Pages

2009. december 31., csütörtök

Szeretetteljes

Az év utolsó napján kaptam néhány szabad órát. Ezen végiggondolhatom ismét az elmúlt év eseményeit, történéseit, és gondolatban bocsánatot kérek mindazoktól, akiket esetleg megbántottam, illetve megbocsátok azoknak, akik engem bántottak meg. Az új évet tiszta lappal akarom kezdeni... Hogy ez mennyire sikerül? Meglátjuk...

Végigveszem az embereket, akik közel állnak hozzám, és azokat is, akik kevésbé, hogy szeretetet küldjek nekik. Mert csak a szerelem az igazi, a valós, csak az számít, semmi más.



Szeretetteljes, boldog, vidám új évet kívánok Nektek!


2009. december 23., szerda

Karácsony

Ady Endre:

Karácsony

1.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

2.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Oda haza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna mindent, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

3.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna
Óh de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgotha nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege,
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra…
Forrás: Összes versei, Bp., 1967

Angyal

Tegnap sokat beszélgettem a Drága legjobb barátjával, amíg ő jósnőnél volt. :-) A srác direkt miattunk utazott több száz kilométert.

Sajnos magánéleti válságban van, és így legalább mégegyszer kibeszélhette magából... De emellett minden másról iks beszélgettünk, az életről, a múltunkról, a gondolatainkról, az érzéseinkről. Jobban megismertem őt, ő is engem, és ha lehet, még jobban megkedveltük egymást. Ő is egy az angyalok közül, aki azért van közöttünk, hogy segítsen az embereken, leginkább a nőkön, és akik emiatt csúnyán ki is használják. Mesélt arról, hogy mennyire rámenősek is a nők. De hogy ő mégis ellenállt.

Az én Angyalom ismét egész nap az eszemben járt, sok-sok minden idézte fel őt, még olyan gondolatok is, amik pedig nem is kapcsolódnak hozzá. Az este végén, a konyhában ülve majdnem elmondtam, majdnem meséltem az én Angyalomról. De végül mégsem tettem. Csak mosolyogtam, hogy milyen is az élet. Ő is valakinek az angyala, aki egy másik országban él, másvalakivel, mégis összeköti őket valami láthatatlan szál. Még akkor is, amikor az ő házassága véget ért. A lány mégis benne maradt abban a jól megszokott, biztos kapcsolatban, ami bár nem úgy működött, ahogyan kellett volna. Most ez a láthatatlan szál elszakadni látszik. A lány gyermeket vár attól a másiktól.



Nekünk is ez lesz a sorsunk? Igen. Ez lesz a sorsunk. Amint nálunk, vagy náluk megfogan az új élet, a mi sorsunk is megpecsételődik, és a történetünk véget ér. De legalábbis elhalványodik, háttérbe szorul jó hosszú időre.

Valóban így lenne? Hogy ő a jó, én meg a rossz, a csábító? Ő az angyal, én az ördög?
A tegnapi nap egyik hozadéka volt az, hogy nincsen jó a rossz nélkül. Mindig is ott lesz a fény mellett az árnyék, és ugyanígy a csábító mellett az elcsábított. De a szerepek felcserélődhetnek, attól függően, hogy éppen ki mennyire aktív.

Most, hogy itt a Karácsony, visszahúzódóbbakká válunk, elgondolkodóbbakká, és igyekszünk minél többet nyújtani, minél több szeretetet adni azoknak, akikkel élünk. Ez így van jól. Gondolatban viszont szabadon szárnyalok, és kézenfogva sétálók a lágyan hulló hóban egy angyallal, esetleg forralt bort iszunk valahol, vagy sült gesztenyét eszünk, nevetünk, és egyszerűen jól érezzük magunkat. Táncolunk a hópelyhekkel, átöleljük egymást és mélyen beszívjuk egymás illatát.... Ennél több nem is kell, csak a szeretet van, és tisztaság, anélkül, hogy bárkit is megbántanánk vele. Gyermeki tisztaság, rácsodálkozás az élet szépségeire, és a boldogság érzése a néma éjszakában puhán hulló hóban.

