Hen night

Július végén, az utolsó szervezkedésekre utaztam haza. Közben szakítottunk időt Anyuval arra is, hogy együtt legyünk. Elmentünk strandra Veresre. nem is tudom, mikor voltam utoljára ott a tónál? Talán a Legjobbikkal, meg a Gary Barlow hasonmás Gabkával? Azt hiszem. Ezer éve már, lehetett tán 1996-ban.

Egyszer csak csörög Anyu telefonja, a túloldalon csivitelő hang. Nem figyelek, valahol voltam is tán közben. Egyszer csak odanyomja: "Beszéld meg vele"-mondja még a telefonba. Meglepődöm, hogy a legnevetősebb szájú barátnőm a túloldalon. Ő is meglepődött, hogy itthon vagyok. Azt mondja, gondolkodott rajta, csaphatnánk egy csajbulit... ha még lesz idő az esküvőm előtt. Lesz, hogyne? Erre vártam. Erre vágytam. Ez az, amiben nem hittem. És akkor pont ő szervezi meg, akit majdnem elvesztettem már. Kedves Ex-Kollégámmal való kavarása miatt.

Ahogy kérte, este megadtam neki az összes csaj elérhetőségét, akit ott szeretnék látni.
És hihetetlen, de eljöttek mind... Még többen is. Csak Cirmos barátnője nem, de érthető... Ő segítség nélkül sajnos nem tud közlekedni már.

A helyszín is eléggé meredek, nem voltam még ott sosem. Morrison's-ban, kész labirintus benn.
Kinn belebotlok egy volt, idősebb kolleginába. Meglepődöm. "Hát te? Hogyhogy itt?" "Bulizni jöttem" - mondja. És akkor kijön a legnevetősebb, plusz befut kedvenc Kolleginám is. Áhá! Szóval ő is velünk bulizik. Szuper, nagyon örülök, mert nagyon bírom ezt a nőt, de álmomban eszembe nem jutott, hogy eljönne. Benn már várnak páran. Mindenki pirosban vagy feketében. Hogy megismerjék egymást, mondják. Szép lassan mindenki ott van már. Komolyan nem tudom, mit mondjak. Boldog vagyok.

Szép lassan megkapom az első feladatot is.

Miért is megyek férjhez??
- érdekből
- mártír vagyok
- gyereket akarok
- a pénzéért
- jó az ágyban
- szerelmes vagyok

Ameddig leiszom, ott van az igazság. Igen ám, de amikor a pultos lány meghallotta, hogy itt most lánybúcsú van, megnyugtatta a lányokat, hogy ne aggódjanak, kever ő nekem speciális koktélt...

Én meg ittam, szorgalmasan. Baromi erős, csíp, mar, és még jéghideg is. Hogy fogom így kimondani az igent?
Innom kell, mert mégsem lehet, hogy valami hülye válasz jöjjön ki. Az első elfogadható az az, hogy gyereket akarok. Megcélzom. És le is iszom addig.
A torkom fáj tőle, mert hideg, az alkohol meg a citrom meg szétmarta. De mindenki örül, nevet. Pár perc alatt fejreáll velem a világ. Hatásos, az biztos.

Utána, mert az első feladatot jól teljesítettem, megkapom az első ajándékokat: egy nagy szalagot (amilyen a szépségkirálynőknek van) "Bride to be" felirattal, alatta és felette strasszokkal: Hen Night. Meg még egy nyuszifület is kapok. Na ez eléggé feltűnő.
Aztán jön a következő feladat: egy kérdőívre kell válaszolnom, hogy mennyire is ismerem Robertet. (A válaszok helyességét nem tudták lecsekkolni sajnos, mert nem tudtuk otthon megnyitni a doksit, hogy Robert megadhatta volna a válaszokat. Utólag megtudtam, hogy unokahúgom hiper-szuper számítógépén készült, és neki mindenből a legeslegújabb verzó van, köszönhető akkori pasijának. Na a mi ősrégi gépünknek az sok volt.)

