Kettősség

Múlt szombaton bulizni voltunk. Nem indult különösebben nagy számnak, habár az már engedett valamit mutatni a helyből, hogy fél órát álltunk kinn a hidegben, a kígyózó sorban.

Végre bejutottunk. Iszonyat tömeg. Finom welcome-drink. Fantasztikus zene. Még egy fél óra, mire keresztülverekedtük magunkat a ruhatárban sorban álló tömegen, és végre táncoltunk. Valami történt, mert teljesen másképp éreztem magam, mint szoktam. A tánc adta volna ezt az érzést? A közelben álló, táncló férfiak elkezdtek egyre gyakrabban felénk tekintgetni. Aztán mikor a Drága elment italért, három is odajött. Csak hogy közölje, tetszik neki, ahogyan táncolok, vagy azért, hogy nem akarunk-e közelebbi ismeretséget kötni... Felettébb szórakoztatott a helyzet, mert nem jött le nekik, hogy a férfi, akivel vagyok, az nem a haverom, hanem a férjem. Mondjuk nem is mutatta másként, tehát joggal gondolhatták. A Drága haverja, aki ott volt, meg csak nézett nagyokat. "Szóval így csinálod, hmm?" - és hamiskás mosoly, a szemben különös csillogás. Most lebuktál!! Szóval neked is bejövök, mi? És mi lesz a melletted táncoló barátnőddel?

Mikor Drága visszajött az italokkal, persze megjegyezte neki, hogy a pasik rögtön rámugrottak. Ő azt mondta, hogy mióta nem szedem a fogamzásgátlót, ez így van (jéé, tényleg??), valahogy látják a férfiak, vagy mi. A haver erre azt mondta, hogy nem látják, hanem érzik (szagként, illatként). Hmmm.
Tudom, hogy csak az ego játéka, de hazugság lenne azt állítani, hogy nem dobott óriásit az önbizalmomon. Hogy nem éreztem magam istennőnek. Ezek után már a Drága is jobban odafigyelt, és jobban mutatta, hogy összetartozunk. (Megint csak valami, amit nem értek. Jó, jó, tudom, a férfi vadász, és ha veszélyben a zsákmány, az felkelti a vadászösztönét. Vagy mi. De akkor is. Miért kell más hímek érdeklődése is ahhoz, hogy odafigyeljen rám??)

Hétfőn vacsorára hívtuk Drága egy másik haverját, aki félig magyar. Ezer éve nem láttam már. Kellemes meglepetés, hogy hiába született és nevelkedett Németországban, azért a magyar értékek és a magyar udvariasság is belé nevelődött. Elmesélte neki a Drága, mi volt szombaton, hogy a pasik hogy lecsaptak rám, és hogy a másik srác azt mondta, hogy más az illatom (amit talán csak tudat alatt érzékelnek). Erre ő azt mondta, hogy ő Budapesten vette ezt észre. Ott volt teljesen más az illatom, mint itt.
Ez felettébb érdekes. Akkor még ugyanis elég rendesen szedtem fogamzásgátlót, és mégis... Én is érzem, hogy minden egyes alkalommal, ha hazamegyek, teljesen átalakulok, teljesen más ember leszek, elkezdek élni. Ezt érezhette hát rajtam, ami nem feltétlenül szag, vagy illat, inkább kisugárzás szerintem, de ugyanakkor illat is lehet feromonok formájában, ami ugyan nem látható és nem érezhető, de érzékelhető. Otthon valóban jó nőnek is érzem magam, folyamatosan. :-)

Ugyanezzel a sráccal tapasztaltam meg a nagyon erős kontrasztot is. Meséltem neki a művészi hajlamaimról, ő pedig rögtön tesztelni kezdett. Szóba jött, hogy imádom a Latte Macchiato-t. Mondta, hogy akkor írjam le, hogyan is néz ki egy pohár Latte. De művészien!!! Így hát nem volt elég elmondanom, hogy réteges, és hogyan néz ki a három réteg, további jelzőkkel is kellett őket illetnem külön-külön, ami valóban nagy kihívás volt, tekintve hogy mindezt németül kellett előadjam. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek az iskolában, felelés közben. :-S Aztán azt is kérdezte, hogy melyik volt az a legutóbbi szó, vagy kifejezés, amit nem értettem. és hogy most már el tudom-e magyarázni, mit jelent. Hé, hé, héééé!! Álljunk meg egy szóra. Hol az istenben vagyunk, a dedóban???
Előfordul néhányszor a Drágával is, hogy idiótán érzem magam, amikor elkezdi magyarázni egyes szavaknál a névelők különféle ragozási módjait. Igaz, én kértem tőle, hogy javítson ki, ha nem jól mondok valamit, de ha megkapom a helyes névelőt, a ragozás azért már megy....

Ez van hát. Kisiskolás vs. istennő. :-)

Félelmek

Hát ezt is megértük.

Tény, hogy a mostani időszak eléggé feszültséggel teli. Nekem is, bár nem rossz értelemben, inkább úgy, hogy a Nadi, meg ez az egész múltba és a saját mélységeimbe való alábukás, meg az energia-mizéria összekavart kissé.

A Drágának inkább, mert az élet most mutatja meg neki a farkasfogát. Sokszor üdvös, ha az ember az álmaiban és az álmainak él, de olykor nem árt kinyitnia a szemét, és észrevenni a valóságot. Mert ha nem teszed, ha nem akarsz tudomást venni róla, akkor kegyetlen pofonnal térít észhez.
Látta ő azért, de amiatt az áldott jó szíve miatt folyamatosan reménykedett, hogy nem úgy van az... Hogy az az ember, akivel közösen vállalkozást akar indítani, mégsem annyira materialista és önző, mint amennyire mutatja magát. Hát de. A Drága pedig elbeszélgetett vele erről, és megdöbbent, hogy az a másik milyen negatívan reagált. Mégis mit várt? Akinek még nincs nyitva a szeme (lelki értelemben), aki csak az anyagiakat hajtja, az nyilván nem reagál jól a kritikára. És mivel a Drága ugyanolyan harmónia-kereső, mint én, rosszul érintette, hogy neki is agresszívnek kellett lennie, és megmutatnia, hogy ki is a főnök.

Ehhez hozzájött még a Boszi jóslata, a régi, feldolgozatlan sérülések és agresszió az anyával szemben, és a jelenlegi bizonytalan életünk. Az i-re a pontot pedig egy teniszvereség tette fel, egy olyan embertől, akinek normál esetben nem sok esélye lenne.

Kissé szétzilált idegekkel tért tehát haza a Drága, és én rögtön éreztem, hogy valami nagyon nem oké. Kérdeztem is, hogy milyen volt az edzés? Ott borult ki a bili. Hogy mivel érzelmileg kiegyensúlyozatlan, nem tudott koncentrálni. És mitől kiegyensúlyozatlan érzelmileg? Hát attól a beszélgetéstől a másikkal, illetve attól, amit a Boszi mondott, az nagyon felkavarta.

Nem értettem. Hogyhogy felkavart ennyire, hiszen azt mondtad, mikor elmeséltem, hogy egy év nem a világ, azt simán kibírnánk?

Akkorra teljesen kiborult, és már sírt is. Megöleltem. "Mert félek, hogy elveszíthetlek!"

Hoppá.

Mondjátok, kedves Férfiak, miért vagytok, ennyire nehéz esetek?? Miért vagytok ennyire zárkózottak? Miért csak akkor nyíltok meg, amikor már érzitek, gáz van? Ha veszélyben érzitek a személyes biztonságotokat, kényelmeteket? Miért csak akkor mutatjátok ki a szereteteteket, a törődéseteket? Miért színleltek előtte közömbösséget, nemtörődömséget, keménységet, macsóságot?

Ezzel nem mondom azt, hogy ne mutatná ki a szeretetét. De sokszor azt érzem, hogy nem eléggé mutatja ki.

Megnyugtattam, hogy nem fog elveszíteni. Annyit viszont kértem, hogy mutassa ki egy kicsit jobban a szeretetét.
Szép lassan megnyugodott, és utána mintha mi sem történt volna, ment minden ugyanúgy.

Ezt én nem értem. Hibát követtem el? Nem kellett volna megnyugtatnom, sőt, sejtelmes hallgatással bizonytalanságban kellett volna tartanom? Mert utána elgondolkodtam. Most, amíg még a szeretet-tartályom nem üres, addig nincs vész. De mi van, ha egyszer csak kiürül? Akkor igenis fenn fog állni annak a veszélye, hogy elveszít. Hogy jön majd valaki, aki megadja mindazt, amire vágyom. Tudom, tudom. Pont ez a feladat. Nála elérni mindezt. Istenem, adj türelmet...
És adj barátokat, akik felnyitják a szemét, mert engem sokszor hülyének néz, ha mondok valamit. Míg ha ugyanazt valaki más mondja, elgondolkodik rajta... és fontolóra veszi. pasik, férfiak! Ilyenek vagytok mind? Ilyen fafejűek?? Csak azért nem fogadjátok el tőlünk a tanácsot, intést, bármit, mert féltek attól, hogy emiatt esetleg gyengének tűntök a szemünkben??

Új szerelem

Véletlenül találtam rá. Nem is tudom már, mit kerestem, de egyszer csak ott volt. Azonnal elbűvölt a hangjával. Szerelem volt első hallásra.

Most 18 éves. Declan Galbraith-nek hívják. Csodálkozom, hogy 10 éve a pályán van már, mégsem hallottam róla soha. Igaz, nem sok saját dala van, de ez ezzel a hanggal egyáltalán nem számít. (Viszont ami van, ami itt is elsőként hallható, a "Tell me why"... te jó ég!!!)

Mindenki tehetséges valamiben. Vannak, akik egész életükben nem jönnek rá, miben. És vannak, akik azon szerencsések közé tartoznak, hogy már fiatal korukban a tudatában vannak. És használják. Másoknak örömet okozva ezzel. Az ő torkában egy angyal hangja lakozik.

Joe Mac-et jól menedzselték, sok lehetőséget kapott megmutatni magát, az első igazi fiúcsapat tagjaként már 12 éves korában lányok ezrei hevertek a lábai előtt. (El is szállt kissé magától, de ezt hiszem ez megbocsájtható, hiszen olyan sokat letett már az asztalra.) Declan szerényebb, visszahúzódóbb. De a lányok itt is megvannak. :-)

Természetes

Pénteken este sikerült elcsípnem Cirmost messengeren. Megvagy! Örült neki, hogy megvan....

Még mindig kutatom az okát annak, hogy hogyan lehet, hogy két ember egymásról álmodik. Hogy összekapcsolódik gondolatban is. Az első álom róla, vele hosszú-hosszú idő után néhány hete jött. Aztán egy másvalaki által kiváltott emlékkép, szintén vele kapcsolatban. És akkor a következő napon jön egy e-mail tőle. Az utóiratban, mintegy mellékesen megemlítve: "Mostanában megint elkezdtem álmodni Veled..." Aztán nyugvópont valamennyire, és akkor a legutóbbi, nagyon erős álom.

Persze beszéltünk erről is. Azt mondja, hogy két napja (péntekhez képest, vagyis szerdán) tőle szokatlan módon belázasodott. (Ennek is megvan az oka, de ezt most hagyjuk...) Tudja ő nagyon jól, hogy hogyan lehet gyorsan kilábalni az ilyesmiből. Meg is tette az előkészületeket, majd alvás. És álmában nálam járt.... 

Na akkor kezdett el igazán remegni a gyomrom. Te jó ég. De még mennyire, hogy nálam járt. Minden igaz, amit éreztem, és amit a boszi mondott. Valóban nálam járt!!! És én nem akartam, hogy elmenjen. Hogy az ébresztőóra elküldje. 

Azt mondja, reggel frissen, kipihenten, boldogan ébredt. És kutya baja sem volt. Láznak nyoma sem, azóta sem.

Pánik, pánik, pánik!! Kinyitottak előttem egy ajtót, és rám zuhant valami hatalmas, aminek a súlyával még nem tudok mit kezdeni. Tudtam, hogy mi várhat rám, de mégsem voltam felkészülve rá. Idő kell ehhez is, hogy feldolgozzam. Hogy tényleg elhiggyem. Hogy a saját valóságommá válhasson az a világ, ami nem látható és nem tapintható. Csak érzékelhető. Álmomban meggyógyítottam Cirmost!!! 

Rögtön vágta, hogy kételkedem. Hogy magamban kételkedem. És ő, aki mindig mindenkit meghallgatott, bátorított, de valójában a megfoghatatlan dolgokban sohasem hitt, ő volt az, aki a hitről kezdett beszélni nekem. Én azt mondtam, szeretnék minél több tapasztalatot gyűjteni, minél több embert kezelni, és ha látom, hogy hatásos, akkor még inkább el fogom hinni, hogy működik. Nem, nem, mondta. Előbb hinnem kell benne. Hinnem, hogy működik. Mert akkor még hatásosabb lesz. Gyakorolni akarok?? Kiki? Hmmm? Nagy falat. Nagyon-nagy falat. De valóban. Rajta aztán gyakorolhatok, tény. (Másnap este meg is jött tőle az sms, amiben kéri, hogy kezeljem. Megteszem, mert semmi nem áll az útjában.)

A drága jó öreg Cirmos. Szeretlek, Cica! - Ezzel búcsúzott. 

Én is szeretlek... Ez csak természetes.

Tarot

Van úgy, hogy az ember nincs mindig felkészülve arra, ami érni fogja. Most is 2 napba tellett, mire eljutottam oda, hogy leírom, mi történt csütörtök délelőtt.

Én csak a bizonyítványaimat akartam lefordíttatni. Gondoltam hamar végzek, ez most nem fog olyan gyorsan menni, mint a múltkor, amikor megvárhattam. Akkor csak egy oldalról volt szó, most vagy tízről.

Emlékezett rám a nő, és eléggé örült is. Mint mondta, nincs sok alkalma magyarul beszélni. Leültünk, én pedig sorra kipakoltam elé a bizonyítványokat, kezdve a Munkabizonyítvánnyal (ajánlólevél-szerű), majd jött a diploma, és az egyéb képesítő bizonyítványok, oklevelek. Már a munkabizonyítvány olvasásakor felszaladt a szemöldöke. Egyre jobban csóválta a fejét, majd rám nézett, és azt kérdezte: "Mit keres maga itt??" Hát, mondom, munkát. De miért Berlinben? (Előtte meséltem el neki, hogy a Munkaügyi-hivatalban azt mondta a tanácsadó, hogy Berlinben nem sok esélyem van... ellenben ha elköltöznék, minimum 250 km-re Berlintől, azonnal találnék munkát.) Mert itt van a férjem, miatta jöttem, stb., stb. Letette a papírokat a kezéből és rám nézett. "Engedjen meg nekem egy jó tanácsot. Én már többet tapasztaltam, mint maga. Ne adja fel magát. SOHA ne adja fel önmagát egy férfi miatt. Ezt senki nem fogja meghálálni magának. És a férfiak a független nőket szeretik. Akik függenek tőlük, azokat nem." Bamm. Ez volt az első jobbegyenes. Beszélgetni kezdtünk, és pillanatok alatt kiderült, hogy nagyon hasonló az érdeklődésünk, de ő, korára való tekintettel, már jóval előbbre járt. Mutatott egy honlapot, ahová mindenképpen be kell jelentkeznem, mert a kapcsolatépítésen túl még állást is lehet találni, illetve rengeteg emberrel lehet ismerkedni, akiknek hasonló az érdeklődésük. Mutatta az ő profilját. Az alatt a pont alatt, hogy "Amit kínálok" ez állt: "Spirituális tanácsadás". Megkérdeztem, mit takar ez. Egy pillanat alatt előkerült a kártya, a gyertya. Ez a nő egy boszorkány. Egy boszorkány barlangjába tévedtem!

Kiterítette elém őket, nekem kevernem kellett, majd bal kézzel húznom. Kirakta a kelta keresztet. És ahogy a lapok egymás után előtűntek, egyre nagyobb meglepetéssel nézte őket. Ijedtséggel vegyes örömmel. Beszélni kezdett, az én torkom meg egyre jobban szorult össze. A kártyákon ott állt az életem, a félelmeim, a gondolataim, minden. Hihetetlen, de ő a negyedik, aki szóról szóra ugyanazt mondja!!! És egyik sem ismeri a másikat.

Ott állt a kártyákon, hogy keresem az utam, hogy most ez a feladat. Az is ott állt, hogy meg fogom találni, de még türelmesnek kell lennem. Lesz állásom, amiből pénzem lesz, és a lehetősége már most ott van, csak még nem látom valami miatt. Illetve van két lehetőség, ami között nem tudok dönteni. (Mi az vajon?? Tudom, hogy mi az, csak saját magamnak is félek bevallani. Az egyik a társadalmilag elfogadott, rendes polgári állás, a másik pedig a lenézett, a "művészi", ahol a kreativitásomat élhetem meg és ki, és amiről az anyám mindig azt mondta nekem, hogy abból nem lehet megélni...) De ha végre meghozom a döntést, akkor helyesen fogok dönteni. Rengeteg terhet cipelek a hátamon a múltból, amik kihatással vannak a jelenre (mi a fene lehet az??). A férjemmel karmikus a kapcsolatom (ugyanaz a kártya jött ki rá, mint a másik boszinál, a Kelyhek Királya), de tőle teszem függővé a boldogságomat, azt rajta keresztül próbálom megtalálni. Ez így igaz, habár már kezdem önállósítani magam néhány téren. :-) A legfontosabb kártya pedig, amin a nő ledöbbent kissé, a Főpapnő. Pedig mondtam én neki, hogy mindenki mondja, gyógyító képességeim vannak... Most már ő is elhitte, mert ez a kártya pontosan azt jelenti. Különleges képességeknek vagyok a birtokában. Egyelőre még a félelem gátol ennek kibontakoztatásában (azt a lapot is kihúztam), de már nem áll sokáig az utamban. Végül összeadta a lapok szám szerinti értékét, és megkereste a hozzá tartozó kártyát. Ez pedig az Uralkodónő. A jelentése pedig az, hogy minden meglesz az életemben, anyagi jólét, siker a munkámban, és a spirituális vonal is nagyon erősen.

Felállt a székről, odament a számítógéphez. Még a maja kalendárium szerint is meg akarta nézni a születési dátumomat. Ott jött az újabb sokk. Már a születésem pillanatában ott volt: "Der große weiße Kristallheiler", vagy valami hasonló, a nagy fehér kristály-gyógyító, ez vagyok én. Csak pár pillanatra nézett bele, de ott volt még a kék majom is, ami azt jelenti, hogy mindezt játszva, játékosan fogom elérni, megteremteni. Hmmm.

Csak nem hagyta nyugodni a munka-kérdés, azt mondta, ha nem bánom, kirakná még azt is a kártyából. Egy ollót, aminek a felső ága arra ad választ, hogy mi van, ha elmegyek Berlinből, az alsó meg arra, hogy mi van, ha nem. Ismét kevertem, ismét húztam. Egyszer csak lecsapott egy kártyára a halomból. Nem értettem. Azt mondta, megfogtam egy kártyát, de végül mégis elengedtem, és másikat húztam ki. Amikor pedig a kártyákat felfelé fordította, kiderült, mi volt az: a Félelem, ismét.

Újra kijött a Főpapnő is. A felső ágban. Ha elhagynám Berlint, hamarabb találnék munkát, anyagilag jobban járnék, és ezáltal a képességeimet (spirituális - gyógyító) is hamarabb ki tudnám bontakoztatni. Az alsó ágban kihúztam az Uralkodónőt, illetve a fenti képen látható első (alsó) kártyát, ami szintén azt jelenti, hogy minden meglesz, munka is, spiritualitás is, csak lassabban. De a végeredmény szempontjából édesmindegy, hogy elmegyek-e Berlinből, avagy sem. Saját magam miatt nem mindegy. Ha nem megyek el, az lelkileg fog még jobban megviselni, és ezen keresztül a házasságomat is. Azt mondta, nekem Brüsszelben (!!!) lenne a helyem. Ott már majdnem bőgtem. Soha nem vágytam Brüsszelbe, de ha Magyarországon maradtam volna, gyerekjáték lett volna Brüsszelbe kijutnom. De ha nem Brüsszel, akkor legalább valami más város, a házasságom meg kibírna még egy évet, még jót is tenne neki. Mondtam neki, hogy ezzel az erővel maradhattam volna otthon is... Nem. Szerinte nem véletlen, hogy ki lettem mozdítva. És ha már országot váltottam, várost váltani igazán nem lenne olyan nehéz... De lehet, hogy ez kell ahhoz, hogy a férjemet kimozdítsam abból az állapotból, amiben van. Ő ugyanis nem hajlandó váltani, én vagyok az, aki mindent megtesz, aki mindent beáldozott. Ismét csak a fejét csóválta, hogy ez nem helyes.

A változások útjában pedig a félelem áll, nem csak a szakmai, de a spirituális változások útjában is. Ahhoz még egy kártyát kellett húznom, hogy megnézzük, mitől is félek. Megdöbbentő volt. Saját magamtól!!!! A tulajdon erőmtől, attól a hatalmas energiától félek, ami bennem van. Újabb jobbegyenes, ezúttal már fájt is. Szólni sem tudtam, a sírás fojtogatott, csak menni akartam, menni már...

Eléggé durván ki lettem billentve (mit billentve, ki lettem dobva!) az egyensúlyomból. Azóta eltelt két nap, de folyamatosan bőghetnékem van, amikor erre gondolok. (Persze a Nadin is megmondta a Mester, hogy az elkövetkezendő 4 hét a lelki tisztulás ideje, és nagyon nyomorultul fogjuk érezni magunkat, mert mindaz a szemét, méreg, ami elraktározódott bennünk, most jön fel és tisztul ki.)

Búcsúzóul még megkérdeztem, mit is mondanak az álmok. Azt mondta, azt rajtam kívül senki más nem fogja tudni megfejteni. De ha valakivel álmodunk egymásról, az azt jelenti, hogy éjjelente meglátogatjuk egymást.... Kéééész.

Álom

Az ember ébredéséről beszélek, de én álmodom. Ismét álmodom Veled, Cirmos. Nem értem, hogy honnan jönnek ezek az álmok, és hogy miért. De tény, hogy egy ideje újra álmodom. 

Amikor néhány napja küldtél nekem egy e-mailt, nem hittem a szememnek. Az utóiratban ez állt: "Mostanában megint elkezdtem álmodni Veled..." Miért? Hogyan? valaki mondja meg nekem, mi okozza ezt!!!

Az álmot sajnos az ébresztőóra kíméletlen, ellentmondást nem tűrő csörgése szakította félbe. Nem, nem, neeeeem!!! Még ne, kérlek, még ne, nem akarom!!! Vissza akarok menni!!! Vissza, a jól ismert, meleg ölelésbe, a boldogságba. A békébe, a harmóniába. Oda, ahol minden olyan egyszerű, és annyira nyilvánvaló. Ki vagy Te, Cirmos, hogy csak úgy jössz, a szerény mosolyoddal a Keletiben a nem létező 15-ös pénztár előtt, és simán besétálsz az életembe? És bármennyire is szeretném, nem vagy hajlandó kisétálni? Még akkor sem, amikor Te szeretnél. Mert nem tudsz. Vagy mert nem engedlek.

Világosan emlékszem a találkozásunkra. Az elsőre. Minden egyes pillanatára emlékszem. 

Hogy megérkeztem, és nem volt ott senki az "mbuli" feliratú táblával, sőt, még a 15-ös pénztár sem volt ott. :-)

Két lépésre volt néhány nyilvános telefon, felhívtalak. Hogy miért pont Téged... Mert az e-mailek alapján, amiket ismeretlenül írtunk egymásnak, Te voltál a legszimpatikusabb. Közben megérkezett egy fiatal srác, aki szintén gyanúsan tanácstalanul téblábolt... Hívtalak, közben egy kis cigánygyerek odajött kéregetni, és az istennek nem bírtam elhajtani. Annyira erőszakos volt, hogy már azon gondolkodtam, behúzok neki egyet. 

Hívtalak, és közben már Téged néztelek, pedig akkor még fogalmam sem volt róla, hogy hogy nézel ki. Te pedig felvetted a telefont, és belenevettél. Mondtad, hogy mivel 15-ös pénztár nincs, a 13-as előtt állsz. Csak annyit kérdeztem: "Szőke vagy?", és az igenre: "Megyek feléd!" Addigra már Te is megtaláltad, hogy kit kell nézni. Életem egyik legnagyobb élménye volt az mbuli, még egyszer köszönet érte Majcinak. Úgy megismerni sok érdekes és szimpatikus embert, hogy még életemben nem találkoztam velük, nem tudom, hogy ki hány éves, hogy néz ki, mivel foglalkozik... Csak a gondolataikat ismerem, pedig már egy ideje egy közösség vagyunk. 

Valóban, a tébláboló fiú Zotya volt, és hamarosan befutott Warp is, aki nem elég, hogy elkésett, de nemhogy a táblát, még a mobilját is otthon hagyta. Mindegy, a lényeg, hogy megtaláltuk egymást, és felszálltunk a vonatra. Egy olyan vonatra, ami nem állt meg Balatonbesnyőn!!! Ez persze már csak a cél közelében derült ki... Addig is nagyon jól utaztunk a peronon, a WC mellett állva, mivel máshol nem volt hely. :-) És nagyon élveztük az ismerkedést, azt, hogy először látjuk egymást, és mégis már van egy csomó közös téma.

Itt kezdődött tehát, és azon a hétvégén már el is dőlt minden. Annyi mindent megéltünk mi már együtt... Keveseknek adatik ez meg egyetlen élet alatt. Még a Drágával sem éltem meg annyi mindent!!

 

(Before you go by Dream Traveller)

És akkor most újra jössz, az álmaimban. És megölelsz. Az erős karok biztonságot adnak. És rengeteg szeretetet. És csak nézel rám a mosolygós zöld szemeiddel, nevetnek körülöttük a ráncok is, az orrodat pedig összeráncolod, pont úgy, ahogy szeretem. A hátam mögött a családom, talán valami kerti parti, Te csak állsz távolabb, és én megyek Hozzád. Naná, hogy megyek. És csak öleljük egymást, hatalmas sóhajjal, megkönnyebbülve. Itt vagy hát. Itt vagy újra. És megyek Veled, ez természetes, és nem érdekel, hogy ki mit szól. A lakás kicsi, kényelmes, meleg. Újra rám mosolyogsz, és csak öleljük egymást. És ez jó. Így akarok maradni örökre. De nem maradunk úgy, nem. Tudom, mi jön most, ó, nagyon jól tudom, várom és vágyom már az ismerős mozdulatokat.

De a csörgés kíméletlen, nem tűr meg semmilyen kósza gondolatot, vágyat, álmot, ellentmondást nem tűrően kerget vissza a jelenbe.

Mondd, Cirmos, ugye nálam jártál az éjjel? Ugye találkoztunk?

Az ember ébredése

Találó a cím. Számomra legalábbis nagyon, mert személyes vonatkozása van. Épp most élem, harcolom meg ezt, az ébredést, és örülök, hogy ebben nem vagyok egyedül.

Minden írást másért lehet szeretni. Hol elgondolkodtatnak, hol érzelmeket váltanak ki - nem csak megilletődést, örömet vagy boldogságot, de olykor haragot, dühöt, elkeseredettséget is. Mindezek pedig még inkább arra sarkallnak, hogy az írások továbbgondolása kapcsán a saját életünket is továbbgondoljuk, és levonjuk a megfelelő következtetéseket. Csakis akkor, ha már idáig eljutottunk, változtathatunk rajta, ha szükséges, és tehetjük jobbá ezáltal ezt a világot. Ezért nagy kincs a megjelenő könyv, mert eszközt ad a kezünkbe. Iránytűt. Iránytűt ahhoz, hogy hogyan kellene, és hogyan nem kellene élnünk. Iránytűt ahhoz, hogy egy kicsit belelássunk abba a világba, amiben élünk, de egyúttal betekinthessünk a kulisszák mögé is. És ami a legfélelmetesebb:  hogy önmagunk mélységeibe bele merjünk tekinteni. 

Amikor a világhálón rátaláltam, és először olvastam őt, még nem számítottam a következő meglepetésre, ami rögtön azután jött, miután a szerző adatlapját is megtekintettem. Hogy egy 23 éves fiú (bocsánat, fiatal férfi) írta mindezeket. Meglepődtem, hogy hogyan lehet valaki fiatal kora ellenére ennyire érett, felelősségteljes és főleg mély. Igaz, hogy csak jó egy évtized választ el korban minket, mégis, ha visszaemlékszem arra az énemre, és az akkor körülöttem élő emberekre, nyoma sem volt benne hasonlónak. Az én fejlődésem jó egy évvel később kezdődött el egy olyan ember hatására, akivel azóta is láthatatlan lelki szálak kötnek össze minket, hiába élünk több ezer kilométerre egymástól. Akkor kezdődött, és mind a mai napig tart, sőt még fog is egy jó darabig.

Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy elsők között, még a megjelenés előtt olvashattam a novellákat, hogy hozzászólhattam, hogy együtt izgulhattam Veled a könyv kiadatásának körülményein. Nagyon örülök, hogy az elsők között vehetem a kezembe, személyes ajánlással :-). Gratulálok és még nagyon sok termékeny gondolatot kívánok Neked!

Híradás a könyvről, a megvásárlással kapcsolatos részletek itt.

És... duplázás

Ma pedig egy új film. Ahelyett, hogy a felvételi elbeszélgetésre készülnék.

Joe Mac I cried című számához valaki készített egy nagyon szép videót. Mindig nagyon tetszett, de fogalmam sem volt, hogy melyik filmből vágták össze. Ma újra beleakadtam a dalba blogfrissítés közben, és megkerestem hozzá a filmet. If only... A bemutatót nézve pedig lassan tátva maradt a szám....

A film alaptörténete teljesen ugyanaz, mint a tegnapié, csak kevésbé horrorisztikusan előadva, inkább az érzelmi vonalra helyezve a hangsúlyt. Az volt a kérésem a Drágához, hogy nézzük meg, mielőtt még elmegy este dolgozni. Megnéztük... és a film közben egyre szorosabban öleltük egymást, a kutyából szorítva ki a legjobban a szuszt, aki az ölünkben feküdt. De ő csak boldogan aludt tovább, miközben mi teljesen összekönnyeztük a bundáját.

Kellett ez a film. Lehet, hogy számító vagyok, de pont az volt a célom vele, hogy még inkább erősítsük magunkban az érzést, hogy oda kell figyelnünk egymásra. Hogy szeretnünk kell egymást. Itt és most. Nem érdekes, hogy mi volt a múltban. Utat kell engednünk az érzéseinknek. Úgy, mintha ez az egyetlen napunk létezne már csak együtt. Ez volt a film mondanivalója. És hogy a sorsot nem lehet megváltoztatni, bármennyire is igyekszünk. Lehet, hogy az út, ami a végzetedbe vezet, változtatható, és a mód is, a hogyanja, de a végén mégis azt kell megélnünk, amit ránk szabtak.

Akkor tehát miért ne tegyük ezt kellemesen, szeretetben, összetartva?

Ami igazán fontos

A tegnapi nap méltó lezárása volt az elmúlt majd' 5 napnak. Harmonikusan, csendesen, mély érzelmekkel telt. A vacsora a közeli kis étteremben, a beszélgetés, az esti film... ami bár a történetet tekintve hardcore volt (A Megérzés Sandra Bullock-kal), mégis ráébresztett arra, hogy mi is az igazán fontos. Hogy minden nap akár az utolsó is lehet... És ezért minden napot csodaként kell megélnünk, kegyeleti állapotként. Ez el is hangzott a filmben, kétszer is.

A hit azt jelenti, hogy valamire nyitottak vagyunk, ami a bensőnkből fakad. A reményre és a szeretetre... Sohasem késő felismerni, hogy mi a fontos az életben, és harcolni érte. Az életünkben minden új nap csoda lehet.

Hazatérés

Az elmúlt hét meghozta mindazt, amit meghozni volt hivatott. Elhozta azt, amiért hazautaztam. 

Ismét nagyobb rend lett a fejemben, és nagyobb nyugalom a szívemben. Kicsit ugyan aggódom még, hogy ez csak ideig-óráig tart majd. De ismét kaptam fogódzókat, és ismét van hová visszanyúlnom, ismét van mire emlékeznem, van miből erőt merítenem.

A csütörtöki Benső Gyermek Szertartás értette meg velem, hogy azt, amit a Drága néha tesz, nem ellenem teszi, és nem azért fáj, mert ő azt megteszi. hanem azért, mert egy korábbi fájdalom már ott volt bennem, és az a tett csak felidézte azt a korábbit. Megértettem, hogy igenis fontos vagyok neki, csak máshogyan, mint ahogyan az az én fejemben él elképzelés gyanánt. Megértettem, hogy együtt erősek vagyunk, és hogy mennyire kivételes helyzetben is vagyok én. Búcsúzóul az "Istennő" mindössze ennyit mondott csak: "Bizonyított tény, hogy amikor a kísértés megérkezik életünkbe, akkor a változás is a kapu előtt áll már, ami miatt a kísértés érkezett. Ha ilyenkor nem engedünk a kísértésnek, két héten belül megváltozik a kiinduló helyzet is." 