Ezzel kívánok az én Arkangyalomnak nagyon boldog karácsonyt, és üzenem, hogy így van ez jól, és boldog vagyok, hogy létezik, és lehetőséget kaptunk a sorstól, hogy megismerhessük egymást.

2009. december 21., hétfő

Összegzés

Bár még nincsen itt az év vége... csak közeledik. Ma mégis egész nap ez járt a fejemben. Hogy milyen is volt az elmúlt évem.

Milyen is volt? Sokszínű. Érdekes. Izgalmas. Szomorú. Sírós. Dühös. Örömteli. Izgatott. Ujjongó. Szerelmes. Vágyakozó... Bizakodó. Rámenős? Titkos. Titokzatos. Erotikus. És erotikátlan. Várakozó. Türelmetlen... és a végtelenségig türelmes. Hullámzó. Érzelmes. Dolgos. Tétlen. Tervekkel teli. Álmokkal teli. És üres. Magányos. Magára találós...

Ez mind volt.

Kezdve életem legjobb koncertjével, a leghatalmasabb bulival, ami eddig történt velem. Soha még ilyen fékevesztetten nem tomboltam, mert mindig tartanom kellett magam... Hát most nem volt ott senki, aki miatt kellett volna, maximum még néhány ezer hozzám hasonlóan agyament nő.



Be is rekedtem a végére rendesen, annyit énekeltem. Meg sikítottam. :-D Tinédzserkori álmom vált valóra, mikor a koncert előtt személyesen is találkozhattam velük. Le a kalappal a fiúk előtt, még így, hulla fáradtan is képesek voltak türelmesen és kedvesen viszonyulni a sok ájulás határán álló, sírós, nyakukba omló nővel. :-) Csak az a kár, hogy olyan nagyon rövid ideig tartott...



De a koncerten hozták a formájukat, sőt. Jobbak, mint valaha. Ezt meg kellett állapítsam. Remélem, jönnek még a távoli Európa felé...

Aztán jött a legtöbb feszültséggel teli találkozás. Természetesen Cirmossal. Így visszatekintve nem is értem, mi lelt engem. Boldognak kellett volna lennem, mégis boldogtalan voltam. Nem tudtam bizonyos helyzeteket kezelni. Sem azt, hogy magányos vagyok az életemben, pedig férjhez menni készülök, sem pedig azt, hogy meg kell ezt neki mondanom, azt, hogy máshogy megyek hozzá, pedig lehet, hozzá kellett volna... Nehéz volt, de megmondtam, ugyanakkor még mindig benne volt az a vibrálás a levegőben... De ő derekasan állta a sarat, minden tiszteletem érte. Cirmos, nagyon-nagyon sokat köszönhetek Neked! Mert annyira jó vagy hozzám. És mert vigyázol rám. Mindig hálás leszek érte. És remélem, hogy az idő múlását, és a problémákat is ki fogja állni a mi "barátságunk"...

A következő esemény a legmegrendítőbb és egyben legszebb kapcsolat címet kell, hogy viselje. Ismét csak Cirmos. Ez alkalommal ő volt kicsit ideges, mikor bejelentette. Hogy mit szólok hozzá. Megdöbbentem. Megijedtem. Féltettem őt. És ugyanakkor minden tiszteletem és őszinte csodálatom is az övé volt. Mert akkor az életét áldozta fel valakiért.
Cirmos, Kiki fantasztikus nő, aki nagyon szeret Téged, és amit maximálisan meg is érdemelsz... Szorítok neked, hogy átvészeljétek a távolságot és a sok-sok problémát... Hogy együtt újra boldogok legyetek, és hogy Kiki meggyógyuljon... Sok türelmet, kitartást és szeretetet kívánok hozzá!



Ezeket követte a legnagyobb csalódás.  Talán nem is a csalódás a legjobb szó rá, inkább egyfajta düh, sértettség, a meglopottság érzése. Hogy én balga boldogan szervezem az esküvőmet, és az előkészületekről gyanútlanul beszámolok a barátnőmnek, akinek - végre!! - szintén megkérte a pasija a kezét, és aki lazán lenyúlja az ötletemet mind a helyszín, mind a fotós tekintetében... Nem is értettem, hogy ezen miért lepődtem meg annyira, hiszen nyúlt már le ő mást is, csak az az éppen kiszemelt pasi volt (holott ő már együtt volt azzal, akihez idén hozzá is ment), sőt, az exemnél is bepróbálkozott, meg más barátnőnk pasijánál is. És innentől fogva nem is igen nevezhetném barátnőnek.... Nem mentünk el egymás esküvőjére, mert ő totál besértődött az én reakciómon, és nagyon-nagyon fájlalta is. Istenem, gondolkodni kellett volna előbb... Pedig Isten látja lelkem, nagyon utálom az efféle tipikusan női ügyleteket.

