Angyal

Tegnap sokat beszélgettem a Drága legjobb barátjával, amíg ő jósnőnél volt. :-) A srác direkt miattunk utazott több száz kilométert.

Sajnos magánéleti válságban van, és így legalább mégegyszer kibeszélhette magából... De emellett minden másról iks beszélgettünk, az életről, a múltunkról, a gondolatainkról, az érzéseinkről. Jobban megismertem őt, ő is engem, és ha lehet, még jobban megkedveltük egymást. Ő is egy az angyalok közül, aki azért van közöttünk, hogy segítsen az embereken, leginkább a nőkön, és akik emiatt csúnyán ki is használják. Mesélt arról, hogy mennyire rámenősek is a nők. De hogy ő mégis ellenállt.

Az én Angyalom ismét egész nap az eszemben járt, sok-sok minden idézte fel őt, még olyan gondolatok is, amik pedig nem is kapcsolódnak hozzá. Az este végén, a konyhában ülve majdnem elmondtam, majdnem meséltem az én Angyalomról. De végül mégsem tettem. Csak mosolyogtam, hogy milyen is az élet. Ő is valakinek az angyala, aki egy másik országban él, másvalakivel, mégis összeköti őket valami láthatatlan szál. Még akkor is, amikor az ő házassága véget ért. A lány mégis benne maradt abban a jól megszokott, biztos kapcsolatban, ami bár nem úgy működött, ahogyan kellett volna. Most ez a láthatatlan szál elszakadni látszik. A lány gyermeket vár attól a másiktól.

Nekünk is ez lesz a sorsunk? Igen. Ez lesz a sorsunk. Amint nálunk, vagy náluk megfogan az új élet, a mi sorsunk is megpecsételődik, és a történetünk véget ér. De legalábbis elhalványodik, háttérbe szorul jó hosszú időre.

Valóban így lenne? Hogy ő a jó, én meg a rossz, a csábító? Ő az angyal, én az ördög?

A tegnapi nap egyik hozadéka volt az, hogy nincsen jó a rossz nélkül. Mindig is ott lesz a fény mellett az árnyék, és ugyanígy a csábító mellett az elcsábított. De a szerepek felcserélődhetnek, attól függően, hogy éppen ki mennyire aktív.

Most, hogy itt a Karácsony, visszahúzódóbbakká válunk, elgondolkodóbbakká, és igyekszünk minél többet nyújtani, minél több szeretetet adni azoknak, akikkel élünk. Ez így van jól. Gondolatban viszont szabadon szárnyalok, és kézenfogva sétálók a lágyan hulló hóban egy angyallal, esetleg forralt bort iszunk valahol, vagy sült gesztenyét eszünk, nevetünk, és egyszerűen jól érezzük magunkat. Táncolunk a hópelyhekkel, átöleljük egymást és mélyen beszívjuk egymás illatát.... Ennél több nem is kell, csak a szeretet van, és tisztaság, anélkül, hogy bárkit is megbántanánk vele. Gyermeki tisztaság, rácsodálkozás az élet szépségeire, és a boldogság érzése a néma éjszakában puhán hulló hóban.

Ezzel kívánok az én Arkangyalomnak nagyon boldog karácsonyt, és üzenem, hogy így van ez jól, és boldog vagyok, hogy létezik, és lehetőséget kaptunk a sorstól, hogy megismerhessük egymást.