Elkéstél. Elkéstünk. A kísértés mindig is ott volt, mégsem változott semmi. Miután viszont belementem, azonnal változni kezdett minden. Most akkor mi az igaz? Hogy is van ez? Vagy a korábbi kísértések nem is voltak igazi kísértések, csak kósza gondolatok?

Mindegy már. A lényeg az, hogy sok-sok helyről kaptam segítséget, és rengeteg jelzés is érkezett. Arról, hogy mi a helyes, és hol a helyem. 

A helyem pedig ott van, amellett az ember mellett, akit mikor feleennyi idősen először megláttam, jött a villámcsapás-érzés, és aki mindvégig ott volt a szívem mélyén, kitörölhetetlenül. Aki azóta a férjem, aki végtelenül türelmes hozzám, és aki mindig támogat. Ő nagyon szeret engem, a maga módján, ami lehet, hogy nem egyezik az én elképzeléseim szerinti nagyon szeretéssel, de ettől a tény még tény marad. Itt az ideje, hogy végleg elkötelezzem magam mellette, hogy mindazt a hatalmas energiát, ami bennem volt, és amit ez alatt az egy hét alatt még hozzá kaptam, őrá, és a kapcsolatunkra fordítsam. Sokszor azt éreztem, hogy nem én vagyok a legfontosabb, hogy nem kötelezte még el magát igazán irányomban... de mint tudjuk, mindig az zavar minket a legjobban a másikban,. ami saját magunkban zavar... Én nem köteleztem még el magam.

A mai csakra-meditáció alatt a szívünkbe kellett néznünk. Még csak a csakra megnyitásánál tartottunk, de én már láttam benne őt. Ott volt, mindig is, és ott lesz ezután is. Sokan sírtak ezalatt a meditáció alatt, még a fiúk, férfiak is. Az én torkomat is szorította, és kigördült néhány könnycsepp lecsukott szememből. Amikor viszont arról beszélt a mester, hogy adjunk át egy szeretet-nyalábot, egy szeretet-csokrot annak a személynek, akit akkor ott látunk, hirtelen az Anyám képe jelent meg a szemeim előtt. Ő az, akinek a környezetemből a leginkább szüksége van a szeretetre, az energiára.

Este megnéztem őt az ingával, és rémülten vettem tudomásul az ott látottakat. Én nem segíthetek rajta... Igyekeztem szájbarágósan, nagyon nyomatékosan hangsúlyozva mondani neki, hogy menjen tovább, csinálja meg a 2. fokozatot is... és akkor fog tudni segíteni önmagán. Ez az egy megoldás maradt.

Emiatt kicsit szomorúan térek haza... de a tapasztalásaim miatt mégis boldogan és nyugodtan.

Istenem, adj erőt, hogy úgy éljem az életem, ahogyan ezen a héten megtapasztalhattam. Adj erőt, hogy a karmikus feladatomat elvégezhessem, és ezáltal a következő életünk gondtalanabb lehessen. 

Az erő rajtam múlik, a támogatást pedig ezután is meg fogom kapni, ahogyan meg is kaptam eddig is. Boldog vagyok, hogy ő a férjem, hogy ennyire nyitott, hogy ennyire hasonlóan gondolkodik, és hogy ennyire fontos neki a kettőnk közös és személyes fejlődése is. Boldog vagyok, hogy ő a Társam. Ha ügyesek leszünk (és azok leszünk), akkor egy életre. Erősebbek leszünk, egyre erősebbek együtt. És ezzel az erővel hihetetlen, csodálatos dolgokat fogunk véghez vinni.

Heti összegzés

Eseménydús egy hét volt. Rengeteget tanultam. Magamról, a kapcsolataimról, a múltamról. Rengeteget utaztam. Befelé, le a mélybe, a sötétbe, oda, ahová sokan egész életükben be sem teszik a lábukat. Mert az félelmetes. Önmagunkkal szembenézni mindig rettenetes dolog, nagy bátorságot kíván.

A csütörtöki szertartáson egészen a fogantatásomig mentünk vissza. Már tudom, hogy honnan jönnek bizonyos félelmeim, bizonyos „nemszeretem” érzések. Már azt is tudom, hogy mindaz csak a felszín, amit a halandó ember, az elme gondol. A mélyben, a lélekben teljesen más játszódott le.

A mélybe való lemerülés, a társaktól záporozó szidalmak, rágalmak, negatív megjegyzések, amelyek mind-mind a negatív gondolatokat és a kellemetlen testi érzeteket, a fájdalmat voltak hivatott kiváltani, sokkal kevésbé volt fájó, mint az oldás. Azt gondoltam, nem lesz annyira nehéz, mint a családállítás volt. Aztán amikor szemben álltam az Istennővel, és ő beszélni kezdett hozzám, egyszerre feljött minden. Az összes félelem, frusztráció, fájdalom kiapadhatatlan könny-folyamban, zokogásban tört a felszínre. Akkor megértettem, hogy nem vagyok egyedül, nem vagyok magamra hagyva, és nem is voltam soha. Ami a jelenben fájt, az már mind bennem volt, a múltból ered. És ami fáj, ami negatív, szomorú, rossz, azt csakis azért érezzük annak, mert van viszonyítási alapunk, ott van bennünk ugyanúgy a jó is, a pozitív, az örömteli, boldog, szeretetteljes. Elkövetjük azt a hibát, hogy a negatívumokról beszélünk, panaszkodunk, ezáltal azt erősítjük magunkban, a tudatalattinkban. A negatív események, rossz élmények következtében jelentkező testi tüneteknek (pl. gyomorgörcs) pedig ellenállunk, elutasítjuk azt, így minden alkalommal újult erővel jelentkeznek. Ha viszont beleereszkedünk, utat engedünk neki, akkor előbb utóbb megszűnik. És mivel a jó ott van bennünk, a következő lépés a gyógyulásban ezeknek az örömteli élményeknek, emlékeknek a felelevenítése, újraélése. Ilyenkor mindenki meglepődik, mennyire sok jó élménye van. Csak ezekről hajlamosak vagyunk elfeledkezni. Ezek után pedig az életünk újraírása, újra-mesélése. Úgy, ahogyan azt élni szeretnénk, jelen időben, kijelentő módban. Mintha már most történne. Mintha már most a miénk lenne. Ismét csak a vonzás törvénye volt ennek napnak is a fő mondanivalója, a végkövetkeztetése. Kérd, és megadatik. :-)

Aztán a beszélgetések. Kékszeművel és a KisDisznóval. Kékszeművel már hónapok óta arról beszélünk, hogy mi ketten… De ebből sohasem lesz semmi. Ezt meg is mondtam neki. Túl fontos nekem már, túlságosan szeretem. A barátsága fontosabb, mint mása… Azon kívül nincs is miért. Már nincsen.

A KisDisznónak ugyanez lesz a sorsa. Kezdem nagyon megkedvelni. Sokat kaptam tőle, feladatát bevégezte, sőt még annál is többet. Barátilag sokkal többet adhatunk egymásnak, mert nagyon hasonlóan gondolkodunk, és nagyon hasonlóak is vagyunk. Nem hiába. Ismertük mi már egymást, valamikor nagyon régen… Az első találkozásunkkor kezdődött vibrálás volt a jel. Megismertük egymást.

És ide kapcsolódik a mai élmény, ami a mai egyik meditációban jelentkezett. A képek csak jöttek, kéretlenül, keresetlenül. A fantáziám játszana velem? Nem ez az első eset, de ez a legintenzívebb.

Már tudom, milyen kapcsolat volt a Drága és közöttem korábban. Egy előző életünkben. A kishúgom volt. Én voltam a nagy és erős báty. Ő pedig a kishúgom, aki feltétel nélkül megbízott bennem, és akit én nagyon szerettem. Ugyanúgy, mint ma. Aki rengetegszer bújt hozzám esténként, amikor még kicsik voltunk. Ugyanúgy, mint ma. Aztán én elkövettem valamit ellene, amit nem láttam tisztán, csak éreztem, hogy valami súlyos dolog lehetett. Talán magára hagytam, talán nem álltam ki mellette, amikor szüksége volt rá. A mostani életünkben ezt törleszti. És nekem ki kell tartanom. Helyre kell hoznom a korábbi hibát. Nem véletlen, hogy akkor régen olyan természetesen jött, hogy testvérekké fogadjuk egymást... és hogy 13 éven keresztül Tesónak (Sista, Brotha) szólítottuk egymást.

Cirmos… az Apám volt. Az Apám, akit rajongásig szerettem, aki erős karjával védelmezett, aki meleg, biztonságos ölelésével mindig megnyugtatott. Mint ma. Abban az életemben lány voltam. Az Apám volt mindenem, és én az övé. Az ő kincse. Mint ebben az életemben. Ezért nem tudtam mit kezdeni Vele, a kapcsolatunkkal. Mélyen szerettem, mégis, ha velem volt, sokszor nem tudtam a helyzettel, és ő magával sem mit kezdeni. Ha pedig nem volt velem, máris utána vágyakoztam. Ez mindent megmagyaráz. Mélyen, a tudatalattimban benne volt, hogy ő az Apám. Ezért okozott ellenérzéseket bennem a férfi-nő kapcsolat. És pont ezért esett jól az ölelése, a simogatása, a szavai, a figyelme, a szeretete. Ezért nem lehetünk (lehettünk) mi egy pár ebben az életben. Nekünk valami más feladatunk van egymással. A felismerés fájó, ugyanakkor megnyugtató is. És ismét csak visszaigazolta azt a korábbi kósza gondolatomat, hogy majd egyszer… talán… ha az élet úgy hozza, hogy mindenkit túlélünk, ha elveszítettük a szeretteinket. Csakis ebben az esetben lehetünk mi együtt. Addig mással, másokkal van feladatunk.

KisDisznó a barátom volt, a szövetségesem. A cinkostársam. Olyan barát, mint amilyenek most lehetnénk, ha ő nem férfi lenne, én pedig nem nő. Abban a múlt életben nagyon jó barátok voltunk, olyanok, akik számíthatnak egymásra. Ezt érzem most, de ez csak egy érzés, hiszen alig ismerem.

Valamit azért mégiscsak elkövethettünk egymás ellen, ezért most törlesztünk. Az még nem világos, hogy ki kinek, de talán inkább én neki. 

Amikor elmeséltem a nap végén a Mesternek ezt az élményt, csak mosolygott. Mindent értőn.

Ilyen volt ez a két nap. Hatalmas energiák voltak azokban a szobákban. Gondolhattam volna, hogy sokakat viszontlátok majd az első tanfolyamról, mégsem gondoltam semmit. Egyszerűen csak meglepődtem, amikor beléptem. Kellemesen lepődtem meg, sőt, nagyon örültem a sok ismerős arcnak. De leginkább Milánnak örültem meg, mert bennem az élt, hogy valami súlyos betegsége van. Ott volt, nevetősen, jókedvűen. A hétvége alatt sokszor elnéztem ezt a kissrácot, és végig valamilyen óvó gyengédség-érzésem volt vele kapcsolatban. A Mester elmondta, hogy nem véletlen a csoport összetétele, nekünk volt már valami dolgunk egymással korábban is, ezért találkoztunk újra a tanfolyam kapcsán.