Kérdések:
- Mi Robert mobiljában az első név? Mittomén. Rávágtam, hogy Antonia. A helyes válasz, mint később kiderítettem, az Abdullah lett volna. Hehe. Ebből is látszik, nem ellenőrizgetem.
- Robert cipő mérete?
- Robert hobbija? (Ennél nyilvánvalóbb kérdést....)
- Első csók?
- Első szeretkezés?
A lányok szájtátva hallgattak. Na nem azért, mert elmeséltem, hogyan történt az első. :-)
A többi kérdésre sajnos nem emlékszem. A válaszokért ismét ajándékot kapok:

Na majd a nászúton jól megesszük.

Következő feladat: fiúktól csókot begyűjteni. Mivel eléggé furcsán néztem, módosították puszira. Ezt kb. fél perc alatt sikerült teljesítenem. :-)

A következő feladat az volt, hogy gyűjtsek be 10 fiút egy közös fotó erejéig. Nem ismertem korlátokat. Dolgozott bennem az alkohol rendesen, de ezek még itattak is tovább. Elég volt csak az asztalunk körül körbejárnom. Hiába volt kedd, a hely tömve volt. És a fiúk készségesnek mutatkoztak. Segítőkésznek.
Aztán egész hátul, a fal mellett az egyik asztalhoz érve tátva maradt a szám. Azanyja úristenit, hogy lehet valaki ilyen szép?? Olyan helyes kissrácot is rég láttam már, mint az a fiú volt. Ezt azonnal közöltem is vele. Közölnöm kellett. Bátortalanul mosolygott. De a fotóban ő is benne volt.

A feladat teljesítéséért két ajándékot is kaptam:

Közben a szép kissrác (na nem olyan kicsit, 25 éves, mint megtudtam) haverja a nyuszifülemet akarja. Fel is próbálja. Fejcsóválva megyek vissza az asztalhoz. A csajok már tudják, mennyire bejön nekem a srác. Teljesen begőzölnek ettől, meg egy jó kis hecc lehetőségétől. Így hát következő feladatul azt kapom, hogy érjem el nála, vegye le a pólóját. Mi sem természetesebb. Megy. ma minden megy. Én lepődöm meg a legjobban. odamegyek hozzá, és a fülébe súgom - mit súgom, ordítom, akkora hangzavar van -, hogy nagyon tetszik nekem, és hogy ő a legjobb csávó az egész Morrison's-ban. Ami igaz is, mert nagyon szép, fiatal, de markáns pofi, szexi szeplőkkel rajta (eddig még nem nagyon találkoztam szeplős pasassal, vagyis csak eggyel), világosbarna hajjal, napbarnított, sima bőrrel, vékony, enyhén izmos testalkattal. Én is tetszem neki, mondta. És sajnálja, hogy férjhez megyek. Megsimogattam. Egyet se búsuljon. Most viszont még mulatunk, és legyen olyan jó, hogy széppé teszi az utolsó csajos estémet. Egy ilyen jó srácnak biztos a teste is jó, mutassa már meg nekem. Vegye le a pólóját... És levette! Abban a minutumban levette! Akkor már az ölében ültem, nagy puszit kapott érte. Persze csak a fotó kedvéért. :-D A lányok ráadást akartak, a telefonszámát is el kellett kérnem, a hátamra. Megadta ő, készségesen. A lányok éljeneztek. (Én meg teljesen elfelejtettem ezt, és simán lemostam... Még jó, hogy mégegyszer megadta... ;-))

És akkor megkaptam az utolsó, legnagyobb ajándékot is, mert ilyen ügyes voltam. (Ha ezért kimoderálnak, mert nyomdafestéket nem igazán tűr...)

Hát én úgy röhögtem, de úgy... és persze rögtön rábuktam. Nagyon-nagyon élethű volt! A csajok vonyítottak a röhögéstől. Én is, persze. ki másnak, mint kedvenc Kolléganőmnek az ötlete lehetett? Ő ennyire vérbő. :-) Természetesen a makkjába egy tűzijáték volt elrejtve, amit, miután kiélvezkedtem magam, meg is gyújtottunk. Na akkor már az egész Morrison's minket nézett. Utána ahogy tudtuk, felvágtuk a tortát, természetesen a fallosz engem illetett, amit aztán bedobtam a közösbe. Az összes - az összes!! - csaj egy emberként vetette rá magát, és azon mód szét is cincálták. A torta isteni, a végén már kézzel tömjük magunkba, meg egymásba is. Teljesen széttrancsíroztuk az egészet, végülis nem volt nehéz, voltunk rá tizenketten.

