Pages

2009. május 30., szombat

India

Újabban ide vágyom. Fogalmam sincs, hogy miért, hiszen csak fotókat láttam. Olyanokat is, amin borzasztó szeméthegyek és nyomor látható. És mégis.

Tegnap este moziban voltunk. Szabad tériben. Baromi hideg volt, de rákészültünk, harisnya, nagykabát, sál, pokróc alattunk-felettünk, forró tea a termoszból.
Aztán elkezdődött a film és én mindent elfelejtettem. Elvarázsolódtam. Az első Bollywood film, vagy legalábbis olyan stílusú, amit életemben láttam. Történet az igaz szerelemről, a kitartásról és az önfeláldozásról. Mese? Lehet. Mondhatjuk azt, hogy szentimentális vagyok. Ugyanakkor megmutatták az árnyoldalakat is, a szegénységet, a bűnt, a gonoszt.
És még valamit: Hogy a gondolatnak teremtő ereje van. Ha hiszel valamiben, akkor az valóra válik. Lehet, hogy hosszú-hosszú éveket kell rá várnod, de végül megadatik. Számomra ez volt a film legfontosabb üzenete.
A végén pedig egy igazi örömtánc a teljes stábbal. Ami felpörget, hogy nem tudsz nyugton megülni a fenekeden, mert a lábad rögtön elkezd járni. :-)

Érdekes, hogy mások mennyire más szemüvegen keresztül látják a világot. Volt, aki a filmet unalmasnak titulálta. "Csak" egy love story-nak. Amin utána nem kellett gondolkodni, mert nem volt üzenete. Számomra volt, még ha "csak" egy love story is. Csak egy love story, ami ellazít a nap végén, ami könnyű szórakozást és jó zenét, érzelmeket és szép képeket kínál. Csak.

Azóta még jobban ide vágyom. Mert csak.
Slumdog Millionaire

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Sample text

Sample Text