Igen, volt már dolgunk korábban is, de most is, nem kevés. Néhányan nem jöttek el az első tanfolyamról, és két új ember csatlakozott most be hozzánk. Két ember, akiknek rögtön az elején jókora konfliktusuk támadt egymással.

Érdekes helyzet volt, és a csoport példásan vizsgázott konfliktuskezelésből és szeretetből. Adott volt egy ötvenes, agyoncicomázott nő, aki kissé magasan hordta az orrát és sütött belőle a negativitás. És adott volt egy szintén ötvenes, egyszerű férfi, akit már megviselt és megtört az élet, amiből súlyos betegséget gyártott magának, de mindezek ellenére mégis próbálta humorral felfogni a helyzetet. Azért jött közénk, hogy hátha valami csoda folytán mégiscsak meggyógyul. Negyed tüdővel elég nehéz lélegezni, folyamatosan köhögőrohamok jöttek rá. Ezeket sokszor krákogással, torokköszörüléssel el tudta kerülni. Nem volt hát más választása a meditáció alatt sem, folyamatosan krákogott. Őszintén megmondom, először engem is rettenetesen zavart, mert állandóan kizökkentett vele, de nagyon hamar rájöttem, hogy nem szándékosan csinálja, sőt, talán nem is tud róla. Egy idő után hozzá is szoktam, és nagyon hamar vissza tudtam térni a meditációhoz. A nő viszont hallhatóan nem tudott, és nemtetszésének hangos ciccegéssel meg cuppogással adott hangot. Meditáció után megbeszéltük, kinek hogy ment a meditáció, és mit látott. A nő volt az első, és azonnal támadott. Hogy őt ez mennyire zavarta, és ha ez egész nap így marad, ő inkább elmegy, de inkább a másik menjen el, mert ezt ő nem köteles elviselni... Egy emberként állt a csoport a férfi mellé. Egy másik férfi azonnal közölte, hogy minket meg az ő cuppogása zavart. A nő még inkább menni akart, és mindenkit vádolt, hogy mennyire ellenségesek vagyunk. Mi viszont nem engedtük, kértük, hogy maradjon, most maradjon, és nézzen szembe végre félelmeivel és fájdalmával, mert ha most nem teszi, akkor örökre ebben a negatív életszemléletben fog élni. Amikor a férfi rezignált mosollyal és végtelen nyugalommal előadta, hogy azért krákog, mert negyed tüdeje van csak, áttétes rákos, és néhány hónapon belül meg fog halni, akkor a nő elkezdett sírni. Pillanatok alatt tört össze és zuhant magába. Kiderült, hogy gyászol,  többszörösen is, és benne ragadt a düh fázisában. Valakit elveszített, aki ugyanígy krákogott, és akit nagyon szeretett. És valakit elveszíthetett párkapcsolati szinten is. Még mindig menni akart, de most már pláne nem engedtük. Teljesen kipakolt az egész csoport előtt, és rengeteget sírt. Utána pedig megkérte a férfit, szinte esdeklőn, hogy ne haragudjon rá, és szeretne vele párban lenni a gyakorlatokhoz, ha meg tud neki bocsájtani és ezek után még elfogadja őt. A férfi csak mosolygott, ugyanolyan csendesen és szelíden, és elfogadta. A második nap végére, rengeteg sírás után (a csakrás-meditáció alatt zokogott) egy teljesen új nő állt előttünk. Már nem a negativitás áradt belőle, mint előző nap reggel. Már tudott mosolyogni is. A mester megdicsért minket. Az elején, amikor ez a konfliktus adódott, akkor is elmondta, hogy nem véletlen az, hogy ők pont ehhez a csoporthoz csatlakoztak be. A nőnek címezte, hogy neki kifejezetten ránk volt szüksége, ezért jött tudat alatt hozzánk.

Természetes, hogy ránk volt szüksége. Az első tanfolyam végén elmondta a mester, hogy szokatlanul magas a csoport energiaszintje, szokatlanul erősek vagyunk együtt. Ezért volt ránk szüksége. Szüksége volt az energiánkra, hogy feltöltsük, hogy kihozzuk a gödörből.
A férfinak pedig szüksége van ránk, hogy gyógyítsuk, de legalább enyhítsünk a tünetein.

Érintés

Egy érintés. Egy ölelés. Erős karok, széles mellkas. Megnyugtató, meleg. Biztonságos. Egy villanás. És egy emlék. Feltartóztathatatlanul. Rám néz, mosolyog. Kék szemű. De én egy zöld szempárt látok. Egy mindig mosolygós, zöld szempárt. Simogatás. Ugyanaz a mozdulat. Ugyanaz a meleg tenyér. És hömpölyög az emlékfolyam. Hátborzongató.

Hiányzol, Cirmos! Hiányzol. El sem hiszed, mennyiszer eszembe jutsz. Azt meg pláne nem hiszed, hogy milyen érzéssel kísérve. Én sem hiszem el. Mert hihetetlen. Vak voltam? Még most is az lennék?

Lehet, hogy Téged kell most elengedjelek??? Nem tudom, el akarlak-e. Nem tudlak...

Hajnali hangulat

Csütörtök éjjel 2 óra. Élessarok. Otthonról, haza. Puha, néma fehérség. Kockás taxi, nagydarab, kopasz, mosolygós, elegáns sofőrrel. A rádióban Bikini. "Mindig azt mondják, hogy legyek jó..." Csendes, elmélázó mosoly. Elégedettség, boldogság. Kéjenc kis disznó.

Égi üzenetek

Ismét egy hosszú írás, de ezt még közzé akartam tenni. Ugyanarról a honlapról, a http://www.csillagtitkok.eoldal.hu/ -ról. Igaz, hogy kicsit régebben született, novemberben (az én hónapomban!!), de ismét tökéletesen leírja mindazt, mintegy magyarázatot adva, ami velem történt és történik. És ami fog történni. Mert érzem, hogy elkerülhetetlen. Az is, ami történt. Nem tudtam és nem is akartam kitérni előle. Ismételtem. Ismételtem a sorsomat, ismételtem, azt, ami egyszer már megtörtént. És mégsem. Mert pontosan úgy tettem (teszem), ahogyan írva van. Tudatosan. Magasabb szinten. És ezúttal erős leszek, racionális. Meg fogom oldani. Soha többé nem fog visszatérni. Köszönöm annak az embernek, aki nekem ebben segít. Ő is tudja ezt, de egyszerűen, jókedvűen viseli. Hálás vagyok Neked! :-)

És: Mindenről a csillagok tehetnek! :-)

"HAZATALÁLÁS

A Nyilas havában járunk. A Nap a bak jelében, és a Nyilas csillagképben jár. Gyönyörű Fénynemző időket élünk. Most, a legnagyobb sötétségben születik meg a Fény.

Most a befelé figyelésnek van itt az ideje. Az ember leül a meleg szobában egy pohár forró kávéval a kezében, gyújt egy gyertyát és kicsit elcsendesül. Átgondolja merre járt eddig az Úton, mi mindent hagyott maga mögött ebben az évben. Összegzi magában az emlékeit. A találkozásokat, amik új színt hoztak az életébe és újabb fénycseppekkel gazdagították. A búcsúkat, amiknek pillanatai örökre beleégtek a lelkébe, ezáltal erősebbé téve. Az embereket, akik szeretni, majd elengedni tanították. A boldogságos, szárnyaló tücsökciripelős nyáréjszakákat. A kerti grillsütések mennyei illatát. Lelkének nagy, eget rengető viharait, és a kis tisztító záporokat. A mondatokat, amiket sosem feled el. A kérdéseket, amikre sosem kapott választ. A szerelem soha nem múló mámorát.

Átgondolja, a sok barangolásban hova jutott. Magasabb szintre lépett, mint ahol egy évvel korábban volt? Vagy ugyanazokat az (ördögi) köröket futja? Megtanulta a leckéket, elvégezte tisztességgel a feladatait? Megtanult nevetni saját magán?

Hazatalált?

Mert ha nem, hát most a Mars 2010. első hónapjaiban gondoskodni fog róla, hogy így legyen. Ugyanis eljött a hazatalálás ideje. Mindnyájunk életében.

Különleges égi helyzetnek lehetünk a részesei december végétől, 2010. márciusáig, de közvetve egészen májusig. Ha a média elszánt „harcosai” a Fény szolgálatában állnának, akkor nem szörnyűbbnél szörnyűbb rémhírektől zengene a sajtó, a félelem magjait elültetve az emberi elmékben, hanem Advent utolsó vasárnapjának reggelén ezzel a főcímmel indítottak volna a hírek: „A Mars ma, 2009. december 20-án, a téli napforduló előestéjén, a legnagyobb sötétség idején, megállt az égen és visszafordult. Hogy hazatérjen.”

A Mars ezzel retrográd mozgásba kezdett, azaz nem a szokásos haladási irányában halad tovább most pár hónapig, hanem a földi iránnyal (látszólag) ellentétesen, visszafelé. Lényegében a Világtengelyekkel megegyező, azaz az Univerzális irányban. Ez a hátráló mozgás 2010. március elejéig fog tartani, akkor aztán nagy erővel direktbe fordul, azaz ismét felveszi eredeti haladási irányát, a szokásos tavaszi lendületnél is jobban felerősítve a kezdet és a növekedés energiáit. Márciustól körülbelül május közepéig járja végig ugyanazt az égi utat, amelyen hátrálva egyszer már végigment, ebben a két tavaszi hónapban, így majd azokat az égi energiákat (égi tanításokat) kell hasznosítanunk, amit december és március között megszereztünk.

Ilyen jelenség csak nagyon ritkán adatik meg, mert a Mars bolygóra általában nem jellemző a hátráló mozgás! Legutóbb 2007. végén fordult vissza a Mars akkor a rák jelében és az Orion csillagképben, elhozva az érzelmi felvállalás fokozott feladatát. Az érzelmeink terén azonban úgy tűnik valamit nagyon nem oldottunk meg akkor, mert most, két évvel később „szokásától” eltérően a Szellem Hadvezére és a Nyílt Szeretetet bajnoka újra megfordul és visszatér az Oroszlán csillagkép fejétől a Rák csillagképhez, a szeretet és a Fény szent otthonába.

A Mars hátráló mozgását ráadásul a Hydra csillagkép felett végzi. A Hydra az egyik nagy Égi Út a csillagos égen, egy rejtett titkos út. (A másik az Eridánusz, és természetesen a Tejút.) Különlegessége, hogy nem a földi irányban „úszik”, hanem visszafelé, az Égi Irányban haladva. És itt nagy titokkal találkozunk! Jól látható, milyen tökéletes összhangban zajlik minden az égen, a Mars ugyanis hátráló mozgását pontosan a visszafelé úszó Hydra felett végzi, letérve a saját földi útjáról és lényegében „felvéve” a Hydra Égi Útjának haladási irányát. A cél, hogy a földi iránnyal szemben most (márciusig) az Égi Irány energiái, üzenetei kerüljenek előtérbe a Mars lendülete, energikussága, kezdeményező ereje révén. Elsősorban a szeretet világában.

