Már nemsokára vége

Vagy talán véget is ért?

A Mars hátráló mozgásáról van szó, amely egy jó ideje bonyodalmakat és helyben járást okoz sokunk életében. Most, március elején ez a nagyon erős bolygó végre ismét átfordul a normál haladási irányába. A helyben járás, vagy inkább visszafelé haladás azért sokmindenre jó volt. Egyrészt kaphattunk egy új esélyt, hogy ezúttal észrevegyük azt a lehetőséget, ami mellett korábban elmentünk, másrészt az érzelmi kiteljesedés ideje is volt ez: a múlt elengedése, mindazé, ami visszahúz, ami számunkra hátrányos, ami nem Fény. Az igazi érzelmek megtalálása és elfogadása, az otthon megteremtése is ide kötődik.

Az okosok szerint a Mars már vagy 2 éve okozott bonyodalmakat, feszültséget, visszatartva a fejlődést, a haladást. Ha ez tényleg így van... akkor kíváncsian várom, hogy mi is fog történni ezek után. :-)

Elég csak a környezetemben szétnézni, máris találok rengeteg példát erre.

Ott van a Drága például, aki az edzőtársával kellett, hogy leüljön, és igen komolyan elbeszélgessen. Vajon milyen irányban fog változni az ő kapcsolatuk? lesz-e változás pozitív irányban, vagy véget fog érni?

Ugyanez a helyzet a Hercegkisasszonnyal is. Mi lesz az angyalnevű fiúval? Szombat este órákon keresztül beszélgettünk hárman mindenféléről, három magyar lány egy berlini kávéházban. A harmadik lánnyal most találkoztam először. A Hercegkisasszony azt mondta, hogy művészlélek, és eléggé konzervatív. Én azt mondanám, hogy egy nagyon öreg, bölcs lélek lakik benne, és hihetetlen, hogy 24 éves kora ellenére már min ment keresztül, és mit ért el egyes-egyedül. Az is érdekes, de egyáltalán nem véletlen, hogy milyen emberekkel hoz össze sors mostanában. Például vele is, aki az élő mementó számomra, hogy igenis kell, és hasznos, hogy alámerüljünk a múltunkba, és saját magunk mélységeibe. És ő mindezt egyes egyedül tette meg, kínok kínját kiállva, de akkor is kitartva. Most már legalább tudja, hogy ki ő, honnan jött, és miért olyan, amilyen. Le a kalappal előtte. De mindegy is, hogy milyen módon jut el odáig az ember, segítséggel, vagy anélkül, hogy végül szembe merjen nézni önmagával. (Tegnap pl. hasonlókról beszélgettünk a Drágával. Ő azt mondta, hogy tudja, hogy csak ki kellene nyitnia egy ajtót, és be belépnie rajta, de még nem készült fel erre lelkileg.)
Visszakanyarodva az eredeti témához: a Hercegkisasszony is már majdnem két éve kínlódik az Angyalnevűvel, és nincsen semmi eredmény. Tipikus se veled, se nélküled játék, amiben előrehaladás nincsen, csak helyben topogás, vagy még inkább hátrálás. Hiába mondtuk neki ketten is ugyanazt, hogy hogyan kellene viselkednie és hogyan nem, az egésznek semmi haszna, és semmi eredménye. Azért, mert hagynia kellene az egészet a fenébe, el kellene végre engednie őt, de ezt nem hajlandó elismerni. Mi meg kínlódunk, hogy akkor hogyan is kellene csinálnia, mert bizony amit csinál, azt is eléggé rosszul, agresszíven és sértődötten, így pedig nem lehet egy férfihez közelíteni... Az egész teljesen hiábavaló, csak folyatja az energiáját (az Angyalnevű meg nyilván csak akkor jelentkezik, amikor lemerült, és szükség van rá - energiavámpír!!!), és pazarolja a drága idejét. Tegnap aztán tovább folytatódott a történet, skype-on és telefonon, és már nem tudom, hogy milyen tanácsot adjak neki, mert amit ő akar, az nem működik, amit meg meg kellene lépnie, arról tudomást sem vesz. Végre azt azért elfogadta, hogy ne legyen tanárnéni, és főleg ne a pasas anyukája. De ha meg nem az, ha nőként közelít hozzá, aki nem szab feltételeket és nem követelőzik, aki pusztán csak kedves és csak ad szeretetet, de nem kér, akkor meg nevetségesnek és nyomorultul érzi magát... Hosszas kérdezz-felelek után ő maga mondta ki, hogy itt az egyetlen megoldás az, ha másfelé megy tovább.... Hurrá, hurrá. Kíváncsi vagyok, hogy ezúttal tényleg megteszi-e? Hatással lesz-e rá is a Mars? Mert hát a napokban leszünk tanúi a változásoknak. Annak, amikor minden letisztul, leegyszerűsödik, és ismét fejlődni kezd.

És ott van Cirmos... Velük vajon mi lesz? Tegnap vele is sokat beszélgettem, és hogy őszinte legyek, kicsit megnyugodtam, mert bizonyságát adta, hogy nem ész nélkül csinálja, amit csinál. Ha Kiki nem hajlandó tenni saját magáért, a gyógyulásáért, akkor ő ugyan mit tudna tenni? Ezt meg is mondta neki. Éljen, éljen!!! Ez kell sok embernek, hogy megmondják nekik: figyelj, ha ezt és ezt teszed, akkor én meg ezt és ezt teszem. Világos, korrekt. Hogy ultimátum lenne? A másik zsarolása, befolyásolása? Nem hiszem. Minden kapcsolat két emberről szól, nem csak egyről, legyen az akár párkapcsolat, akár üzleti. És Cirmos biztosította őt arról, hogyha a számtalan lehetőség és segítség közül, amit az élet már eddig is felkínált, megragad néhányat, és használja is őket, akkor ő továbbra is ott lesz mellette. De ha nem tesz semmit, csak tétlenül nézi, ahogyan egyre romlik az állapota, akkor ő sem tehet semmit, és nem látja a közös jövőjüket... Szerintem ez nagyon nagy hideg zuhany lehetett a lánynak, de szüksége is volt rá, hogy egy kicsit felrázzák, és kimozdítsák a tehetetlen bénaságból, mert úgy valóban nem lehet meggyógyulni, ha én nem is akarok meggyógyulni.... Cirmos meg nem az isten, habár néha nagyon közel jár hozzá. :-)

Az elmúlt két hét hozott tehát nagyon sok fontos beszélgetést, fontos döntéseket, változásokat, amelyeket az elmúlt másfél-két év készített elő. Hogy aztán hogyan lesz tovább? Én kíváncsian, sőt bizakodóan várom! :-)