Természetes

Pénteken este sikerült elcsípnem Cirmost messengeren. Megvagy! Örült neki, hogy megvan....

Még mindig kutatom az okát annak, hogy hogyan lehet, hogy két ember egymásról álmodik. Hogy összekapcsolódik gondolatban is. Az első álom róla, vele hosszú-hosszú idő után néhány hete jött. Aztán egy másvalaki által kiváltott emlékkép, szintén vele kapcsolatban. És akkor a következő napon jön egy e-mail tőle. Az utóiratban, mintegy mellékesen megemlítve: "Mostanában megint elkezdtem álmodni Veled..." Aztán nyugvópont valamennyire, és akkor a legutóbbi, nagyon erős álom.

Persze beszéltünk erről is. Azt mondja, hogy két napja (péntekhez képest, vagyis szerdán) tőle szokatlan módon belázasodott. (Ennek is megvan az oka, de ezt most hagyjuk...) Tudja ő nagyon jól, hogy hogyan lehet gyorsan kilábalni az ilyesmiből. Meg is tette az előkészületeket, majd alvás. És álmában nálam járt.... 

Na akkor kezdett el igazán remegni a gyomrom. Te jó ég. De még mennyire, hogy nálam járt. Minden igaz, amit éreztem, és amit a boszi mondott. Valóban nálam járt!!! És én nem akartam, hogy elmenjen. Hogy az ébresztőóra elküldje. 

Azt mondja, reggel frissen, kipihenten, boldogan ébredt. És kutya baja sem volt. Láznak nyoma sem, azóta sem.

Pánik, pánik, pánik!! Kinyitottak előttem egy ajtót, és rám zuhant valami hatalmas, aminek a súlyával még nem tudok mit kezdeni. Tudtam, hogy mi várhat rám, de mégsem voltam felkészülve rá. Idő kell ehhez is, hogy feldolgozzam. Hogy tényleg elhiggyem. Hogy a saját valóságommá válhasson az a világ, ami nem látható és nem tapintható. Csak érzékelhető. Álmomban meggyógyítottam Cirmost!!! 

Rögtön vágta, hogy kételkedem. Hogy magamban kételkedem. És ő, aki mindig mindenkit meghallgatott, bátorított, de valójában a megfoghatatlan dolgokban sohasem hitt, ő volt az, aki a hitről kezdett beszélni nekem. Én azt mondtam, szeretnék minél több tapasztalatot gyűjteni, minél több embert kezelni, és ha látom, hogy hatásos, akkor még inkább el fogom hinni, hogy működik. Nem, nem, mondta. Előbb hinnem kell benne. Hinnem, hogy működik. Mert akkor még hatásosabb lesz. Gyakorolni akarok?? Kiki? Hmmm? Nagy falat. Nagyon-nagy falat. De valóban. Rajta aztán gyakorolhatok, tény. (Másnap este meg is jött tőle az sms, amiben kéri, hogy kezeljem. Megteszem, mert semmi nem áll az útjában.)

A drága jó öreg Cirmos. Szeretlek, Cica! - Ezzel búcsúzott. 

Én is szeretlek... Ez csak természetes.