A Hydra lényegében azért „titkos” út, mert ez a belső utazásunk ösvénye. És a legnagyobb titkokkal mindig itt találkozunk. Önmagunkban. A feladat tehát most az, hogy a Mars szellemi energiával saját belső, rejtett lelki ösvényeinket barangoljuk be, tudatosítva mindazt, ami lelkünk legmélyén eddig elrejtve megbújt bennünk. Az önismeret kulcskérdéssé és sorsformáló erővé válik! A Mars a Hydra fejéhez tér vissza tavaszra, amely az alázat üzenetét hozza. A sorsunk előtti (tudatos) főhajtás nem mindig egyszerű feladat, de a hazatalálásunkhoz ezúttal feltétlen szükséges. Fejet kell hajtanunk az égi elrendelés előtt.

Ebben az időszakban a szellemi emelkedés és a szeretet nyílt felvállalása nem a földi „logikus” gondolkodásmód szerint halad, hanem az Égiek sugallata és iránymutatása szerint. Azaz, az univerzális energiákkal átitatottan bátran, őszintén, egyenes derékkal, és nem a külső harc, hanem a belső (!) önlegyőzés felemelő ereje által.

Az intenzív érzelmi élet időszaka következik! A család, az otthon, és az anyaság válik fontossá! Ezen a téren is fejet kell hajtanunk univerzális vállalásaink és az Égi Irány előtt.

Az ismétlés iskolája

Talán azt fogjátok majd tapasztalni ezekben a hónapokban, hogy valaki felbukkan újra a múltból, vagy valamit „újra ismételtet” veletek a sors. Esetleg egy múltbelihez kísértetiesen hasonló élethelyzet tér vissza. Ez a retrográd (hátráló) égi mozgásnak köszönhető. A célja az Univerzumnak ezzel, hogy megnézzék Fentről, vajon megtanultuk – e a leckét a múltban!? Vagy újra ismételjük megint korábbi hibáinkat, tévedéseinket? Újra futjuk ugyanazokat az „ördögi köröket”? Lényegében az ismétlés által válik biztossá a tudásunk! És ha becsülettel kijárjuk most a Mars szellemi emelkedése révén az „ismétlés iskoláját”, ha tudjuk TUDATOSAN irányítani az életünket, akkor a múlt árnyai, vagy hibái soha többet nem térnek vissza, hanem kilépünk az ördögi körből és végre elindulunk az univerzális irányban.

Magas szinten a korszakalkotó lehetőségek időszaka köszönt be most az életünkbe! Ami szintemelkedési lehetőség.

A Mars pontosan az Oroszlán csillagkép fejénél állt meg december 20. tájékán. És innen tér vissza a Rák csillagképbe, az Egyszarvú csillagkép fölé. Az, hogy a Mars pont az Oroszlán fejétől, a rálátás üzenetétől fordult vissza, arra utal, hogy december végén megláttunk valamit az életünkben, ami (akár tudat alatt, akár tudatosan) arra késztetett minket, hogy ne menjünk tovább „azon az úton”, amin addig jártunk, hanem megálljunk és visszatérjünk megkeresni (és megtalálni) az Igazi Otthonunkat.

A Lelki Otthon és az érzelmi EGY-ség megtalálásának útját kell (újra) végigjárnunk. Talán kicsit több nehézséggel, de ezúttal az Égiek vezetésével, Égi Irányban.

A Vénusz és a szeretet sorsfeladata

Most januárban a Mars a Rák elengedő ágánál halad visszafelé, majd február eleje körül éri el (újra) a Rák tápláló ágát, a Jászol csillaghalmazt, ahol a Fény születik. És ez a kulcsa a Mars Univerzális Útjának! Mert a Jászol csillaghalmaz az otthon - a külső és a belső otthon szent területe. Épp ezért most kikerülhetetlenül eljött az ideje, hogy megálljunk és alaposan átgondoljuk, valójában hol is vagyunk igazán otthon? Ki mellett vagyunk otthon? Miben vagyunk otthon? Hol van a Belső Templomunk? Mit jelent számunkra a Család Szentsége? Hol lakik az igaz szeretet az életünkben?

Eljött az elrendelt ideje a hazatalálásnak.

A Mars februárban a Jászol csillaghalmazban újra feltöltekezik a Fény tápláló szeretet energiáival, és március elején a Rák befogadó ágánál fordul direktbe, hogy visszatérve eredeti haladási irányába nagy erővel újra végigjárja a Rák csillagkép előbb említett szeretet stációit. Az év első negyedéve így elsősorban a szeretet körül forog! Eljött az ideje annak, hogy végre nyíltan és bátran (Mars!) végigvigyük univerzális vállalásainkat a szeretet és a család szent birodalmában. Mindenkinek más és más „szeretet minőséget” kell most újra tanulnia, vagy a kozmikus irányban - a köztes létben tett „vállalása” szerint - megélnie. Lesz, akinek a befogadó, lesz, akinek a tápláló és megtartó, és lesz, akinek az elengedő szeretet világában kell valamit újra élnie - vagy teljesítenie egy univerzális vállalását.

Előbbi üzenetek tükrében különösen szép jelenség, hogy január vége fele a Szeretet Bajnoka inspiráló erejű fényszögbe (oppozícióba) kerül a Vénusszal. A Mars ekkor univerzális mozgásában pont a Rák Jászol csillaghalmaza felé közelít, majd pár nappal később, mikor a Nappal is oppozícióba kerül, már el is éri azt. A Vénusz a Bak csillagképben halad ekkor, egyben érintve a Vízöntő csillagkép múlt vizét is. Mit jelent mindez? Két lehetőség van. Egyrészt hozhatja a szeretet befogadásának sorsfeladatát, amely a múltat tisztíthatja meg az érzelmeink, a szerelem vagy az emberi kapcsolatok világában. Másrészt (mivel a Rák csillagkép ezen ágai között szoros a kapcsolat), hozhatja egy múltbeli kapcsolat vagy érzelem elengedésének sorsfeladatát is. Hogy kinél melyik „feladat” aktiválódik, ez egyéni sorshelyzettől függ. Egy biztos: a Vénusz felett a Delfin csillagkép üzenete már a teljes megújulás erejét hozza el életünkbe! Talán egy érzelem születik újjá ekkor, melyet befogadni sorsfeladatunk. Vagy egy múltból cipelt érzelemtől kell megtisztulnunk és ennek az elengedése által tudunk február elejére teljesen újjászületni.

Az áldozat áldássá válik

A vénuszi égi hatást felerősíti, hogy miközben a Vénusz oppozícióba kerül a hátráló Marssal, közben január végén újra aktiválódik az Égen a második Szaturnusz Plútó kvadrát.

Mivel a Szaturnusz január 13-án retrográdba fordul, azaz (a Marshoz hasonlóan) visszafelé kezd el haladni az Égen, így január 31-én újra teremtő erejű, racionalizáló fényszögbe kerül a radikalizmus és újjászületés hatalmas istenségével, a Plútóval.

Miért mondom, hogy újra? Mert 2009. november 15-én a Szaturnusz és a Plútó egyszer már kvadrátba kerültek, de mint az akkori írásban már jeleztem, ez a folyamat ezzel még nem ért véget! Most januárban a hátráló Szaturnusszal újra találkozik a Plútó varázserejű teremtő fényszöge, majd 2010. augusztus 21-én bekövetkezik a harmadik Szaturnusz, Plútó kvadrát is. Erről a folyamatról részletesen írtam az „Áldozat szentsége” című két részes írásban tavaly. Most csak annyit teszek hozzá, hogy ez a komoly fajsúlyú ismétlődő hatás arra utal, hogy az a nagy, radikális, mindent elsöprő, és egyben mindent megújító minőségi változás, ami tavaly ősszel elindult az életünkben, az idén tovább folytatódik, és egészen őszig „kíséri” a sorsunkat. Mivel a Szaturnusz minden esetben a mérleg jelében jár, a Szűz csillagkép múlt lábánál, így most januárban újra elhozza a radikális rendezés feladatát, elsősorban az emberi kapcsolatok (vagy a párkapcsolatok) világában. A rendezés szorosan összefügg a múlttal, vagy konkrétan a múlton való (újabb) radikális továbblépés karmikus feladatát jelenti.

Más szinten üzenheti azt is, hogy ezúttal az univerzális, Égi Irányban kell radikálisan továbblépnünk a saját korlátainkon, vagy a saját legbelső gátlásainkon. Lehet, hogy egy olyan múltbeli fájdalmas, rossz emléken kell januárban továbblépnünk, ami akadályozott minket az Igazi Értékek, vagy az égben elrendelt kapcsolat felé való elindulásban.

Talán egy múltbeli kapcsolat most születik teljesen újjá a Plútó ereje révén az életünkben (de csak akkor, ha valóban Igaz Értéket jelent). Vagy mi születünk újjá a múlt terhének letételével és a továbblépéssel.

Egy biztos. A nagy átminősítő folyamatnak köszönhetően 2010. őszére minden átalakul az életünkben! Mélyrehatóan és hosszútávon! Az értéktelen dolgok örökre megsemmisülnek. Amik kiállták az idő nagy próbáját, azok viszont hatalmas, minőségi emelkedést hoznak. Talán az az áldozat, amit múlt év végén meghoztunk, most válik áldássá életünkben! Ha pedig még mindig nem született meg bennünk az áldozat szentsége, hát most újra elhozza a Sors ennek a lehetőségét – és feladatát. A hosszú távú megújulás érdekében.

Érdekes jelenség, hogy a Szaturnusz 2009. végén a mérleg jelébe lépett, azonban most 2010-ben még visszatér pár röpke hónapra a szűzbe. Áprilistól, júliusig fog hátráló mozgása révén újra a szűz jelében tartózkodni, így ebben a négy hónapban újra elhozza a rendezés feladatát – kifejezetten a kapcsolatok, és a szerelem világában. Addig nem indulhatunk ugyanis el az Igazi, Égben Elrendelt Társ felé (vagy vele), amíg a kapcsolatok világában, vagy a belső érzelmi harmóniánk terén, el nem rendezzük az életünket. Más szinten a Szaturnusz azért tér vissza a mérlegből a szűzbe, hogy párkapcsolati téren az Égi Irányban learassuk mindannak a gyümölcsét, amit mi magunk korábban elvetetünk. Ha Fényt vetettünk, most Fényt fogunk aratni. (Ellenkező esetben komoly tapasztalások várnak – újra – ránk.)

Felragyog a Szerencse Csillaga

Gyönyörű szép helyzet, hogy a Szeretet Bölcsességének istensége a Jupiter január 18-án belép a halak jelébe, így uralmi helyzetbe kerül. Ennek köszönhetően az ezt követő majdnem egy évben a lehető legharmonikusabban tudjuk majd megélni a feltétel nélküli, isteni szeretet felemelő állapotát. Az „uralmi helyzet” azt jelenti, hogy a Jupiter a halak jelének uralkodó bolygója, így itt, a halakban lesz most a leginkább elemében. Minden jupiteri minőséget a korábbinál jóval könnyebben tudunk magas szintre léptetni. Így a bölcsesség, a hit, a szeretet és az érzelmi EGY-ség szent állapota fogja vezérelni életünket 2010-ben.

Az Unio Mystica, a szeretet, a béke és az Igazság éve következik.