Eljött a nyár, és vele együtt valóra vált a legnagyobb álom, feleségül mentem életem nagy szerelméhez. Mindkét helyszínen megtartottuk az esküvőt, és álmodni sem mertem volna, de mindkettő fantasztikusan sikerült. Annyi elfuserált, sótlan esküvőn voltam már, nemhiába tartottam tőle kicsit. A német különleges volt,  bár én kicsit feszült, mert nekem kellett a családomnak fordítani is, de a buli szuper, bár arra már csak néhányan maradtunk. A magyar meg... igazi lakodalom, megható szertartással és fergeteges bulizással. Mindenki emlegeti azóta is. :-)



A legszebb táj, ami itt van a környéken, és ahol szívesen élnék, a Wörthi tó környéke, ahol a nászutunkat töltöttük. A türkizkék vizű tó, körülötte adombok és a közeli hegyek egyszerűen lenyűgöző látványt nyújtottak. A közeli kisvárosban, Klagenfurtban lehetne dolgozni és élni, a tónál pedig pihenni... minössze néhány perc autóval. Imádnám!! Valahogy Ausztria vonzóbb számomra... de hogy miért, fogalmam sincs. Ez csak egy érzés voilt, ami ott elfogott.



A legnagyobb pofára esés ezután következett. A hetedik mennyországból a kőkemény aszfaltra, valóban pofára. Mert elhittük, hogy az élet szép, sőt mi több, gyönyörű, idilli, és minden jól működik. Hát nem. Vissza kellett térnünk a szürke hétköznapok taposómalmába, és ez az esküvői szárnyalás, majd az azt követő csodás nászút után elég kegyetlennek bizonyult. A Drágának ismét csak rengeteget kell dolgoznia, mert én még mindig nem kapok itt munkát, emiatt fáradt, kimerült, visszahúzódó, emiatt pedig én magányos és ideges voltam.

Többek között ez is eredményezte a legmeglepőbb találkozást, ami a virtuális térben jött létre, és ami a  leghullámzóbb, leg-érzelmekkel telibb, legerotikusabb, legtitkosabb kapcsolathoz vezetett. És egy Angyalhoz, aki olykor nagyon komisz velem, de én ennek ellenére nagyon vártam minden találkozást, még ha csak a betűk szintjén jött is létre...



Máskor viszont nagyon Kedves, és izgalmas, meg erotikus, meg bókol, mint például ma reggel, ami valószínűleg idei utolsó "beszélgetésünk" volt. Még nem egészen 3 hónapja, hogy ismerjük egymást, de ezalatt már annyit hullámvasutaztunk... és annyit búcsúztunk, bár leginkább ő. Egy ideje most is azt éreztem, hogy talán el fog halni az egész, de a ma reggel megerősített abban, hogy mégsem. Nem írtunk sokat, mégis szeretetteljesnek éreztem. Karácsony jegyében? :-)
És a találkozásaink... Hmmm... Erős vonzás, erős félelmekkel. A fenti rajz is szimbolizálhatja ezt. Hogy meg van kötve a kezünk... Ellenállt. Ellenállt nekem. Fél(t) tőlem. Érdekes, hogy félnek tőlem a pasik.
Nemet mondott, tudott nemet mondani. Pedig megkaphatott volna. (Mondom ezt úgy, hogy a közelében sem voltunk a helyzetnek... Akkor nem tudom, mit csináltam volna, ha ott lettem volna... Lehet elszaladtam volna.) És ezt ő is nagyon jól tudja. Láttam a szemén a vívódást, a félelmet, a vágyódást. Ez van. Ez volt. Megmarad az álmainknak, a vágyainknak.

