Álom

Az ember ébredéséről beszélek, de én álmodom. Ismét álmodom Veled, Cirmos. Nem értem, hogy honnan jönnek ezek az álmok, és hogy miért. De tény, hogy egy ideje újra álmodom. 

Amikor néhány napja küldtél nekem egy e-mailt, nem hittem a szememnek. Az utóiratban ez állt: "Mostanában megint elkezdtem álmodni Veled..." Miért? Hogyan? valaki mondja meg nekem, mi okozza ezt!!!

Az álmot sajnos az ébresztőóra kíméletlen, ellentmondást nem tűrő csörgése szakította félbe. Nem, nem, neeeeem!!! Még ne, kérlek, még ne, nem akarom!!! Vissza akarok menni!!! Vissza, a jól ismert, meleg ölelésbe, a boldogságba. A békébe, a harmóniába. Oda, ahol minden olyan egyszerű, és annyira nyilvánvaló. Ki vagy Te, Cirmos, hogy csak úgy jössz, a szerény mosolyoddal a Keletiben a nem létező 15-ös pénztár előtt, és simán besétálsz az életembe? És bármennyire is szeretném, nem vagy hajlandó kisétálni? Még akkor sem, amikor Te szeretnél. Mert nem tudsz. Vagy mert nem engedlek.

Világosan emlékszem a találkozásunkra. Az elsőre. Minden egyes pillanatára emlékszem. 

Hogy megérkeztem, és nem volt ott senki az "mbuli" feliratú táblával, sőt, még a 15-ös pénztár sem volt ott. :-)

Két lépésre volt néhány nyilvános telefon, felhívtalak. Hogy miért pont Téged... Mert az e-mailek alapján, amiket ismeretlenül írtunk egymásnak, Te voltál a legszimpatikusabb. Közben megérkezett egy fiatal srác, aki szintén gyanúsan tanácstalanul téblábolt... Hívtalak, közben egy kis cigánygyerek odajött kéregetni, és az istennek nem bírtam elhajtani. Annyira erőszakos volt, hogy már azon gondolkodtam, behúzok neki egyet. 

Hívtalak, és közben már Téged néztelek, pedig akkor még fogalmam sem volt róla, hogy hogy nézel ki. Te pedig felvetted a telefont, és belenevettél. Mondtad, hogy mivel 15-ös pénztár nincs, a 13-as előtt állsz. Csak annyit kérdeztem: "Szőke vagy?", és az igenre: "Megyek feléd!" Addigra már Te is megtaláltad, hogy kit kell nézni. Életem egyik legnagyobb élménye volt az mbuli, még egyszer köszönet érte Majcinak. Úgy megismerni sok érdekes és szimpatikus embert, hogy még életemben nem találkoztam velük, nem tudom, hogy ki hány éves, hogy néz ki, mivel foglalkozik... Csak a gondolataikat ismerem, pedig már egy ideje egy közösség vagyunk. 

Valóban, a tébláboló fiú Zotya volt, és hamarosan befutott Warp is, aki nem elég, hogy elkésett, de nemhogy a táblát, még a mobilját is otthon hagyta. Mindegy, a lényeg, hogy megtaláltuk egymást, és felszálltunk a vonatra. Egy olyan vonatra, ami nem állt meg Balatonbesnyőn!!! Ez persze már csak a cél közelében derült ki... Addig is nagyon jól utaztunk a peronon, a WC mellett állva, mivel máshol nem volt hely. :-) És nagyon élveztük az ismerkedést, azt, hogy először látjuk egymást, és mégis már van egy csomó közös téma.

Itt kezdődött tehát, és azon a hétvégén már el is dőlt minden. Annyi mindent megéltünk mi már együtt... Keveseknek adatik ez meg egyetlen élet alatt. Még a Drágával sem éltem meg annyi mindent!!

 

(Before you go by Dream Traveller)

És akkor most újra jössz, az álmaimban. És megölelsz. Az erős karok biztonságot adnak. És rengeteg szeretetet. És csak nézel rám a mosolygós zöld szemeiddel, nevetnek körülöttük a ráncok is, az orrodat pedig összeráncolod, pont úgy, ahogy szeretem. A hátam mögött a családom, talán valami kerti parti, Te csak állsz távolabb, és én megyek Hozzád. Naná, hogy megyek. És csak öleljük egymást, hatalmas sóhajjal, megkönnyebbülve. Itt vagy hát. Itt vagy újra. És megyek Veled, ez természetes, és nem érdekel, hogy ki mit szól. A lakás kicsi, kényelmes, meleg. Újra rám mosolyogsz, és csak öleljük egymást. És ez jó. Így akarok maradni örökre. De nem maradunk úgy, nem. Tudom, mi jön most, ó, nagyon jól tudom, várom és vágyom már az ismerős mozdulatokat.

De a csörgés kíméletlen, nem tűr meg semmilyen kósza gondolatot, vágyat, álmot, ellentmondást nem tűrően kerget vissza a jelenbe.

Mondd, Cirmos, ugye nálam jártál az éjjel? Ugye találkoztunk?