Huhh, jó régen nem jelentkeztem már. Legutoljára Michael Jacksonnal, Isten nyugosztalja. A szomorú eset akkor történt, mikor otthon voltam, mindenféle ügyeket intézni, esküvőt előkészíteni.
Tehát kezdtem a kozmetikussal. Reptérről rohanás a szoláriumba, aztán be a kozmetikushoz, aki jól összenyomkodott, mert a fogamzásgátló óta kirügyeztem. :-) Azt hiszem sikerült őt befűznöm, hogy legyen a sminkesem, de nem volt egyszerű. Messze lakunk egymástól.
Aztán rohanás be a kollégákhoz. Aranyosak voltak. Csak egy meghívót vittem az egész irodának, lehet, hogy ciki? Utána átmentem a nagyfőnökhoz, egész véletlenül ott találtam, és negyed óra várakozás (sorban állás) után válthattam is vele pár szót. Mit mondjak, furcsa volt... Kicsit mindketten feszengtünk, úgy éreztem. Ott volt Misi is, szokás szerinte tette a szépet... Hogy ez az ember semmit sem változott 6 év alatt! Aztán ott volt a Prof, aki úgy, de úgy előadta magát a főov. helyettes előtt, hogy csak néztem. Hogy igazából azért hagytam abba a PhD-t, mert megkaptam az ösztöndíjat Németországban... Tény, hogy sokkal jobban hangzik. :-)
Utána unokatesómhoz és kezdődött a ruhapróba. Háromszor voltam ott, mindig éjszakába nyúlt a történet... De a végén már látszott, hogy hogyan is fog a ruha kinézni. :-) És jó lesz nagyon! Egészen hasonlítani fog ahhoz, amit a magazinból kinéztem. Plusz megvarrta a pörgős szoknyát, na azon is nagyon parázott. Szuper lett! Kicsit hevesebb a tánc és megforgatnak, máris a nyakamban lesz az egész. :-D
Ruhapróba előtt pedig egy nagy és nehéz feladat: 10 év kihagyás után újra találkozni a nagyanyámmal és az apámmal. A nagyanyám volt a keményebb dió, de érdekes módon nem izgultam annyira, mint amennyire vártam. Azért mondtam unokatesómnak, hogy ha lehet, az elején legyen velem. Jól saccoltam, az öreglány amellett, hogy nagyon örült, ugyanaz a kötekedős vén csoroszlya, mint azelőtt volt. De most nem talált rajtam fogást, mert az egész egyszerűen már nem érdekel. Csak dőlt belőle a panasz meg a keserűség. Sajnálatra méltó. A szánalmas próbálkozásai méginkább, hogy az Anyámat befeketítse előttem. Közöltem, hogy hülye azért nem vagyok, és attól, hogy fiatal voltam, még emlékszem.
Apám könnyebb eset volt, teljesen meglepődött, mikor meglátott. Erre azért nem számított. Még el is érzékenyült, amikor beszélgettünk. Sajnáltam őt, meg magamat is, az elvesztegetett éveket, az önpusztítását. Jó csapat lehettünk volna együtt, sőt Anyuval is, mert amikor nem volt az alkohol rabságában, egészen jól kijöttek egymással, és majdhogynem ideális családnak voltunk nevezhetők.
Megtettem, amit megkellett, jelentkeztem, holott nem nekem kellett volna. Meg is hívtam őket az esküvőnkre, igaz, csak a szertartásra. Ebből támadt is egy kis félreértés, mert nagyanyám azt gondolta, hogy akkor mindenre és banzai, de ki kellett ábrándítanom sajnos. Ezen eléggé megbotránkozott. Valószínűleg rájött, hogy 10 év szünet azért nem múlik el nyomtalanul.
Másnap kora reggel megbeszélés az esküvő helyszínén. Rádöbbentem, hogy a Tornyos Csárda plafonjáról leszedték azt a drapériát, ami miatt olyan jól nézett ki az egész. Hogy újra feltegyék, vagy 100 ezer Ft. Oda se neki. Elegem van a pénzből, nem érdekel. Több is veszett már Mohácsnál. És az ember lánya úgyis csak egyszer megy férjhez ugye! :-)
Utána fodrász. Próbakonty. Az elsőt szétszedettem, mert nem tetszett. Szegénynek eléggé megnyúlt az arca, látszott, hogy kiakadt rajta. Dehát azért próbakonty, hogy addig próbáljuk, amíg olyan nem lesz, amilyet a menya szeretne, nem? Másodikra azért már sikerült. Viszonylag jó lett a konty, annak ellenére, hogy nem elég hosszú a hajam. Oka nem lehet panaszra, nem ötször szedettem le, csak egyszer. :-)
Közben eszembe jutott, hogy én másnap lakodalomba vagyok hiavatalos, így aznap reggel kellett volna ezt a próbakontyos históriát... Nem gond, megkíséreltem a kontyban aludni úgy, hogy bebugyoláltam a fejem egy nagy kendőbe. Nem volt nagyon kényelmetlen, és igaz lelapult, de még másnap is vállalható volt.
Visszatérve a pénteki napra: gyors fehérnemű keresés és vásárlás. Érdekes, hogy a legegyszerűbben kinéző állt a legjobban. Elsőre csak a cicifixet sikerült megvenni, a bugyit később szállították le. Harisnyával, harisnyatartóval nem is nagyon kísérleteztem, elvileg úgyis lesz vagy 40 fok. Harisnyakötőt (azt a bizonyos kéket) még vennem kell.
Utána irány be a városba, Csillával nászajándékot nézni Bettinek. Nem találtuk meg, amit kerestünk, Csilla később megvette egyedül, éspedig tök jól megoldotta, mert egy csomómindent kihozott abból a pénzből. Elmeséltem neki, miért is nem megyek el az esküvőre, de kicsit már kezdett elegem lenni a témából, igazán leszakadhatnék róla.
Másnap reggel megbeszélés a virágossal, baromi sokáig tartott. De közösen kitaláltuk végre, hogy mi hogy fog kinézni. A csokrom szuper lesz. Azt akarom eldobni, bár formáját tekintve nem túl ideális, nem repül túl jól. :-) Valaki majdcsak elkapja!
Délben irány Ráckeve, be lettem szervezve egy csajos autóba, teljesen jó fej volt mindegyik. Az ültetésnél az egyikük mellé kerültem a vacsorán, mégha friss ismerős is, akkor sem vadidegenek között ültem. Mondjuk mindenki közvetlen volt, teljesen jól eldumáltunk. A polgári ceremónia szokványos volt, semmi extra, az egyházi viszont református (asszem), és nagyon megható. Nagyon jól beszélt a pap, nem olyan ájtatoskodás volt, mint a katolikusoknál szokott lenni. A menyasszony végigbőgte az egészet. Mi is. :-)
A buli nem nagyon akart kibontakozni, amíg még ott voltam, pedig majdnem éjfél volt már, mikor eljöttünk. Szerencsésen alakult, hogy visszafelé is el tudtam menni azzal a lánnyal, aki kivitt minket.
Aztán vasárnap reggel ismét kelés, alvás nuku, reggel 9-kor a cukrászdában indítottunk, megrendeltük a tortát. Improvizáció lett, mert egyik sem lett azok közül, amiket előzőleg kinéztem, hanem egy harmadik, de nem olyan színben, mint ahogy a katalógusban volt. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle. :-)
Utána elindultunk Anyunak ruhát nézni a Pólusba. Nagyon sötét és vészjósló fellegek gyülekeztek, egy perc alatt beparázott, hogy mi lesz, ha jég is esik, akkor az autónak annyi. Engem is jól felidegesített vele, mert hiába mondtam, hogy népi megfigyeléseken alapuló ismereteim szerint nincsen benne jég. Mondtam, hogy jó, akkor forduljunk vissza. Na azt meg nem merte, mert tudta, hogy a vasárnapot szántuk rá a nézelődésre. Közben persze olyan fejfájást kapott az idegességtől, hogy alig látott tőle és az ég is leszakadt. Perszehogy nem volt benne jég. :-)
A Pólust teljesen végigjártuk, találtunk is olyan kosztümöt, ami jól állt, de egyik sem volt az igazi. Utána még bementünk az Árkádba és a Sugárba, de sehol semmi. Azóta megvette a tökéletes örömanya-ruhát a helyi kis butikban. :-)
Én rohantam tovább, szokásos tiramisuzás Cicamicával, meg csajos lélek-kiöntés, meg egy kis shoppingolás. Utána akartam találkozni a legjobbikkal is, de hiába szóltam előre, hogy jövök, és nagyon zsúfolt leszek, csak nem indultak el időben haza. Úgy döntöttem, hogy nem érdekel, én nem rohangálok senki után, ha valaki akar tőlem valamit, akkor rohangáljon ő énutánam. Be is jött az Árkádba a kedvemért. :-)
Utolsó nap, de én még mindig nyakamba vettem a várost, mert ugye a fátyolt is megrendeltük nagy nehezen, de ahhoz nekem kellett megvennem a Swarovski kristályokat. Nem baj, az is megvolt, meg még a fotótanfolyamról a fotókat is nagyjából ki tudtam válogatni, csak átkonvertálni nem tudtam már őket RAW-ról JPG formátumra. Még a repülőt sem késtem le, mondjuk késett jócskán. Így kényelmesen és percre pontosan érkeztem meg a fotótanfolyamra. Ott átadtam a páleszt, amit egy idősebb párnak hoztam (rajonganak Magyarországért - meg tudom érteni ;-D), aztán végignéztem a többiek fotóit, mert az enyémekre természetesen már nem maradt idő. Az indok: mert RAW formátumban vannak, és azt mindig lassabban tölti be a gép. Hát, mit mondjak erre? Nem csak az enyém volt RAW-ban, de egyébként meg lesz...om. Bocsánat, elnézést. :-)
Tehát kezdtem a kozmetikussal. Reptérről rohanás a szoláriumba, aztán be a kozmetikushoz, aki jól összenyomkodott, mert a fogamzásgátló óta kirügyeztem. :-) Azt hiszem sikerült őt befűznöm, hogy legyen a sminkesem, de nem volt egyszerű. Messze lakunk egymástól.
Aztán rohanás be a kollégákhoz. Aranyosak voltak. Csak egy meghívót vittem az egész irodának, lehet, hogy ciki? Utána átmentem a nagyfőnökhoz, egész véletlenül ott találtam, és negyed óra várakozás (sorban állás) után válthattam is vele pár szót. Mit mondjak, furcsa volt... Kicsit mindketten feszengtünk, úgy éreztem. Ott volt Misi is, szokás szerinte tette a szépet... Hogy ez az ember semmit sem változott 6 év alatt! Aztán ott volt a Prof, aki úgy, de úgy előadta magát a főov. helyettes előtt, hogy csak néztem. Hogy igazából azért hagytam abba a PhD-t, mert megkaptam az ösztöndíjat Németországban... Tény, hogy sokkal jobban hangzik. :-)
Utána unokatesómhoz és kezdődött a ruhapróba. Háromszor voltam ott, mindig éjszakába nyúlt a történet... De a végén már látszott, hogy hogyan is fog a ruha kinézni. :-) És jó lesz nagyon! Egészen hasonlítani fog ahhoz, amit a magazinból kinéztem. Plusz megvarrta a pörgős szoknyát, na azon is nagyon parázott. Szuper lett! Kicsit hevesebb a tánc és megforgatnak, máris a nyakamban lesz az egész. :-D
Ruhapróba előtt pedig egy nagy és nehéz feladat: 10 év kihagyás után újra találkozni a nagyanyámmal és az apámmal. A nagyanyám volt a keményebb dió, de érdekes módon nem izgultam annyira, mint amennyire vártam. Azért mondtam unokatesómnak, hogy ha lehet, az elején legyen velem. Jól saccoltam, az öreglány amellett, hogy nagyon örült, ugyanaz a kötekedős vén csoroszlya, mint azelőtt volt. De most nem talált rajtam fogást, mert az egész egyszerűen már nem érdekel. Csak dőlt belőle a panasz meg a keserűség. Sajnálatra méltó. A szánalmas próbálkozásai méginkább, hogy az Anyámat befeketítse előttem. Közöltem, hogy hülye azért nem vagyok, és attól, hogy fiatal voltam, még emlékszem.
