Üzenet a távolba

A fantáziámra már másnap megérkezett a válasz. Legszívesebben bemásolnám ide, de nem tehetem azt meg, mert nagyon személyes, és nem én írtam. Habár nekem szól, mégsem rendelkezhetem szabadon vele. Néhány kis idézet azonban belefér.

A szeretkezésünk...
A csók, ami sokkal hosszabb, és lágyabb lenne, mint ahogyan én azt elképzeltem (még annál is??), az illatok, az apró harapások. A mozdulatlan összeolvadás, a szívdobbanások, a két test együtt-lüktetése. "keresem még kereslek. . még mindig nem elég belőled. nem lehet még (hagyj békén istenem) még akarlak. még többet. meg jobban. még még még."

Istenem. Hagyj békén Istenem. Ne, ne hagyj békén. Nem akarom, hogy békén hagyj. Még mindig nem elég, még akarlak. Még, még, még.

Megőrjít. Át akarom élni. "ez most egyszeri. legbensőbb. engedsz. hívsz." Hívlak. Várlak.

És utána:

"pihegek. a nyakadon. és már most. más illatod van. és mosolyogsz. csukott szemmel és istenre gondolsz. azaz: ránk.

és nem akarok még kiszállni belőled. ne engedj el.

nem akarok.

belémgravírozódtál.

mondani kellene, de nem lehet.

...............................................................................

...............................................................................

................................................................................"

Mondani kellene, de nem lehet. Nem lehet?
Ránk gondolok. Nem engedlek el. Még nem tudlak elengedni.