Írom mindezt a tél leghosszabb éjszakáján, ami viszont nem a leghidegebb. Már nem. De végre tél van, igazi tél. Fagyos, kopogós hideg. Amikor a hó csikorog a csizmám talpa alatt. És ezernyi kristályban csillog a lámpák fényében. Mennyire szerettem ezt már gyerekkoromban is nézni... És a jégvirágot a lépcsőház ablakán. Nem is tudom, mikor volt legutóbb ilyen hideg. Olyan hideg, hogy elgémberedik az ujjam a kesztyűben, szinte fáj az ujjam  hegye. Az arcom kipirul, szinte ég, az orrom meg beragad. :-D  Hatalmas, puha pelyhekben hullik a hó. De később süt a nap, bágyadt, gyenge fénnyel. Én pedig kihasználom az alkalmat, és feltankolok belőle. Ha tél, akkor legyen tél. Én így szeretem.

2009. december 14., hétfő

Ego

Az egóról szeretnék írni. No nem a saját gondolataimat, mert csak ismételni tudnám a már leírtakat. Okosabbat, jobbat egy élet munkája után tudnék csak talán, de ha azt mondom, tudnék, akkor az egóm beszélne belőlem. Ezért inkább Osho "Az ego könyve" című írásából fogom beidézni azokat a gondolatokat, amelyek nekem a legtöbbet mondták, amelyeket a legjelentősebbeknek találtam. :-)

Mi az ego?

"...bármit is mondott neked a társadalom arról, hogy ki vagy, felejtsd el, verd ki a fejedből! Biztos, hogy nem az vagy, amit mondtak, hiszen rajtad kívül senki nem tudhatja, ki is vagy valójában... senki, csak te - sem a szüleid, sem a tanáraid, sem a papjaid. Rajtad kívül senki nem léphet be léted titkainak kamrájába. Senki nem tud rólad semmit, tehát bármit is mondtak rólad, az tévedés volt. Felejtsd el! Rombold le az egészet! Amint elpusztítod ezt az egót, felfedezed magadban az igazi lényedet, és ez a felfedezés mindennél értékesebb, hiszen innen indul az a zarándokút, amely a végső boldogsághoz, az örök élethez vezet.

Válassz hát. Frusztráció, szenvedés és nyomorúság, vagy béke, csend és boldogság. Ha az előbbi kell, akkor ragaszkodj csak továbbra is az egódhoz, tápláld és növeszd minél nagyobbra. Ha viszont az utóbbit választod, akkor újra fel kell fedezned az ártatlanságot."

"Az ember minden problémájának forrása az ego. Minden háború, minden konfliktus, minden féltékenység, félelem és depresszió csakis az egóból táplálkozik. Amikor sikertelennek, egy rakás csődtömegnek érzed magad, és folyton csak másokkal hasonlítgatod össze magad, az fáj - méghozzá nagyon fáj, mert nem lehet minden a tiéd. Fáj, ha valaki szebb nálad, ha valakinek több pénze van, ha valaki okosabb, mint te... Annyi minden okozhat fájdalmat - nekem például ezek a dolgok nem fájnak-, te csakis az egód miatt érzel fájdalmat. Az ego egyfolytában retteg, mert pontosan tudja, hogy ő csak egy eszköz: az az eszköz, amit a társadalom azért hozott létre, hogy téged folyamatosan lázban tartson, hogy megállás nélkül keresd a legkülönfélébb illúziókat. Az egónak ezt a játékát, amiben egyfolytában magasabbra és magasabbra kell törni, úgy hívják: politika.

Az ego és az ő kisded játékai... ilyen egójáték a házasság, a pénz, a hatalom is. Minden ilyesmi az egó játéka. A társadalom a mai napig sem csinál mást, mint játszik; szünet nélkül folyik az olimpia az egész világban. Mindenki egyre följebb és följebb próbál kapaszkodni,  közben pedig azon ügyeskedik, hogy mindenki mást félresöpörjön, hiszen az Everest csúcsára nem fér oda mindenki."

2009. december 4., péntek

Lassú

Lassú vagyok. Ezt a minap közölték velem. Na nem szemrehányóan, csak úgy, hogy tudjam.
Akkor elgondolkodtam, hogy mi történhetett?