Apám könnyebb eset volt, teljesen meglepődött, mikor meglátott. Erre azért nem számított. Még el is érzékenyült, amikor beszélgettünk. Sajnáltam őt, meg magamat is, az elvesztegetett éveket, az önpusztítását. Jó csapat lehettünk volna együtt, sőt Anyuval is, mert amikor nem volt az alkohol rabságában, egészen jól kijöttek egymással, és majdhogynem ideális családnak voltunk nevezhetők.
Megtettem, amit megkellett, jelentkeztem, holott nem nekem kellett volna. Meg is hívtam őket az esküvőnkre, igaz, csak a szertartásra. Ebből támadt is egy kis félreértés, mert nagyanyám azt gondolta, hogy akkor mindenre és banzai, de ki kellett ábrándítanom sajnos. Ezen eléggé megbotránkozott. Valószínűleg rájött, hogy 10 év szünet azért nem múlik el nyomtalanul.
Másnap kora reggel megbeszélés az esküvő helyszínén. Rádöbbentem, hogy a Tornyos Csárda plafonjáról leszedték azt a drapériát, ami miatt olyan jól nézett ki az egész. Hogy újra feltegyék, vagy 100 ezer Ft. Oda se neki. Elegem van a pénzből, nem érdekel. Több is veszett már Mohácsnál. És az ember lánya úgyis csak egyszer megy férjhez ugye! :-)
Utána fodrász. Próbakonty. Az elsőt szétszedettem, mert nem tetszett. Szegénynek eléggé megnyúlt az arca, látszott, hogy kiakadt rajta. Dehát azért próbakonty, hogy addig próbáljuk, amíg olyan nem lesz, amilyet a menya szeretne, nem? Másodikra azért már sikerült. Viszonylag jó lett a konty, annak ellenére, hogy nem elég hosszú a hajam. Oka nem lehet panaszra, nem ötször szedettem le, csak egyszer. :-)
Közben eszembe jutott, hogy én másnap lakodalomba vagyok hiavatalos, így aznap reggel kellett volna ezt a próbakontyos históriát... Nem gond, megkíséreltem a kontyban aludni úgy, hogy bebugyoláltam a fejem egy nagy kendőbe. Nem volt nagyon kényelmetlen, és igaz lelapult, de még másnap is vállalható volt.
Visszatérve a pénteki napra: gyors fehérnemű keresés és vásárlás. Érdekes, hogy a legegyszerűbben kinéző állt a legjobban. Elsőre csak a cicifixet sikerült megvenni, a bugyit később szállították le. Harisnyával, harisnyatartóval nem is nagyon kísérleteztem, elvileg úgyis lesz vagy 40 fok. Harisnyakötőt (azt a bizonyos kéket) még vennem kell.
Utána irány be a városba, Csillával nászajándékot nézni Bettinek. Nem találtuk meg, amit kerestünk, Csilla később megvette egyedül, éspedig tök jól megoldotta, mert egy csomómindent kihozott abból a pénzből. Elmeséltem neki, miért is nem megyek el az esküvőre, de kicsit már kezdett elegem lenni a témából, igazán leszakadhatnék róla.
Másnap reggel megbeszélés a virágossal, baromi sokáig tartott. De közösen kitaláltuk végre, hogy mi hogy fog kinézni. A csokrom szuper lesz. Azt akarom eldobni, bár formáját tekintve nem túl ideális, nem repül túl jól. :-) Valaki majdcsak elkapja!