Egyben a Jupiter elhozza annak a feladatát, hogy végre valóban magas szinten működtessük a szeretet és a megbocsájtás bölcsességét, hogy vissza találjunk hitünkben a Teremtőhöz, és hogy a feltétel nélküli szeretet felemelő állapotában éljük hétköznapjainkat. Eljött a legmagasabb rendű igazság ideje: az Égi Igazságé.

A ragyogó uralmi Jupiter ráadásul február elején együttáll a Vízöntő jövő vízében, a nagy szerencse csillaggal, a Fomalhaut-al. A Fomalhatut az egyik Világoszlop, így hatalmas (meg)tartó ereje van. Február 6-án itt lép szintézis teremtő erejű fényszögbe (szextilbe) a Jupiter a Plútóval, radikális fordulattal elhozva számunkra a legnagyobb szerencsét! A feltétel nélküli szeretet ereje „berobbanva” életünkbe megérteti velünk a sorsfeladatunkat, és azt, hogy most radikális módon kézbe kell vennünk sorsunk irányítását! Talán azt értjük meg ekkor egy nagy erejű felismeréssel, mit is jelent igazán magas szinten SZERETNI. Vagy azt, mi az Égi Elrendelés. A radikális felismerések a jövőnket tisztítják meg – vagy készítik elő, hiszen a Vízöntő jövő vízében zajlanak az események.

A szerencse mindenképpen az Égi Törvények szerint köszönt be hozzánk, más kérdés, hogy vajon már rögtön akkor „szerencsének” értékeljük -e, vagy csak jóval később fogjuk meglátni valódi áldást hozó üzenetét? Érdemes mindent letisztáznunk, kitisztítatnunk magunkban erre az időre, hogy a plútói fordulatot igazságosnak és bölcsnek élhessük meg.

A szerencsés fordulat lehet a megbocsájtás bölcsességének adománya is, vagy a hit felragyogása életünkben.

Összegzés

Az év első negyedévében a lassú mozgású bolygók világában más változás nem várható. Illetve a még bekövetkező eseményekről majd a heti írásokban fogok részletesebben beszámolni. És ne feledjétek, hogy a Szaturnusz, a Plútó és a Jupiter is hosszú távon fejti ki üzeneteit, így lényegében, amit Velük kapcsolatban írtam az egész évünket meghatározza.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy természetesen itt összetett folyamatokról van szó! Az év első felének főszereplője véleményem szerint az univerzális irányban a Jászolba érkező Mars lesz, elhozva a hazatalálás lehetőségét és feladatát. A Hydrában ezzel együtt meg kell tanulnunk alázatosan fejet hajtani sorsunk előtt és alaposan megérteni önmagunkat. Ez a hatás körülbelül májusig eltart. A Szaturnusz és a Plútó második racionalizáló fényszöge a radikális változások elrendelt idejét hozza el újra januárban és júliusban a kapcsolatok világában. Ha valamin a múltunkban még nem léptünk túl, vagy az áldozatot nem tudtuk tavaly novemberben meghozni, hát most újra lehetőséget kapunk rá az Égiektől.

Mind a Mars, mind a Szaturnusz hátráló mozgása az égi irányban haladva az Univerzális vállalásaink fokozott feladatát hozza el az év első felében. Ez az év nem a földi logika, hanem az Univerzum szent irányítása szerint indul. Csodálatos hatás, hiszen a radikális változások korszakalkotó lehetőséget tartogatnak mindnyájunk számára! Csak merjünk kellő bátorsággal az égi iránymutatásra hallgatni!

A Mars hazatérése révén most megszülethet a Fény az otthonokban.

Mindemellett beköszönt az életünkbe az igazi Szeretet kora. A Jupiter uralmi helyzete a halakban fokozottan előhozza az igazság-igazságtalanság kérdését, de bármit is érezzetek ezzel kapcsolatban, tudjátok, hogy a Jupiter mindig abban segít, hogy az Égi Igazság szerint alakuljon sorsotok. Ebben az évben megnő a Hit és a Bölcsesség ereje. A Jupiter égi támogatásával most minden múltbeli sérelmet könnyen meg tudunk bocsájtani – az isteni szeretet bölcsességével. A Fomalhaut csillag pedig gyönyörű, szerencsés, áldott hónapokat varázsol életünkbe, hozzásegítve, hogy a plútói radikális változásokat pozitívan, belső békében, kiemelkedési lehetőségnek éljük meg.

A gyorsabb haladású bolygók közül a Vénuszt érdemes még kiemelni, hiszen februárban majd a Szépség és Szerelem Istennője is csatlakozik a nagy szerencse csillaghoz, a Fomalhauth-hoz. Hó elején a Neptunnal áll együtt a Vénusz a Vízöntő múlt vízében, elhozva az emberi kapcsolatok világában a múlt megtisztításának lehetőségét, és az érzelmi életünkben az Unio Mystica élményét. Hó közepén pedig a Fomalhat-hoz közel a Vízöntő jövő vízébe érve a Jupiterrel áll együtt, az életörömökben bőséget, a szerelemben szerencsét, az érzelmek világában pedig Igazságot teremtve. Február közepe így már érzelmi téren a tiszta jövő megteremtésének lehetőségéről szól.

Az év eleje a radikális átalakulások, és a karmikus feladatok közepette is a szerencse és a legmagasabb rendű szeretet szellemében telik.

Mi hát most a feladat 2010. elején? Feltölteni magunkat a tiszta hittel és a feltétel nélküli szeretetet erejével. Megbocsájtani a múltat, a sérelmeket. Megtalálni az EGY-séget (főleg önmagunkban). Megismerni legbelsőbb világunkat is. Hazatalálni a Teremtőhöz, és önmagunk belső templomához. Felismerni az Igazi Otthonunkat és a Család Szentségét. Tudatosan élni és irányítani életünket, a Mars szellemi emelkedésének segítségével. A szeretet bölcsességének szellemében létezni, közben összeszedve minden erőnket bátran végig vinni sorsfeladatainkat, és meghozva a minőségi felemelkedés érdekében a kellő áldozatokat.

Csodás évünk lesz! A Szeretet, a Bölcsesség és a Hit uralma alatt. És ezen semmilyen félelem keltő sajtó kampány nem tud már többé változtatni!

Kicsit szakadjatok el most a szokásos, földi irányú, racionális gondolkodástól! Győzzétek le magatokat, lépjétek át korlátaitokat, és bízzatok meg a Teremtő Isten szerető gondoskodásában!

Találjatok végre Haza!

Szeretettel,

Veres Mónika"

Szívünk mélye

Ismét találtam egy érdekes írást. Olvasása közben ismét "Aha!!"-élményem volt. Amolyan homlokra csapkodós. Már értem, hogy miért történik, ami történik. A csillagok tehetnek mindenről. 

Én, kérem, ártatlan vagyok. ;-)

"Annyi szó esett már eddig a feladatokról. A tisztázni és tisztítani való teendőkről. Az Égiek akaratáról. A sorsról. A nagy Igazságokról. A Törvényekről. A karmikus munkáinkról. De most eljött az idő, hogy bevalljuk, valójában csak egyetlen igazán fontos kérdés van a világon. A Szerelem.

Minek ezt túlragozni? Úgyis minden, de minden erről szól. És mindenki, aki lebecsüli az erejét és az értékét, valójában magát az Életet becsüli le.

Ez a hét az Unio Mystica hete. A lelki elmélyülés és az ÉRZELMI EGYSÉG hete.

Amikor elkezdtem írni ezt az írást ezen a ponton megálltam. Hátradőltem a székben, kezem közé fogtam a kávésbögrémet és nem tudtam mást csinálni, csak hosszú percekig néztem ki az ablakon a fenséges hóesésbe. Bámultam a hatalmas, tündöklő hópihéket és közben kerestem a szavakat. A szavakat, amikkel le lehet írni, át lehet adni a Szerelem és az Unio Mystica varázslatos lelki élményét. De az író szavai is elfogynak néha. És ez ilyen pillanat volt …

Így hát felálltam az íróasztalom mellől, és csak ma reggel folytattam újra az írást. Álomországból kérve hozzá angyali segítséget.

Február 8-án hajnalban az Ég Királynője, a Vénusz szerelmetes ölelkezésben egyesül a Mélységek Istenével, a Neptunusszal, szent rítussal alá merülve a Vízöntő csillagkép múltba ömlő vízében és feltöltekezve a Kiscsikó csillagkép friss, tiszta energiáival. Mindeközben a Hold együttáll a Skorpió Szívével, az Antares csillaggal, amely a feltételek nélküli szeretet legmagasabb szintű energiája az Univerzumban (egyben Tejút és Világoszlop is). Az érzelmek, a szeretet, a szerelem és a lelki elmélyülés olyan magas szintű energiái öltenek testet ezen a héten a földi világban, amelynek szavakba foglalásához angyal nyelvre van szükség.

A Neptun bolygó a Szerelem Istennőjével ölelkezve most az érzelmek legmélyebb birodalmába visz le minket, amelynek létezéséről eddig talán csak sejtéseink voltak. Bepillanthatunk önmagunk és a Társaink legmélyebb, legtitkosabb érzelmi, lelki mélységeibe is. Szerelmi téren vagy az emberi kapcsolatok világában eddig homályban nyugvó titkokra derülhet fény, és titkos helyzetek vagy eltitkolt érzelmek tisztulhatnak ki a Vízöntő szent vízében. Lelkünk titkai hozzásegíthetnek újjászületésünkhöz.

Rendkívül jó időszak ez spirituális elmélyülésre is, hiszen a spirituális energiák most nagy harmóniában nyilvánulnak meg és lelkünk mélyére békét hoznak. Így ha esetleg félelmek vagy zűrzavar üti fel a fejét ezekben a napokban életetekben, akkor forduljatok tudatosan az ezotéria felé (akár egy ilyen jellegű könyv olvasásával), mert így a neptuni energiák magas szintű működését megteremtve mély érzelmi harmóniába kerültök.

A kreatív teremtő energiák a lelkünk leges legmélyéről fakadnak fel, tehát minden új ötlet, új vállalkozás, ami most születik meg lelki indíttatásánál fogva igaz vágyainkról tanúskodik. Kifejezetten érzelmi teremtésre alkalmas ez az időszak, amely a Kiscsikó friss, tiszta ereje révén új lendületet adhat a terveknek. A kreatív teremtő energiák újjászületését éljük! Érdemes kihasználni és mélyen önmagunkba nézni: mit is szeretnénk igazán létrehozni? Valamint érdemes azt is őszintén, jó alaposan megnézni, milyen vágyak szunnyadnak lelkünk legmélyére rejtve? Tisztázzátok le mindezt magatokban, mert lelkileg megtisztulhattok minden „feleslegtől”. A teherletétel felszabadító élmény lesz!      

Mivel a Vénusz - Neptun együttállásnak része a Chiron kisbolygó is, így szerelemmel (vagy bármilyen társas viszonnyal) kapcsolatban karmikus sebek jöhetnek a felszínre, szembesítve minket azzal, hogy milyen mélyre temetett félelmek, eltitkolt vágyak, vagy évek (évezredek) óta cipelt érzelmi sérülések szunnyadnak lelkünk legmélyebb bugyraiban. Ugyanakkor ez remek lehetőség a teljes lelki újjászületésre, hiszen minden, ami a felszínre jön most, a Vízöntő múlt vízében csodálatosan kitisztul, így a múlt érzelmi, lelki sérülései begyógyulnak, és már nem fájdalomként, hanem kristálytiszta lelki energiaként lüktetnek tovább bennünk. Régről cipelt karmikus terhektől szabadulhatunk meg most! A múlttól való érzelmi tisztulásnak az eredménye pedig az újjászületés mély lelki élménye, hiszen a Kiscsikó „csi” energiája lelkünk legmélyéig hatol.