Néhány évvel ezelőtt gyakran éreztem azt, hogy pörgök ezerrel, és hogy sokak tempója nekem túl lassú, olykor idegesítően lassú. Egy ideje azonban én magam is észrevettem, hogy lelassultam. És hogy nem is akarok begyorsulni, kapkodni, idegeskedni. Mert így sokkal nyugodtabb vagyok.

Meg kell tanulni differenciálni. Meg kell tanulni bizonyos helyzetekben felgyorsulni, majd újra lelassulni, mert az élet legtöbb területén a lassúság (nyugodtság?) helyénvalóbb. Tény, hogy amit nem tanultam, azt csak a magam módján tudom elvégezni... és épp ezért lassan. Mert nem beidegződött. Idővel talán az lesz. Ha akarom. Akarom?

Van tehát egy új feladatom is a türelem tanulása mellett: gyorsaságot tanulni. :-)

2009. december 1., kedd

Házibuli

Számomra egy egyszerű szívességi látogatásnak indult. Elkísértem a Drágát, mert ő el akart menni ebbe a buliba. Végül is én is kedvelem Chris-t, jó fej nagyon. Csak hát a német házibulik....

Valószínűleg ugyanolyan jók, mint a magyar házibulik egy magyar számára. De én nem vagyok német. és ez itt a bökkenő. Hiába nem nagyon eltérő a kultúránk, akkor is nehezen kezdeményezek beszélgetést egy némettel, a nyelvi nehézségeim miatt is, meg amúgy is. Ők nem annyira befogadók.

A buli a lakás összes termeiben zajlott, ahol Chris három csajjal lakott együtt. Mindenki meghívta a maga vendégeit, így aztán jó sokan összejöttünk. Mi beültünk Chris kicsike szobájába, és végül mégiscsak kialakult a hangulat. Jó zene, vicces emberek. Érdeklődő emberek. Lányok, akik mosolyognak rám, és érdeklődve néznek. És oda is jönnek, poénkodva.

Nem esett le. Csak kicsivel később. Amikor valaki mondta, hogy ők bizony a lányokat szeretik... Akkor észrevettem, hogy a lány pillantása kacér, flörtölő. Velem flörtölt!! Egy lány!! Te jó ég.

Eddig is előfordult már, hogy leszólított egy leszbi lány egy szilveszteri buliban, de akkor már nagyon laza voltam, így inkább csak szórakoztatott a helyzet. Másik alkalommal meg egy teljesen hetero lány fordult át egyetlen szempillantás alatt... az ijesztő volt. Ő a férjével volt, én meg Cirmossal, és pont a szexre terelődött a szó. Hogy ki kivel, meg hogyan és hányasban szereti. A férj persze rohamozott, nagyon szerette volna, ha befűz engem is, és akkor hármasban, de abba is belement volna, ha négyesben, ha már csak úgy lehet... A felesége akkor megkérdezte, voltam-e már lánnyal. A válaszom nemleges volt. Ő tovább kérdezett, természetesen, hogy kipróbálnám-e. Mivel ez csak feltételezés, így azt mondtam, hogy igen. Akkor egyetlen pillanat alatt olyan változás állt be a lányban, hogy nem hittem a szememnek. Úgy nézett rám, mint egy férfi!!! Ilyennel azelőtt sem, és azóta sem találkoztam. Bár a helyzet érdekes volt, izgalmas és valahol szórakoztató is, legbelül teljesen lefagytam a rémülettől. Természetesen nem próbáltuk ki sem hármasban, sem négyesben, mert ha ki is próbáltam volna, a férjét mindenképpen kihagytam volna a buliból. Taszított a fickó.

