Szösszeneteim...
Száguldó hormonok
Drágával jól vagyunk. Teljesen nyugodt, kiegyensúlyozott az élet, jól tudunk együtt élni és nagyon jókat, mélyeket beszélgetni. Az tény, hogy ő nem ebben a világban él, és legszívesebben el is menekülne. Már olyat is hallottam tőle, hogy elege van ebből a földi életből, neki ez nem hiányzik, ő szeretné befejezni földi pályafutását.... (Ez rémisztő számomra.) Nekem kell mindig visszahúzni (sajnos), hogy észre vegye, sajnos (vagy nem) ebben a világban élünk, és részint alkalmazkodni kell ennek a világnak a törvényeihez. Szex is több van, mint korábban, és a "hónap végén" még elég is ez nekem. Viszont a hónap elején (értsd: a menstruációm utolsó napjaiban, illetve az az utáni első napokban), amikor a hormonszintem megnő, akkor egyszerűen meghülyülök. Akkor szex kell, mégpedig azonnal, és lehetőleg minél több. Mintha elborítaná valami lila köd az agyamat, már nem bírok logikusan gondolkodni, és nem is akarok, teljesen úgy érzem, hogy lemegyek valami állatias szintre, és csak az ösztöneim hajtanak, egy nőstény ösztönei, aki arra vár, hogy egy hím megtermékenyítse.
Maci pedig érzi. Szavak nélkül is érzi, hogy mi megy végbe bennem. Olyan a mi "kapcsolatunk", mint egy tánc, egy lépés előre, egy lépés hátra. Mindig tudja, hogy mikor közeledjen, pedig nem mondok semmit, de egyszerűen fogja a vibrálásaimat. És akkor közeledik, csak egy ölelés, vagy egy csók, de mindezt olyan férfiasan, férfi-erővel és mégis gyengéden, hogy a lélegzetem is elakad. Utána pedig kisüt a nap, és csicseregnek a madarak. Legszívesebben mondtam volna neki, hogy munka után felmegyek hozzá, a francba mindennel, de nem, visszafogtam magam. Erre kapok tőle este egy sms-t, és pontosan az áll benne, amire gondoltam. Az eszem megáll.
Drága pedig nem veszi az adásaimat sajnos, csak akkor, ha konkrétan kimondom, vagy a magatartásom eléggé ráutaló, de akkor sem mindig veszi elsőre. Mostanában persze sokkal többet kezdeményez, de teszi mindezt úgy, mint egy gyerek, mint egy szégyenlős, fiatal fiú, lassan, sután. Nekem pedig sokszor arra lenne szükségem, hogy jól a falhoz vágjanak és... Ehhh, nem tudom, hogy mit kellene tennem, hogy ezt kihozzam belőle. Az idő meg csak telik, telik... és nem esek teherbe. Még mindig az az érzésem, hogy igen, hogy Macitól azonnal menne. És ezt ő is tudja, és mondja nekem, anélkül, hogy ezekről az aggályaimról beszélnék vele!!! Nem értem, hogy hogyan tud olvasni a gondolataimban, mi az a kötelék, ami összeköt, és egyáltalán mi a franc az én feladatom ebben az életben, Drága mellett maradni és türelmet meg odaadást tanulni, vagy Maci mellett, és akkor tényleg gyerekeket szülni, meg esetleg egy minden tekintetben viharos kapcsolatot megélni? Sajnos nem volt lehetőség kipróbálni, milyen lehetne vele hosszú távon, ezért vannak kételyeim.
Már megint ugyanott tartok, mint korábban... A hónap végén jól elvagyok a Drágával... már arra is gondoltam, hogy bárcsak lennék már terhes, akkor egy darabig úgysem a szexen járna az eszem, aztán meg szednék újra fogamzásgátlót, az úgyis lenyomja a libidót... És akkor elég az, ami van.
Egybeolvadás
Másnap persze Maci megint együtt szeretett volna ebédelni , de nekem sajnos dolgoznom kellett. A kisördög bennem viszont megkérdezte Tőle, hogy mikor végez, és találkozzunk-e... Direkt egy kávézót javasoltam, hogy még csak véletlenül se legyen elcsábulás. Pedig tudtam, hogy úgyis az lesz belőle. Bár az előző napi kedélyeim némiképp lehiggadtak, ő mégis meglátta a tekintetemben a vágyat, és ezt ki is mondta. Már attól lecsúszott rólam a bugyi, ahogyan rám nézett.
Tudtam, hogy őrültséget csinálok, hiszen megfogadtam, hogy nem, hiszen tudom, hogy nem etikus, és a Drágával szemben nem fair, mégis valami nálam magasabb erő hajtott, egyre hajtott felé. Én ennyire még életemben nem kívántam férfit, sokszor nem is értem, és megijeszt ez az erő, ez a buja, ősi ösztön, ami bennem a FÉRFIt akarja.
Tudtam azt is, hogy nem lesz óvszer, és valahol mélyen azt is tudtam, hogy most az egyszer nem fog tudni időben kiszállni. És nem érdekelt. Ezt akartam, erre vágytam. Ezen a pontok az események kikerültek az irányításom alól, valami magasabb erő vezérelt.
Hamar nála voltunk, és azonnal lekerültek a ruhák. Olyan vadul szeretkeztünk, mint még talán sosem. Megszűnt az idő, megszűnt a tér, és megszűntem én is. Azon vettem észre magam, hogy potyognak a könnyeim és hogy határtalanul boldog vagyok. Megsemmisültünk mindketten, feloldódtunk egymásban, tökéletesen összeolvadtunk. Én ilyet még soha életemben nem éreztem. Úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem múlna rajta. Akartam őt, és akartam a gyerekét. Nem volt más, csak a bizonyosság, hogy meg is fogom kapni... És megkaptam. Túl későn szállt ki. Nem érdekelt.
Ahogy az autó felé sétáltunk az enyhe éjszakában, lopva ránéztem. Tetszik nekem ez az ember, pedig szinte az összes volt pasim jobban nézett ki nála, és mégis, mégis ő kell nekem, úgy ahogy van, szőröstül-bőröstül, a görbe hátával és a görbe orrával, meg a pocakjával együtt. Be-benéztünk az ablakokon, ahogy elhaladtunk előttük. Az egyiknél egy pillanatra megálltunk. Nem szólt egy szót sem, de biztos vagyok benne, hogy ugyanaz játszódott le benne, mint bennem: egy ilyen lakásban szeretnék ezzel az emberrel élni. Örökre.
Rémálom
Miután hazaértem, kitisztult kissé a fejem. Te jó ég. Igaz, hogy éppen most múlt el, de mi van, ha mégis teherbe esem Tőle?? Az még nem lenne baj, de jelen esetben nem tudnám, hogy kitől is van az a gyerek... És ezt nem tehetem meg egyikkel sem, magammal meg pláne nem. Drágával nem, hogy esetleg más gyerekét neveli fel, Macival sem, hogy más neveli fel az ő gyerekét, magammal pedig a bizonytalanságot nem tehetem meg. Most mi legyen? Muszáj leszek elmenni orvoshoz, esemény utáni tablettáért, más mód nincsen. Szidtam magamat, hogy hogyan lehetek ennyire felelőtlen, ennyire ösztönlény... És belül kicsit Macit is hibáztattam, hogy miért nem vigyázott jobban, holott tudtam, hogy ezt én akartam, ezt én vonzottam be!
Ő persze nagyon megijedt. Látta, hogy ki vagyok akadva, és azonnal bocsánatot kért, hogy ő nem ezt akarta. Hogy kifizeti a gyógyszert. Ezen kicsit berágtam, szerencsére nagyon hamar kapcsolt, hogy ebben a helyzetben talán mást kellett volna mondani, és biztosított róla, hogy mindenben mellettem áll és szeret...
Drága a bennem dúló viharból mit sem vett észre. Leültünk beszélgetni, és ismét elcsodálkoztam azon, hogy milyen mélységeink is vannak. Miért nem lehet a két férfiból egyet összerakni, tessék mondani??? Meditáltunk, és a meditációban láttam az eljövendő gyerekeimet. Egy fiút, és egy kislányt. A kislány a Drága szemeit örökölte... A fiú? A fiú inkább rám hasonlított.