Akkor már a tetőfokán volt a hangulat. Valahogy odakeveredett a szép kissrác is, szó szót követett, aztán már azon kaptam magam, hogy csókolózunk. A lányok éljeneztek. Én megszeppenve mentem vissza az asztalhoz. Ez már az alkohol... Ők meg nyugtattak, hogy ne aggódjak, ma éjjel még szabad! Basszus, kár, hogy ennyit ittam, hogy folyamatosan itatnak, nem emlékszem semmire. Csak azt tudom, hogy puha volt a szája és nagyon-nagyon jó volt!

Kapok még ajándékokat, egy gyönyörű harisnyakötőt, amit nem tudtam viselni az esküvőmön, mert túl vékony volt a ruhám, ez a fodor meg annyira vaskos meg amasni, meg a strassz... De legalább így megvan még. Meg egy égi lámpást, ami sajnos elszakadt, de Reifnitz-ben, a nászutunkon sokan engedtek fel ilyen lámpást az első éjszakánkon a tó mellől...
És egy virág alakú igazolást, hogy ezennel házasodhatok, teljesítettem minden feladatot. :-)

Kaptam egy kis könyvecskét is, abba jókívánságokat kellett gyűjtenem. Fiúktól. Ez sem volt nehéz. Elsőnek természetesen kitől mástól kérhettem volna? És a lányok óhajára megkaptam a telefonszámát is, még egyszer.
Mi tovább poénkodtunk, és röhögtünk. Már éjfél elmúlt, amikor odajött a kis drága, hogy ő most már elköszön, és nagyon örül, hogy megismert, sok boldogságot kíván, de azért sajnálja, hogy férjhez megyek... Édes, édes!!

Lassan a lányok, egy része is búcsút vett, mert már gyerekük van, vagy messzire kellett menni. Néhányan még átmentünk a diszkó részébe is, ott táncoltunk még, és tovább is itattak. Én akkor már nem nagyon tudtam, hogy hol vagyok, és nem is foglalkoztam a körülöttem lévő pasikkal. De az azért feltűnt, hogy unokatesóm elég intenzíven. :-) Szabadulni akart a pasijától.
Az este azonban nem hozott eredményt sajnos, így lassan elindultunk mi is haza.
gyalog, mert úgy éreztem, mennem kell. És közben olyan durván éhes voltam, hogy ilyen ritkán. Úgyhogy az Oktogonnál azonnal le is támadtam a Mekit. Unokatesóm aggódott, hogy nem lesz ebből hányás? Elég szemrehányóan nézhettem, mert elkezdett röhögni. Annyira azért nem gáz a helyzet!! Ritkán annyira gáz a helyzet, és az általában egyetlen barátnőmhöz tartozik, a Szőkéhez, nem pedig unokatesómhoz. Aki ugyan szintén szőke, de nem ez a lényeg.
Két hamburger beburkolása után már jobban éreztem magam. És még közben hogy, hogy nem, a Drága is felhívott, hogy merre járunk, mert ők most indulnak haza a haverjával. A Blahán össze is futottunk, a busz is jött azonnal... Egész Ilonatelepig ki tudtunk menni vele. Az utazás emelkedett hangulatban folyt, ők is ihattak valamennyit... Aztán ilonán egy csomót vártunk, de abusz elfelejtett jönni, úgyhogy taxit hívtunk. Közben ment az ökörködés folyamatosan. Kifizettem a taxit unokatesómnak is hazáig, utólag mondta, hogy mennyire rendes a csávó, hogy teljesen bevitte házig, pedig oda nem egyszerű bemenni, főleg éjjel.
Én meg teljesen normálisan tudtam közlekedni ismét, és másnap egyáltalán nem voltam beteg, ami némileg meglepett. Csak a torkom fájt kissé. :-)

Nagyon-nagyon-nagyon szuper és felejthetetlen este volt, köszönöm Nektek, lányok!!!