Mindenhol

Ott van mindenhol. A kettősség. Így a munkahelyemen is. Érdekes. Érdekes látnom, tapasztalnom, sőt magamat is érdekes látnom. kicsit kívülről is.

Tény, hogy ez alatt a két és fél év alatt, mióta eljöttem otthonról, minimum ötöt öregedtem. De lehet, hogy többet. Legalábbis ezt látom a tükörben, mikor belenézek. Mondhatnám, hogy a rossz világításnak tudható be, meg a hideg, éles fényeknek (ez milyen már?? hideg, éles...), ami a munkahelyen van. Az igazság azonban az, hogy halálosan fáradtnak nézek ki. És az is vagyok.

Leterhel a munka, az új helyzet, az, hogy reggelente fel kell kelnem, és este későn kerülök ágyba, hogy két és fél éven keresztül nem kellett megerőltetnem magam, nem kellett koncentrálnom és nem volt felelősség. Most viszont van. És rengeteg az új infó még mindig, és rengeteget kell tanulni. És nagyon kell figyelni, főleg amikor telefonkonferencia van, mert bár mindenki angolul beszél, azért el lehet képzelni, hogy hogyan beszél egy anyanyelvi angol, egy német, egy japán, egy indiai, plusz jómagam angolul, és még a vonal is sz@r. A japánokat többnyire alig lehet érteni, de az azért megnyugtató, hogy nem csak én nem értem őket. Olyankor jön a trükk, hogy légyszi küldd el az infókat e-mailben, köszi! :-)

Olyan is van, hogy valaki éppen vizsgáztat, és tudom, hogy vizsgáztat, és azt is, hogy a feladatot viszonylag jól megoldottam, mégis még a kákán is csomót keres, és kritizál. Természetesen a munkaügyis nő, aki egy olyan feladattal jött nekem, amihez lövésem sincs, és nem is szabadna, hogy legyen, mert nem rám tartozik. Akkor eléggé felhúztam magam, de a szemébe persze mosolyogtam (ha már ez egy ilyen hely), és eléggé sokáig tartott, mire lenyugodtam. Szerencsére ott van a meditáció, az most is segített, még ha nem is vagyok százszázalékosan nyugodt... Rajtam nem fog kifogni a nő. Én kedves leszek, és mosolygós. Sőt, még dicsérni is fogom, ha úgy adódik.

Ott van hát a kettősség, amikor elememben vagyok, értem mi a feladat, és meg is csinálom, magabiztos vagyok, jó vagyok, szuper vagyok, és van, amikor új a feladat, és még sosem láttam olyat, esetleg még németül is, és lövésem sincs, és mások is tőlem várják, hogy megoldjam. Vagy nem várják, de kérdeznem kell, segítséget kell kérnem, el kell magyaráztatnom... Akkor kicsit bénának érzem magam, meg nyuszinak. És hát ott van az, amikor valaki túl gyorsan beszél vagy túl halkan, mert ha nem hallom, akkor nem értem, fél szavakból sajnos nem tudom kitalálni, ott még nem tartok a némettel... Néha meg én nem tudom elnyökögni, hogy mit akarok, és amikor már harmadjára kérdeznek vissza, hogy mi van, akkor általában eléggé zavarba jövök. pedig mondhatnám angolul is, hiszen mindenki nagyon jól tud angolul, de én már csak ilyen nyakas vagyok.

Itt van a női vonal is, amiről már az előbb írtam, amikor fáradt vagyok, és a nap végére elkenődik a festékem, és rondának érzem magam. és a másik oldal, amikor látom, hogy egy-egy srác hogyan néz rám, és amikor a szemembe is mondják, mint pl. M. ma, hogy hát ő engem eléggé nagyon nőiesnek lát, plusz már mások is észrevették, hogy milyen jó seggem van. (Ez azért jól esett, de egyben meglepő is volt, ugyanis én nem tartom annyira jónak, két és fél év semmittevés után...) Igen, ma én is jól éreztem magam a bőrömben, végre magassarkút vettem fel, és ez rögtön meglátszott a mozgásomon is. Sokszor úgy érzem magam, mint egy időzített bomba, lévén, hogy a viszonylag közvetlen kollégák között mindössze 5 nő van, és vagy 15 férfi, de ha az informatikát meg a pénzügyet is hozzáveszem, akkor kb. kettővel több nő és még vagy tíz férfi...

És nem tehetek róla, de a hormonjaim megint most kezdenek a tetőfokukra hágni, és ilyenkor mindenféle gondolataim vannak... :-) De házinyúlra nem! Különben is házas vagyok, vagy mi. :-D