Sok minden történt a legutóbbi bejegyzésem óta, sok-sok változás.
A legfontosabb, hogy megszületett a döntés. A Drága mellett. Nem volt nehéz, a sors elrendezte. Persze, valójában én rendeztem ezt így, tudat alatt. Az a nagy láng, ami Macival való utolsó együttlétünkkor lobogott, el is hamvasztott minket. Engem biztosan.
A tabletta bevételét követő 1 hét múlva vérezni kezdtem. Oké, gondoltam, hurrá, tehát biztos, hogy nincs gyerek. Közben voltam otthon, Nadi tanfolyamon, ami akkora hatással volt rám, mint még soha. Igazából azóta nézem kicsit más szemmel a világot. Aztán visszajöttem, és még mindig véreztem. Maci közben nem jelentkezett, amit egyre furcsábbnak találtam. Később arról hadovált, hogy küldött nekem sms-t, csak hát nem kaptam meg... ami furi, ugyanis nem 1 hétig voltam távol, és az sms úgy van beállítva, hogy 1 hétig meg kellene kapjam... azon kívül ismeri a magyar számomat, tehát duplán nem értettem.
Már 10 napja véreztem, mire bejelentkeztem egy orvoshoz. Két nap múlva kaptam időpontot. A doktornő nagyon kedves és megértő volt, de azt ő sem tudta, miért vérzek már vagy 2 hete... Mindenesetre vért vett, hogy megnézze, nem vagyok-e terhes, majd kaptam egy szurit, hogy végre abbamaradjon az egész...
Aztán szépen elmentem dolgozni ahol már teljesen átmentem munkaügyesbe. Rengeteg volt a meló, aznap kifejezetten, mert auditra készültünk, és az összes dolgozó aktáját rendbe kellett tenni. Az injekció mellékhatásai pedig jöttek, néha nem tudtam, hogy most elöl, vagy hátul fog jönni valami, esetleg egyszerre. Folyamatosan szédültem és hányingerem volt, az összes szagra felfordult a gyomrom, mintha csak terhes lennék. És nem mehettem haza, mert a munkaügyes csaj (aki azóta a főnököm) szintén egyedül volt, nem akartam cserben hagyni. Lenyomtam az egész napot, túlórával egybekötve. Estére jobban lettem, így elmentem egyet inni a szép indiaival meg a szép angollal, plusz az igazgató titkárnőjével. Ahogy kiléptem az ajtón, ki jött szembe? Maci. A VOLT barátnőjével. És rettentő rémült fejet vágott. Ráküldtem egy sms-t mindössze egy smiley-val. Semmi válasz. Közben szépen csevegtünk a pub-ban, telt múlt az idő, még mindig semmi válasz. Hazafelé menet aztán eldurrant az agyam, és írtam neki egy szépséges sms-t. Hogy örültem volna, ha néha érdeklődik a hogylétem felől, mert az egész szarságban őmiatta is vagyok. Semmi válasz. Pakolta a tűzre rendesen...
Másnap megkérdeztem tőle egy e-mailben, hogy ugyan megkapta-e az sms-em? Megkapta. Erre jól leteremtettem, szerintem jogosan. Kérte, hogy találkozzunk a hétvégén, hogy megbeszéljük. Találkoztam vele. És elmagyaráztam, mint a hülye gyerekeknek szokás. Hogy nem az a baj, hogy az állítólagos volt barátnőjével hetyeg, hanem az, hogy mindeközben nem képes 2 szót visszaírni: "Nagyon sajnálom." Na ez a baj. Eltartott neki jó sokáig, mire megértette, hogy mi a bajom.
Akkorra valami már menthetetlenül eltörött bennem. Ez az ember menekül a felelősség elől. Annak a volt barátnőnek mégis igaza volt. Innentől fogva lassan, de biztosan távolodtunk egymástól. Mostanra ott tartunk, hogy szinte semmi kontaktus nincsen már, ha amelóhelyen látjuk egymást, köszönünk és ennyi. Egyszer próbálkozott még felkelteni az érdeklődésemet, és én ijedtséggel vegyes elégedettséggel nyugtáztam, hogy már nem sikerül neki.
Ez a Drágával való kapcsolatunknak tovább kedvezett. Február elején beléptünk a kínai Nyúl évébe, a mi évünkbe! Itt valami nagy dolognak kell történnie...
Munka terén történt is, hivatalosan is átvettek a munkaügyre. Ezzel persze elvesztettem a korábbi munkaügyes lány barátságát, akit emiatt nem hosszabbítottak meg. Ez van sajnos...
A munka nagyon tetszik, viszont annyit dolgozom, mint még életemben soha. Folyamatosan túlórázom, minden áldott nap, néha még ebédelni sincs időm. Esténként mint egy zsák zuhanok az ágyba, és azonnal elalszom. Drága meg csak néz, nincs ehhez hozzászokva tőlem. A sok munka sajnos sok más egyéb dolognak sem kedvez. Például a szexuális életünknek. Ismét csappant a mennyiség, ezúttal miattam. Sokszor a hátam közepére sem kívánom. Új szituáció, csodálkozom is magamon rendesen. Nem kedvez a spiritualitásomnak sem, ugyanis nagyon hanyagolom a nadit (sajnos idő kellene rá, nem kevés), és az esti meditáció is elmaradt. Reggelenként még van, de akkor általában a gondolatok száguldoznak a fejemben, hogy aznap mi jön a melóhelyen, mit kell még megcsinálni, stb, stb. Egyetlen dolog, aminek talán kedvez, az az, hogy nyugton hagyom a Drágát, ami neki persze csak jó. Most úgyis saját magával van elfoglalva.
Az új lakásban a konyha még mindig romokban. Utóbb már fenyegető leveleket írtunk a házfelügyelőségnek, hogy valami végre történjen, mert nem tudom elfogadni, hogy egy konyhát 5 hónap alatt nem lehet felújítani. De erről talán majd egy másik bejegyzésben, mert hosszú...
Ezen a héten egyedül vagyok, a Drága holnap után jön haza. Egyedül egy tüzelő kutyával, ami már egymagában is elég stresszes lenne. Mindehhez jönnek a túlóráim, plusz az, hogy a kutya nem bír ki 10-11 órát egyedül. Ebédszünetben tehát rohanás haza sétáltatni. Reggel sétáltatással kezdek, este azzal fejezem be... Hmmm. Gyorsan telnek a napok. :-)
Két napja észrevettem magamon, hogy kezd a csak a Drágára fókuszáláson ismét csorba esni. Nem és nem és nem értem. Azazhogy értem. Február elején új fiú jött a holland csapatba. Semmi különös, és mégis, valami van a kisugárzásában. Az első pillanattól láttam rajta az érdeklődést. És szépen lassan megtetszett. Teljesen más típus, mint Maci, magasabb, sportosabb, mégis intellektuális típus. Szemüveges, és mint kiderült filozófus professzor volt egy egyetemen. Hogy ez mit keres itt? És miért az ilyenek tetszenek? A Drága egy "pap", ha a lélek-típusokat vesszük. Maci egy író-költő, szintén nem e világban élő valaki. És erre most jön egy filozófus. Sajnos az utóbbi időben többet jár az eszemben, mint kéne. Nyilván azért, mert FÉRFI, így csupa nagy betűvel, és ezt sugározza is, míg mások csak kisfiúk vagy teljesen érdektelenek számomra.
Érdekes, hogy mennyire különböző típusú férfiak tetszenek nekem... Ebből is látszik, hogy csakis a kisugárzás a fontos.
