Franco Marco tollából:
Férfitársaim! A nők hűtlenségének oka ti vagytok. Ritkábban a tévelyegni vágyó nő maga. De sokkal inkább ti. Mert megszerezni az asszonyt van tudásotok. Megtartani nincs. Ahhoz már kevés az ész, a lélek, a tehetség. Meg az akarat. Az hiányzik leginkább. Mert azt hiszitek balga módon, ha már Isten megteremtette a nőt, és mellétek helyezte háztartásbelinek, ott is marad örökké. Ne higgyétek, nem marad. Mert azt gondoljátok, ha odacsaptok az asztalra - pénzt, öklöt, lehetőséget -, akkor a nő párás szemmel néz fel rátok, s hálálkodik, míg csak él. Ne gondoljátok, nem néz. És nem hálálkodik. Mert biztosak vagytok mindabban, amit tesztek, ettől önelégültté lesztek, megcsaltok, de csalatkozni nem bírtok. A vége ennek nem kérdéses. Impulzusvadászat kezdődik, ráadásul intenzíven. Mert a nők rosszul tűrik az elhanyagolást. Rohadt kevés nekik a pénz, a jó- vagy a rosszmód, amiben élnek, a biztos családi háttér, a főzés, takarítás és mosás lehetősége, nem várják remegve az áttévézett estéket vagy a korán kelést a nyafogó gyerekkel. Végzik, teszik, csinálják, mert kell. Más nincs. Ezzel ellentétben minden porcikájuk vágyik a lélekre, a testre, a szellemre. A szép szóra, a sikító szexre, a bor mellett átbeszélt éjszakára. Érthető végül is tán. Nincs más hátra, férfiak: adjátok meg a nőknek, amire vágynak. Mert különben nézhettek ki a fejetekből bambán, mikor rájöttök, hogy bár az asszony otthon mosolyogva vacsorával titeket vár, a lopott óráiban már rég más ágyára és vágyára jár. Rendületlen szeretettel.
Férfitársaim! A nők hűtlenségének oka ti vagytok. Ritkábban a tévelyegni vágyó nő maga. De sokkal inkább ti. Mert megszerezni az asszonyt van tudásotok. Megtartani nincs. Ahhoz már kevés az ész, a lélek, a tehetség. Meg az akarat. Az hiányzik leginkább. Mert azt hiszitek balga módon, ha már Isten megteremtette a nőt, és mellétek helyezte háztartásbelinek, ott is marad örökké. Ne higgyétek, nem marad. Mert azt gondoljátok, ha odacsaptok az asztalra - pénzt, öklöt, lehetőséget -, akkor a nő párás szemmel néz fel rátok, s hálálkodik, míg csak él. Ne gondoljátok, nem néz. És nem hálálkodik. Mert biztosak vagytok mindabban, amit tesztek, ettől önelégültté lesztek, megcsaltok, de csalatkozni nem bírtok. A vége ennek nem kérdéses. Impulzusvadászat kezdődik, ráadásul intenzíven. Mert a nők rosszul tűrik az elhanyagolást. Rohadt kevés nekik a pénz, a jó- vagy a rosszmód, amiben élnek, a biztos családi háttér, a főzés, takarítás és mosás lehetősége, nem várják remegve az áttévézett estéket vagy a korán kelést a nyafogó gyerekkel. Végzik, teszik, csinálják, mert kell. Más nincs. Ezzel ellentétben minden porcikájuk vágyik a lélekre, a testre, a szellemre. A szép szóra, a sikító szexre, a bor mellett átbeszélt éjszakára. Érthető végül is tán. Nincs más hátra, férfiak: adjátok meg a nőknek, amire vágynak. Mert különben nézhettek ki a fejetekből bambán, mikor rájöttök, hogy bár az asszony otthon mosolyogva vacsorával titeket vár, a lopott óráiban már rég más ágyára és vágyára jár. Rendületlen szeretettel.
2 megjegyzés:
Puff, ez odavágós :) Tetszik, bár valahol valljuk be, mi magunk is hibásak vagyunk, ha olyan valaki mellett élünk, aki ilyen...ki milyen virágot szakít, olyat szagol :) épp ezért kell megvárni, míg a rószaszín felhő elszáll. Mert ha utána is szép a kép, bátrabban vághat bele az ember. De mindig két emberen múlik! Az alapnak kell jónak lennie! Bármilyen szép lehet egy ház, összedől az is, ha nem jó az alapozás :)
Pusza
Igazad van, teljes mértékben. Nos, én azt gondoltam, hogy ez alkalommal nincsen rózsaszín felhő, hanem tök reálisan látok mindent. Ezek szerint tévedtem, magamnak is hazudtam... Még várok, mert ingadozom... Én is hibás vagyok, tudom. Nem kicsit. Már régóta a fejemben van egy újabb bejegyzés, csak idő nincs, hogy leírjam.
Pusz
Megjegyzés küldése