Most visszatérhetünk abba az EGY-ségbe, amiből korábban kiszakadtunk. A neptuni energiák aktiválódása mellett a Hold, mely a felszíni érzelmeinkért felelős, mindeközben a ragyogó Antares csillaggal áll együtt, így lelkünknek valóban minden szegmense, minden apró rezdülése az eggyé válásról, tehát a szeretetről és a szerelemről szól most. Aki párkapcsolatban él ezen a héten a leggyönyörűbb mélységekbe merülhet alá Társával, EGY-é válhat vele mind lelkileg, mind szexuálisan. Megtapasztalhatja, mit is jelent az igazi mély lelki szexualitás, amely szent rítus, két lélek legmélyebb földi egyesülésével. Az a nász, amikor belehalsz a másik ölelésébe.

Aki pedig még keresi az Igaz Társát, talán most hallja meg lelke legmélyebb hívó szavát, s elindul végre Felé szerelmetes énekét követve. 

Elárulok valamit. Asztrológusként minden hozzám fordulótól az elemzés előtt meg szoktam kérdezni: Voltál már igazán szerelmes? IGAZÁN. Nem a felszínen, nem rutinból, nem biztonságból, nem érdekből, nem elvárásból, nem megszokásból. Igazán, mélyen, minden egyes porcikáddal EGYgyé válva a másikkal. Érezve minden apró rezdülését, meghallva lelke szavát akkor is, ha nem önti azokat földi szavakba. Válaszolva a kérdéseire anélkül, hogy hangosan kimondva feltette volna őket. Érezve a fájdalmát, átélve az örömét akkor is, ha nincs éppen veled. Ez az Unio Mystica. Az Igaz Szerelem az az állapot, amikor nem azért vagy hűséges a másikhoz, mert „így korrekt”, vagy mert „megígértem”, vagy mert „uralkodsz magadon” és kézben tartod az energiáidat. Hanem mert NEM KELL MÁS. Egyszerűen fel sem merül másnak a lehetősége sem benned. Még egy olyan világban sem, amely éppen a Nagy Kísértések sötét óráit éli.   

Nos, ezen a héten két csodálatos Istenség az Univerzumban kizárólag azért kel egybe, hogy megmutassa Nektek mit jelent ilyen szerelemben élni. Mit jelent az Igaz Szerelem megbonthatatlan EGYsége. Ha mást nem úgy, hogy a lelketek mélyén megsejtitek.

(Tudni kell, hogy a félelmek nagyon félre tudnak vezetni ebben. Hiszen az ego nem szeret „eggyé” válni, mert akkor elveszíti önmagát. És akkor – úgy érzi – elveszíti az „önirányítást” is, kikerül a kezéből a gyeplő. Ezért kezdi félelem burokba vonni a lelketeket, eltántorítva a valódi egy-ség lehetőségétől. De a lélek ereje a döntő, ezt soha ne feledjétek! Szeressétek hát ragyogó ego álarcotokat, amit erre az inkarnációra magatokra öltöttetek és értessétek meg vele, hogy nincs mitől félnie, mert az Igazi mellett az igazi lelki biztonság is beköszönt az életetekbe.)

A teljes érzelmi elmélyülés és lelki újjászületés napjait követően a hét második felében a kommunikáció istensége a Merkúr lép inspirációs fényszög kapcsolatba a Nyílt Szeretet Bajnokával, a Marssal, és mellette lelkesítő energiával kapcsolódik a Küszöb Őréhez, a Szaturnuszhoz. Ezáltal újra egy csodálatos háromszög jön létre szombaton az égen, amelynek csúcsa a Merkúr, így a kiemelő erő a hétvégén a kommunikáció, a teremtő erejű gondolatok és a nagy tisztázó beszélgetések. A Mars a Rák csillagkép Jászol részét épp elhagyva a Rák befogadó ágához ér, így arra fogunk ezekben a napokban nagyon erős késztetést érezni, hogy nyíltan kimondjuk valaminek (vagy valakinek) a befogadását. Talán egy élethelyzetet kell befogadnunk, egy új munkát, vagy egy új társat az Égi Irányban haladva. Lehet, hogy csak önmagunk belső templomában fogjuk nagy erővel megérteni a befogadás szükségességét. (Jelzem nagyon jó időszak ez a hétvége mindazoknak, akik kisbabát terveznek, mert most nagyon erősek a női, befogadó, anyai energiák!)

A Merkúr a Bak csillagkép fejénél halad, amely révén ráláthatunk az Örök Értékeinkre és a múltra egyaránt. Amit világosan meglátunk, egyben inspirálni fog a befogadásban.  Mind a Vízöntő múlt víze, mind a Bak feje arra utal, hogy fontos TISZTÁN látnunk és érzelmileg megtisztulnunk most!

Mivel a Szaturnusz  közben még mindig a Szűz múlt lábánál és a Kehely csillagképnél jár hátráló mozgásban, így olyan dolgot (olyan érzelmi energiát) kell befogadnunk az életünkben, amely a múlt értékeiből és az Örök Tudásból merít. Ez a múlt lehet közeli, s távoli (akár inkarnációkkal ezelőtti) múlt egyaránt. 

Ragyogó lelki, spirituális elmélyülést kívánok Nektek erre a hétre! Adjátok át magatokat a teljes EGYségnek és tisztuljatok meg minden érzelmi tehertől!"

(Forrás: Veres Mónika, www.csillagtitkok.eoldal.hu ) 

Ezen a héten aztán minden lesz. Terveim szerint is. És teljesen egybeesik az itt leírtakkal. Lesz önmagamban való elmélyülést segítő program is. Elsőre ez mindig kicsit félelmetesnek tűnik, hiszen ahhoz kell a legnagyobb bátorság, hogy önmagunk gyengeségeivel, gyarlóságaival, félelmeivel szembenézzünk. Ismét egy sírós napra készülök, amolyan tisztítótűz-szerűre, mint amilyen a családállításos volt. De utána megint jobb lesz, tudom. 
És jó alapot fog adni a lila rész megteremtéséhez, mert azzal jelenleg gondjaim vannak még.  Egó, egó, egó! Legyőzlek úgyis. :-D

Ég Veled

Ma megint az Angyallal álmodtam. 

Már meg sem lepődtem, hogy mint a valóságban, ezúttal az álmomban is búcsúztunk. De most nem volt annyira távolságtartó, nem burkolózott félelmeibe, nem bújt el a társadalmi elvárások mögé. Jött, egyszerűen és őszintén, és elkísért a szülői házba. Ott aztán megálltunk az előszobában és végre megölelt. Melegen, biztonságot ígérően, hosszan. Én belesimultam az ölelésébe, élveztem a két szív együtt dobbanását, lélegzetének simogatását a fülcimpámon.

Egyszer csak felbolydult a ház, az egész családom jött, ment, az Anyám, mint egy viháncoló kamasz, az egész jelenet egy zümmögő méhkasra emlékeztetett. Barátságosan zümmögő méhkasra. Bemutattam őket egymásnak, láttam a szemén az elismerést, hogy ejha, milyen szép fiú! Közben - mint az álomban általában - rengeteg oda nem illő kép is jött, rengeteg karácsonyi dekorációt kellett szortírozni és elpakolni (??), én pedig nagyon siettem, hogy végre végezzünk már. Kezembe akadt néhány régi persely, cserépből,  mindből le volt törve valahol egy-egy darabka. Ha valaki ért az álmokhoz, mondja meg, ez mit jelent?

Én pedig csak vártam, hogy végre vége lesz a nagy jövés-menésnek, és végre kettesben lehetünk megint. És akkor hátha megcsókol majd... és én minden érzékszervemmel érezhetem, és élvezhetem, nem úgy, mint azon a borgőzös éjszakán. És csak vártam, és vártam.... és felébredtem.

Mint a valóságban, úgy az álmomban sem váltak valóra a vágyak. Pedig az álmomban már jóval szelídebbek, lecsendesültebbek ezek a vágyak. Ami természetes, ismerve a körülményeket. Az ölelés gyönyörű volt - utolsó ölelés. Búcsú ölelés. Az álomvilágban is búcsút vettem Tőle. Egy korszaktól. Néhány szép hónaptól. Valós voltál, és mégsem voltál az. Köszönöm Neked, bárhogy is alakult, bármennyire is nem sikerült tartanunk a megálmodottat.

Ég Veled, Angyal! Légy boldog.

Grrr

Véletlenül találtam rá erre a BLOGra. Elhűlve olvastam. Fejcsóválva. Tágra nyílt szemekkel. Ez a nő az én történetemről ír!!! Hogyan lehet ez? Hogy valakivel ennyire hasonló dolgok történnek? És azokat ennyire hasonlóan éli meg? Hogy ennyire hasonló emberekkel találkozik? Lehet, hogy én írtam? Skizofrén lennék??? :-D

Kreatív Blogger díj...

 

Kiyná Mathir-től kaptam...

Ezer köszönet érte! :-)

Kreatív Blogger

Játékszabályok:

1. Meg kell köszönnöm a díjat annak, aki gondolt rám és küldte.

2. A logót ki kell tennem a blogomba.

3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam.

4. Írnom kell magamról 7 dolgot.

5. Tovább kell adnom a kitüntetést másik 7 blog társamnak.

6. Be kell linkelnem őket.

7. Megjegyzést kell hagynom náluk, hogy tudjanak a díjazásról.

Íme tehát a 7 dolog rólam:

1. Legbelül még mindig 17 éves vagyok... Kívül már kétszer annyi.
2. Szeretem, ha zajlik az élet. A semmittevés a halálom.
3. Szerettem volna latin táncos lenni... ehelyett hastáncolni tanultam.
4. Csodálom azokat a művészeket, de egyszerű embereket is, akik láttatni tudják, hogy az élet szép. Káoszból van épp elég körülöttünk.
5. Hiszek az energia hatalmában és a lélek halhatatlanságában.
6. Nagyra becsülöm Brian L. Weiss munkásságát.
7. Osho-t egy csendes őrültnek tartom, de nagyon bírom!

And the Blogger Díj goes to:
(Nem követek nyomon túl sok blogot. Így sok olyat is díjazok, akik már máshonnan megkapták a díjat.)

1. Kiyná Mathir-nak az elgondolkodtató írásokért, és a reményért, hogy még nincs elveszve minden.
2. Nanaberu-nak a Lolita Blog-ért, egy világért, ami eddig ismeretlen volt számomra, de nagyon-nagyon tetszik!
3. KisVirág-nak a finom rezdüléseiért, amelyek valójában sokakban ott vannak.
4. Mejnómadár-nak a csodás fotókkal elmesélt mindennapjaiért.
5. Café Rio-nak az érdekes és izgalmas válogatásért.
6. Mindazoknak, akik a Café Rió összeállításában közreműködnek.
7. Dtoney-nek, aki sajnos már nem írja tovább a blogját, pedig szerettem olvasni!