Az egóról szeretnék írni. No nem a saját gondolataimat, mert csak ismételni tudnám a már leírtakat. Okosabbat, jobbat egy élet munkája után tudnék csak talán, de ha azt mondom, tudnék, akkor az egóm beszélne belőlem. Ezért inkább Osho "Az ego könyve" című írásából fogom beidézni azokat a gondolatokat, amelyek nekem a legtöbbet mondták, amelyeket a legjelentősebbeknek találtam. :-)
"...bármit is mondott neked a társadalom arról, hogy ki vagy, felejtsd el, verd ki a fejedből! Biztos, hogy nem az vagy, amit mondtak, hiszen rajtad kívül senki nem tudhatja, ki is vagy valójában... senki, csak te - sem a szüleid, sem a tanáraid, sem a papjaid. Rajtad kívül senki nem léphet be léted titkainak kamrájába. Senki nem tud rólad semmit, tehát bármit is mondtak rólad, az tévedés volt. Felejtsd el! Rombold le az egészet! Amint elpusztítod ezt az egót, felfedezed magadban az igazi lényedet, és ez a felfedezés mindennél értékesebb, hiszen innen indul az a zarándokút, amely a végső boldogsághoz, az örök élethez vezet.
Válassz hát. Frusztráció, szenvedés és nyomorúság, vagy béke, csend és boldogság. Ha az előbbi kell, akkor ragaszkodj csak továbbra is az egódhoz, tápláld és növeszd minél nagyobbra. Ha viszont az utóbbit választod, akkor újra fel kell fedezned az ártatlanságot."
"Az ember minden problémájának forrása az ego. Minden háború, minden konfliktus, minden féltékenység, félelem és depresszió csakis az egóból táplálkozik. Amikor sikertelennek, egy rakás csődtömegnek érzed magad, és folyton csak másokkal hasonlítgatod össze magad, az fáj - méghozzá nagyon fáj, mert nem lehet minden a tiéd. Fáj, ha valaki szebb nálad, ha valakinek több pénze van, ha valaki okosabb, mint te... Annyi minden okozhat fájdalmat - nekem például ezek a dolgok nem fájnak-, te csakis az egód miatt érzel fájdalmat. Az ego egyfolytában retteg, mert pontosan tudja, hogy ő csak egy eszköz: az az eszköz, amit a társadalom azért hozott létre, hogy téged folyamatosan lázban tartson, hogy megállás nélkül keresd a legkülönfélébb illúziókat. Az egónak ezt a játékát, amiben egyfolytában magasabbra és magasabbra kell törni, úgy hívják: politika.
Az ego és az ő kisded játékai... ilyen egójáték a házasság, a pénz, a hatalom is. Minden ilyesmi az egó játéka. A társadalom a mai napig sem csinál mást, mint játszik; szünet nélkül folyik az olimpia az egész világban. Mindenki egyre följebb és följebb próbál kapaszkodni, közben pedig azon ügyeskedik, hogy mindenki mást félresöpörjön, hiszen az Everest csúcsára nem fér oda mindenki."
Mi az ego?
"...bármit is mondott neked a társadalom arról, hogy ki vagy, felejtsd el, verd ki a fejedből! Biztos, hogy nem az vagy, amit mondtak, hiszen rajtad kívül senki nem tudhatja, ki is vagy valójában... senki, csak te - sem a szüleid, sem a tanáraid, sem a papjaid. Rajtad kívül senki nem léphet be léted titkainak kamrájába. Senki nem tud rólad semmit, tehát bármit is mondtak rólad, az tévedés volt. Felejtsd el! Rombold le az egészet! Amint elpusztítod ezt az egót, felfedezed magadban az igazi lényedet, és ez a felfedezés mindennél értékesebb, hiszen innen indul az a zarándokút, amely a végső boldogsághoz, az örök élethez vezet.
Válassz hát. Frusztráció, szenvedés és nyomorúság, vagy béke, csend és boldogság. Ha az előbbi kell, akkor ragaszkodj csak továbbra is az egódhoz, tápláld és növeszd minél nagyobbra. Ha viszont az utóbbit választod, akkor újra fel kell fedezned az ártatlanságot."
"Az ember minden problémájának forrása az ego. Minden háború, minden konfliktus, minden féltékenység, félelem és depresszió csakis az egóból táplálkozik. Amikor sikertelennek, egy rakás csődtömegnek érzed magad, és folyton csak másokkal hasonlítgatod össze magad, az fáj - méghozzá nagyon fáj, mert nem lehet minden a tiéd. Fáj, ha valaki szebb nálad, ha valakinek több pénze van, ha valaki okosabb, mint te... Annyi minden okozhat fájdalmat - nekem például ezek a dolgok nem fájnak-, te csakis az egód miatt érzel fájdalmat. Az ego egyfolytában retteg, mert pontosan tudja, hogy ő csak egy eszköz: az az eszköz, amit a társadalom azért hozott létre, hogy téged folyamatosan lázban tartson, hogy megállás nélkül keresd a legkülönfélébb illúziókat. Az egónak ezt a játékát, amiben egyfolytában magasabbra és magasabbra kell törni, úgy hívják: politika.
Az ego és az ő kisded játékai... ilyen egójáték a házasság, a pénz, a hatalom is. Minden ilyesmi az egó játéka. A társadalom a mai napig sem csinál mást, mint játszik; szünet nélkül folyik az olimpia az egész világban. Mindenki egyre följebb és följebb próbál kapaszkodni, közben pedig azon ügyeskedik, hogy mindenki mást félresöpörjön, hiszen az Everest csúcsára nem fér oda mindenki."
2 megjegyzés:
Ez teljesen rendben van. Jó olvasni, érdekes, de hol vannak a Te gondolataid? Én azokat szeretném olvasni ;-)
Lesznek azok is. Ez az ember jobban meg tudja fogalmazni, ami bennem csak egy megfogalmazhatatlan elképzelésként, egy érzésként van jelen. :-)
Megjegyzés küldése