Délben irány Ráckeve, be lettem szervezve egy csajos autóba, teljesen jó fej volt mindegyik. Az ültetésnél az egyikük mellé kerültem a vacsorán, mégha friss ismerős is, akkor sem vadidegenek között ültem. Mondjuk mindenki közvetlen volt, teljesen jól eldumáltunk. A polgári ceremónia szokványos volt, semmi extra, az egyházi viszont református (asszem), és nagyon megható. Nagyon jól beszélt a pap, nem olyan ájtatoskodás volt, mint a katolikusoknál szokott lenni. A menyasszony végigbőgte az egészet. Mi is. :-)
A buli nem nagyon akart kibontakozni, amíg még ott voltam, pedig majdnem éjfél volt már, mikor eljöttünk. Szerencsésen alakult, hogy visszafelé is el tudtam menni azzal a lánnyal, aki kivitt minket.
Aztán vasárnap reggel ismét kelés, alvás nuku, reggel 9-kor a cukrászdában indítottunk, megrendeltük a tortát. Improvizáció lett, mert egyik sem lett azok közül, amiket előzőleg kinéztem, hanem egy harmadik, de nem olyan színben, mint ahogy a katalógusban volt. Majd meglátjuk, mi sül ki belőle. :-)
Utána elindultunk Anyunak ruhát nézni a Pólusba. Nagyon sötét és vészjósló fellegek gyülekeztek, egy perc alatt beparázott, hogy mi lesz, ha jég is esik, akkor az autónak annyi. Engem is jól felidegesített vele, mert hiába mondtam, hogy népi megfigyeléseken alapuló ismereteim szerint nincsen benne jég. Mondtam, hogy jó, akkor forduljunk vissza. Na azt meg nem merte, mert tudta, hogy a vasárnapot szántuk rá a nézelődésre. Közben persze olyan fejfájást kapott az idegességtől, hogy alig látott tőle és az ég is leszakadt. Perszehogy nem volt benne jég. :-)
A Pólust teljesen végigjártuk, találtunk is olyan kosztümöt, ami jól állt, de egyik sem volt az igazi. Utána még bementünk az Árkádba és a Sugárba, de sehol semmi. Azóta megvette a tökéletes örömanya-ruhát a helyi kis butikban. :-)
Én rohantam tovább, szokásos tiramisuzás Cicamicával, meg csajos lélek-kiöntés, meg egy kis shoppingolás. Utána akartam találkozni a legjobbikkal is, de hiába szóltam előre, hogy jövök, és nagyon zsúfolt leszek, csak nem indultak el időben haza. Úgy döntöttem, hogy nem érdekel, én nem rohangálok senki után, ha valaki akar tőlem valamit, akkor rohangáljon ő énutánam. Be is jött az Árkádba a kedvemért. :-)
Utolsó nap, de én még mindig nyakamba vettem a várost, mert ugye a fátyolt is megrendeltük nagy nehezen, de ahhoz nekem kellett megvennem a Swarovski kristályokat. Nem baj, az is megvolt, meg még a fotótanfolyamról a fotókat is nagyjából ki tudtam válogatni, csak átkonvertálni nem tudtam már őket RAW-ról JPG formátumra. Még a repülőt sem késtem le, mondjuk késett jócskán. Így kényelmesen és percre pontosan érkeztem meg a fotótanfolyamra. Ott átadtam a páleszt, amit egy idősebb párnak hoztam (rajonganak Magyarországért - meg tudom érteni ;-D), aztán végignéztem a többiek fotóit, mert az enyémekre természetesen már nem maradt idő. Az indok: mert RAW formátumban vannak, és azt mindig lassabban tölti be a gép. Hát, mit mondjak erre? Nem csak az enyém volt RAW-ban, de egyébként meg lesz...om. Bocsánat, elnézést. :-)
