Az érzelmeim hullámvasutaznak azóta. Nem az ő irányában, nem. Ott csak nőnek, mélyülnek. Minden mással kapcsolatban hullámvasutaznak, és erre még ő is simán rátesz egy lapáttal. Lehet, hogy csak tesztel, hogy milyen vagyok, ha mérges vagyok pl...
Sikerül belőlem kihoznia. Bármit ki tud hozni belőlem. A nőt, a szexőrültet, a félénk kislányt, a szomorú hazátlant, a dühöngő vadállatot... Ilyen még nem volt, hogy egy ember ennyire rövid időn belül ilyen sok énemet előhozza.
Persze azért én is fel tudom dühíteni, leginkább ha kényelmetlen kérdéseket teszek fel... és egy kicsit meg is tudom őrjíteni. :-)
A legfájdalmasabban azonban az érint, amikor arra emlékeztet, mennyire hazátlan is vagyok itt. És sajnos ez az igazság, ezt próbálom elnyomni, túlélni, hogy el kellett hagynom szeretett hazámat, és mindent, ami azzal együtt járt, az embereket, a tájat, a munkámat, az otthonomat. És igen, én is félek, hogy hogyan fogok itt túlélni, fennmaradni, a magyarságomat megőrizni...
Amikor pedig mindezt összekapcsolja a házasságom milyenségét firtató kérdésekkel, na akkor nagyon-nagyon fel tud dühíteni. És el tud szomorítani. Felszínre hozza az érzéseket, a sebeket, amelyek most fájnak. Azóta sokkal rosszabbul vagyok, és a hangulat is sokkal rosszabb lett itthon. Nem őmiatta, de őáltala. Sírok, sokat, holott ez nem természetem. A feladatot megkaptam, ezt kell feldolgoznom, elfogadnom.
Miért jöttél Te az életembe, mondd? Ezért jöttél? Hogy felkavarj?
Sikerül belőlem kihoznia. Bármit ki tud hozni belőlem. A nőt, a szexőrültet, a félénk kislányt, a szomorú hazátlant, a dühöngő vadállatot... Ilyen még nem volt, hogy egy ember ennyire rövid időn belül ilyen sok énemet előhozza.
Persze azért én is fel tudom dühíteni, leginkább ha kényelmetlen kérdéseket teszek fel... és egy kicsit meg is tudom őrjíteni. :-)
A legfájdalmasabban azonban az érint, amikor arra emlékeztet, mennyire hazátlan is vagyok itt. És sajnos ez az igazság, ezt próbálom elnyomni, túlélni, hogy el kellett hagynom szeretett hazámat, és mindent, ami azzal együtt járt, az embereket, a tájat, a munkámat, az otthonomat. És igen, én is félek, hogy hogyan fogok itt túlélni, fennmaradni, a magyarságomat megőrizni...
Amikor pedig mindezt összekapcsolja a házasságom milyenségét firtató kérdésekkel, na akkor nagyon-nagyon fel tud dühíteni. És el tud szomorítani. Felszínre hozza az érzéseket, a sebeket, amelyek most fájnak. Azóta sokkal rosszabbul vagyok, és a hangulat is sokkal rosszabb lett itthon. Nem őmiatta, de őáltala. Sírok, sokat, holott ez nem természetem. A feladatot megkaptam, ezt kell feldolgoznom, elfogadnom.
Miért jöttél Te az életembe, mondd? Ezért jöttél? Hogy felkavarj?
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése