Ma...

Ma van 20 éve, hogy a kislányból nő lett. Előre, napra pontosan tudtam, hogy mikor fog történni.

És ma van 2 hete, hogy újra "összejöttem" a férjemmel. Bár az "összejöttem" szó nem fedi a valóságot, közelébe sem ér annak a mély eggyé olvadásnak, ami akkor történt közöttünk, kezdve egy közel egy órás öleléssel a konyha közepén.

Ez alatt a két hét alatt sokat beszélgettünk (ami sohasem szűnt meg közöttünk, még a "válásunk" ideje alatt sem), és talán megértettük, hogy mi is a mi kapcsolatunk lényege. Az új kapcsolatunk lényege, mert azzal a nappal valami új kezdődött, sokkal mélyebb, egy teljesen más minőség. 

Ez alatt a két hét alatt rengeteg figyelmet, odaadást, törődést, és főleg szeretetet kaptam, és - remélhetőleg - adtam is. Ami korábban hiányzott a kapcsolatunkból, az az odaadás.  Egyikünk sem volt igazán, tiszta szívből elkötelezve a kapcsolat, és egymás mellett. Mindketten egóból próbáltuk rendezni a sorainkat. A jó másfél hónappal ezelőtti zuhanás ráébresztett mindkettőnket arra, hol is hibáztunk.

Ez alatt a két hét alatt rengeteget szeretkeztünk, korábbi énünkhöz képest rengeteget. Talán mondhatom azt, hogy az elmúlt két hét alatt annyiszor voltunk együtt, mint egész évben a szakításunkig.

És ma egészen különösen érzem magam. Lehet, hogy csak az időjárásnak tudható be, és a kevés alvásnak, hogy folyamatosan aludnék, és lehet, hogy az ebédnek és a kávénak, hogy émelygek egész délután. A ma reggeli szeretkezés után teljesen másként néztem a tükörbe, mint más reggeleken, és nap közben is másnak láttam magamat, mint eddig. Lehet, hogy mindez csak egy kívánság... És ha csak az, akkor kívánom, hogy mielőbb valóra váljon. :-)