Itt mindhárom lány teljesen különbözött. Az egyik nagyon csendes és visszahúzódó volt (pedig kos, nem is értem), a másik nagyon "stylish" és határozott, apró energiabomba, a harmadik rettentő bájos, nyílt tekintetű, olyan kisugárzással, ami gyönyörűvé tette és az ember akaratlanul is rajta felejtette a szemét.  Ez az utób bi lány flörtölt velem egész este, de beszélni nem beszéltünk. Már indulni készültünk, amikor elakadtunk az előszobába. A Drága haverja elkezdett beszélgetni egy lánnyal, így csak álltunk ott, és vártunk, míg lassan be nem zárult a kör körülöttünk. A három lány. A Drága persze mindenkivel azonnal szót ért, így most is rögtön elkezdte őket kérdezgetni, elég provokatív kérdéseket feltéve nekik. Hogy miért is jó egy nőnek egy másik nővel együtt lenni? A válasz az volt, hogy azért, mert egy másik nő eredendően tudja, mi a jó egy nőnek, míg ezt egy pasi sohasem fogja tudni, és emellett sokkal gyengédebb is. (Ezzel azért én vitatkoznék... mert bár sosem próbáltam még, milyen egy másik nővel, azt biztosan tudom, hogy egy férfi is meg tudja tanulni ugyanolyan jól, mi és hogyan jó a nőnek, ha eléggé odafigyel... és gyengéd is tud lenni.)
Erre a Drága természetesen megkérdezte, hogy akkor ez azt jelenti, hogy ha őt most egy pasi szopná le (bocs), akkor az neki sokkal jobb lenne, mintha egy nő? A lányok váltig állították, hogy igen, mert egy férfi tudja, hogy milyen érzés, és hogyan jó. Odahívtunk egy srácot, meg is kérdeztük, mi a véleménye erről, de ő csak mosolygott feszengve. Végül kibökte, hogy ő nem szeretné, ha őt egy pasi... Na erről beszélünk.

Sokat beszélgettünk a lányokkal,  kiderült, hogy a kis szépség már kipróbálta a pasikat is (túl sok tapasztalata nem lehet, mert túl fiatal), és most sem mondana nemet, ha egy olyannal találkozna, aki igazán tetszik neki. De már 3 éve egy másik nővel él együtt, és ez így jó. Egy másik még sohasem próbálta, és kizárólag egyetlen esetben tenné meg: ha gyereket akarna. De egy buzitól sohasem akarna gyereket, ezt kikötötte.

Sokáig boncolgattuk ezt a témát, hogy most kell-e a férfi avagy nem, és hajlandóak lennének-e,  vagy sem. Mindenesetre egybehangzóan állították, hogy egy másik nővel problémamentesebb, gyengédebb és érzelmesebb az élet. Olyan pedig nincsen, amit a heterók gondolnak, hogy az egyikük a "férfi" a kapcsolatban. Mind a ketten ugyanolyanok, társak, nők, és kész.

A kis szépség mindeközben továbbra is csillogó szemmel és mosolyogva nézett engem, én meg visszamosolyogtam, de kényelmetlenül éreztem magam, nehogy a barátnője, aki végig jelen volt, féltékeny legyen. De látszólag nem lett, ő is érdeklődve nézegetett engem. Elkezdték kérdezgetni, hogy ugyan merrefelé lakunk, meg hol van a Drága klubja, mert hallották, hogy edző, és hogy adna-e nekik is magánórákat. közben éppen hogy csak rám nem kacsintottak. Ő persze adna, már miért ne, és erre jött a kérdés, hogy én is ott szoktam-e lenni?? Hát néha ott szoktam... Erre kórusban, hogy akkor jönnek, mindenképpen, egy kis sport nem árt....

Kész vagyok. Mi lesz, ha ezek megjelennek? Hogy keveredek ki ebből?  Reméljük csak a sok sör mondatta ezt velük...

Hazafelé menet megbeszéltük a Drágával, hogy valahogy ezt az egyet nem fogom a halálos ágyamon sajnálni, hogy nem próbáltam ki nővel. Az az egyetlen alkoholos befolyásoltság alatti csók elég volt Cicamicával, az nagyon finom volt, de köszönöm, többet nem kérek belőle. Nem tudnám elképzelni józanul, hogy egy nőt nyaljak. Még ittasan se.
A drága haverja persze nem jött össze azzal a nővel, akivel dumált, pedig az végig úgy nézett rá, mintha mindjárt rá akarna ugrani, de ez csak beszélt, beszélt és beszélt... Utána kiderült (a mi behatásunkra), hogy amúgy sem lett volna pálya. istenem, mikor veszi már el ennek a jóembernek valaki a szüzességét???
(Most nem lenne a Drága egyáltalán, elvenném én, sosem volt még szűz hapsim...)
 

Sample text

Sample Text