Kettősség

Múlt szombaton bulizni voltunk. Nem indult különösebben nagy számnak, habár az már engedett valamit mutatni a helyből, hogy fél órát álltunk kinn a hidegben, a kígyózó sorban.

Végre bejutottunk. Iszonyat tömeg. Finom welcome-drink. Fantasztikus zene. Még egy fél óra, mire keresztülverekedtük magunkat a ruhatárban sorban álló tömegen, és végre táncoltunk. Valami történt, mert teljesen másképp éreztem magam, mint szoktam. A tánc adta volna ezt az érzést? A közelben álló, táncló férfiak elkezdtek egyre gyakrabban felénk tekintgetni. Aztán mikor a Drága elment italért, három is odajött. Csak hogy közölje, tetszik neki, ahogyan táncolok, vagy azért, hogy nem akarunk-e közelebbi ismeretséget kötni... Felettébb szórakoztatott a helyzet, mert nem jött le nekik, hogy a férfi, akivel vagyok, az nem a haverom, hanem a férjem. Mondjuk nem is mutatta másként, tehát joggal gondolhatták. A Drága haverja, aki ott volt, meg csak nézett nagyokat. "Szóval így csinálod, hmm?" - és hamiskás mosoly, a szemben különös csillogás. Most lebuktál!! Szóval neked is bejövök, mi? És mi lesz a melletted táncoló barátnőddel?

Mikor Drága visszajött az italokkal, persze megjegyezte neki, hogy a pasik rögtön rámugrottak. Ő azt mondta, hogy mióta nem szedem a fogamzásgátlót, ez így van (jéé, tényleg??), valahogy látják a férfiak, vagy mi. A haver erre azt mondta, hogy nem látják, hanem érzik (szagként, illatként). Hmmm.
Tudom, hogy csak az ego játéka, de hazugság lenne azt állítani, hogy nem dobott óriásit az önbizalmomon. Hogy nem éreztem magam istennőnek. Ezek után már a Drága is jobban odafigyelt, és jobban mutatta, hogy összetartozunk. (Megint csak valami, amit nem értek. Jó, jó, tudom, a férfi vadász, és ha veszélyben a zsákmány, az felkelti a vadászösztönét. Vagy mi. De akkor is. Miért kell más hímek érdeklődése is ahhoz, hogy odafigyeljen rám??)

Hétfőn vacsorára hívtuk Drága egy másik haverját, aki félig magyar. Ezer éve nem láttam már. Kellemes meglepetés, hogy hiába született és nevelkedett Németországban, azért a magyar értékek és a magyar udvariasság is belé nevelődött. Elmesélte neki a Drága, mi volt szombaton, hogy a pasik hogy lecsaptak rám, és hogy a másik srác azt mondta, hogy más az illatom (amit talán csak tudat alatt érzékelnek). Erre ő azt mondta, hogy ő Budapesten vette ezt észre. Ott volt teljesen más az illatom, mint itt.
Ez felettébb érdekes. Akkor még ugyanis elég rendesen szedtem fogamzásgátlót, és mégis... Én is érzem, hogy minden egyes alkalommal, ha hazamegyek, teljesen átalakulok, teljesen más ember leszek, elkezdek élni. Ezt érezhette hát rajtam, ami nem feltétlenül szag, vagy illat, inkább kisugárzás szerintem, de ugyanakkor illat is lehet feromonok formájában, ami ugyan nem látható és nem érezhető, de érzékelhető. Otthon valóban jó nőnek is érzem magam, folyamatosan. :-)

Ugyanezzel a sráccal tapasztaltam meg a nagyon erős kontrasztot is. Meséltem neki a művészi hajlamaimról, ő pedig rögtön tesztelni kezdett. Szóba jött, hogy imádom a Latte Macchiato-t. Mondta, hogy akkor írjam le, hogyan is néz ki egy pohár Latte. De művészien!!! Így hát nem volt elég elmondanom, hogy réteges, és hogyan néz ki a három réteg, további jelzőkkel is kellett őket illetnem külön-külön, ami valóban nagy kihívás volt, tekintve hogy mindezt németül kellett előadjam. Úgy éreztem magam, mint egy kisgyerek az iskolában, felelés közben. :-S Aztán azt is kérdezte, hogy melyik volt az a legutóbbi szó, vagy kifejezés, amit nem értettem. és hogy most már el tudom-e magyarázni, mit jelent. Hé, hé, héééé!! Álljunk meg egy szóra. Hol az istenben vagyunk, a dedóban???
Előfordul néhányszor a Drágával is, hogy idiótán érzem magam, amikor elkezdi magyarázni egyes szavaknál a névelők különféle ragozási módjait. Igaz, én kértem tőle, hogy javítson ki, ha nem jól mondok valamit, de ha megkapom a helyes névelőt, a ragozás azért már megy....

Ez van hát. Kisiskolás vs. istennő. :-)