Másnap elmentem hát a klinikára, a város másik végébe, hogy kiírassam a tablettát. Ötezer helyre regisztráltak és ahhoz képest, hogy csak hárman voltak előttem, 2 óra hosszát kellet várnom. Mindegyik nagyon sokáig volt benn. A doktornő fiatal, filigrán spanyol lány, hatalmas csontkeretes pápaszemmel, ami a fél arcát eltakarta. Igyekezett szigorú tekintetet vágni. Muris volt. Ahogy elkezdtünk beszélgetni, azonnal meg is enyhült. Megkérdezte, mikor volt a menstruációm első és utolsó napja, majd szinte kinevetett. Hogy mit akarok én ott? Tuti, hogy nem lettem terhes. De ha annyira akarom, kiírja nekem, nehogy még a végén ő legyen a hibás. Igen. Józan ésszel tudom, hogy még nincs itt az ideje. De mivel az utóbbi hónapokban kicsit összevissza volt minden, ebben nem lehetek teljesen biztos.
Végre megvolt a recept, rohanás kiváltani (ami hétvége lévén nem volt egy egyszerű feladat), majd gyorsan lenyelni, és rohanás bevásárolni, majd haza, jópár dolgot megcsinálni, mire a drága jön, hogy ne legyen látszatja, hogy szinte egész nap nem voltam otthon. Közben kicsit féltem, hogy mi lesz, ha elkezdenek a tabletta mellékhatásai jelentkezni, mert volt neki jócskán. Talán nagyon enyhén éreztem valamit, de amúgy semmit. Viszont azt mondta a leírás, hogy ha a megtermékenyített petesejt már beágyazódott, akkor azt nem bántja. Ez pedig jó, mert ha a Drágától esetleg sikerült, akkor az megmarad.
Közben folyamatosan önvizsgálatot tartottam, hogy elment talán a józan eszem... Hogy nekem a Drágával kell maradnom, mert ha elmúlik a tűz, a szenvedély, akkor már csak a beszélgetés marad, és az meg jó, ha van. DE. Macival is ugyanígy meglehetne. A Hercegnő erre is rávilágított. Egyértelmű, hogy az ösztöneim a FÉRFIhez húznak. És nem a FIÚhoz. Maci viszont tuti mindenben szenvedélyes, úgyhogy jókora veszekedéseink is lehetnének. Ettől azért tartok. Annyira szeretnék választ kapni.... Interneten találtam ingyenesen kirakható tarot-kártyát. Vicces, de ugyanazt mondta, amit a Boszi néhány hónapja. Hogy a Maci a nagy szerelem. És hogy itt az ideje a hozzá fűződő kapcsolatot alapjaiban megváltoztatni. A férjem pedig a társ, akivel építhetünk egymásra. A téma pedig, ami most foglalkoztat: az anyaság. Hihetetlen. Nem szeretnék, de lassan kezdek rágörcsölni erre a témára.
Csend
Ma reggelre még mindig nem jelentkeztek a mellékhatások. Jelentkezett viszont ismét a vágy. És még valami: hogy szerelmes vagyok. A Maciba. Nem tudok mit tenni ez ellen. Folyamatosan próbálok harcolni az érzés ellen, de nem és nem megy. A Drágát mélységesen szeretem. Mint társat, mint testvért. Maciba pedig szerelmes vagyok. Ebbe meg kell őrülni. Ezt meg is írtam neki, hogy hiába próbálok harcolni ellene, hiába próbálom észérvekkel távol tartani magamat, nem és nem megy. Ő ugyanezt mondta. Hogy ezzel ő is így van. Szeret. Mi összetartozunk.
Nem tudja, mi az, ami összeköt bennünket, és nem tudom én sem. Nem tudom megmagyarázni. Csak azt tudom, hogy ezt a Drága iránt sem éreztem, amikor újra összejöttünk, bár a bizonyosság ott is megvolt, hogy mi összetartozunk.
Valamelyiküket el kell engednem. De melyiküket? És hogyan???
