Az utóbbi időben annyit írtam már a munkáról, hogy itt az ideje kicsit mással is foglalkoznom. Az igazság az sajnos, hogy akár akarom, akár nem, szinte minden a munkával függ össze. Épp erről beszélgettünk tegnap az Arab lánnyal: a pénz tenné? És azonnal egyetértettünk abban, hogy nem a pénz. Hiszen egyikünk sem keres olyan hű de sokat, sőt, ahhoz a munkához, amit csinálunk, nagyon is keveset. Ő szinte velem egy időben kapott állást, ami nagy szó, és nem győz elég hálát adni az égnek, hogy ez megtörténhetett.
Tehát nem a pénz teszi, persze az sem elhanyagolható, hogy végre kikerültem a függőségi viszonyból, még ha az a tulajdon férjem is volt. Hogy mi teszi? A tudat, hogy valami hasznos dolgot csinálok, hogy valakinek szüksége van rám, hogy nem ülök otthon naphosszat, lesve, hogy mikor jön az Uram, hanem emberek között vagyok, értelmes emberek között, van kihez szólni, és nem csak a négy falat bámulom. Még ha most a tanulás fázisában is vagyok, és sok mindent nem értek, akkor is hatalmas önbizalmat ad, hogy végre teszek valamit, a saját erőmből és tudásomból, és hogy mások elismernek és elfogadnak.
Most kezdtem el élni. Itt, ebben az országban. Eddig egy virághoz voltam hasonló, és ahhoz is hasonlítottam magam, aki az országában, a napsütötte, meleg, szeretetteljes légkörben folyamatosan nyílott és illatozott, hogy aztán elhozzák egy új helyre, egy hideg, esős és szeles, szürke helyre, és még be is tették egy sötét sarokba. Itt aztán hervadásnak, a szirmok elfonnyadtak és lehullottak, és megkezdődött a küzdelem a túlélésért. Kemény küzdelem volt, mert a fény csak időnként és csak nagyon rövid időre lett több, és a tápanyag-ellátás is nagyon változó volt. És mivel egy virág helyhez kötött, csak úgy tud ebből a helyzetből kikerülni, ha viszik.
Még mindig nem értem, hogy ki küldte nekem M.-et, és hogy miért segített ennyit. Ő viszont meglátta a fonnyadó kis virágban is a szépet, felemelte és kitette a napfénybe. Ennyi elég is volt, a többit már megtette a virág. Azóta sem tudom, mit látott bennem, miért segített, hiszen akkor találkoztunk életünkben először. Most beteg (milyen terheket cipelhet ő is a vállán vajon, a beteg kisfián és a tönkrement házasságán kívül?), így a tervezett ebéd elmaradt, de mindig kíváncsian várom, hogy most vajon mi fog történni. Azt gondolom, hogy ő is egy olyan ember, aki tele van élettel, erővel, aki képes az eksztázisra, de ebben a társadalomban nem tud, nem mer kibontakozni... Nagyon le van fojtva, tele van félelemmel és gátlással, vajon ezt ő is tudja? Talán azért küldték őt nekem, hogy egymáson segítsünk?
Tehát: élek. A virág újra bimbót hozott. Még nem nyílt ki, de ki fog, hamarosan.
Ismét belevetettem magam az életbe, aktívan, újra bejött a sport, végre nem punnyadok, végre izomlázam van, végre érzem a testem, az izmaim! Az első az volt, hogy a Drága beiktatott nekem hetente egy órát rendszeresen, így legalább ha csak egy is, de van edzésem. Az egyik tanítványa (akiért nem különösebben lelkesedik, mert labdaérzéke állítólag semmi) aerobic-edző, emellett pedig kiegészítésként éjszakai bárokban táncol. Ennyit tudtam róla mindössze, amikor jött az infó az Indián Lánytól két hete, hogy megnyitotta a saját táncstúdióját, és ott a legkülönfélébb, legizgalmasabb dolgokat oktatja. Ő már volt is a próbaórán, igaz mindene fáj és kék-zöld lett, de fantasztikus! Mikor meghallottam, kikerekedett a szemem. Pole dance. Vagyis rúdtánc. Sokaknak van elképzelésük erről, mégpedig ez:
Most kezdtem el élni. Itt, ebben az országban. Eddig egy virághoz voltam hasonló, és ahhoz is hasonlítottam magam, aki az országában, a napsütötte, meleg, szeretetteljes légkörben folyamatosan nyílott és illatozott, hogy aztán elhozzák egy új helyre, egy hideg, esős és szeles, szürke helyre, és még be is tették egy sötét sarokba. Itt aztán hervadásnak, a szirmok elfonnyadtak és lehullottak, és megkezdődött a küzdelem a túlélésért. Kemény küzdelem volt, mert a fény csak időnként és csak nagyon rövid időre lett több, és a tápanyag-ellátás is nagyon változó volt. És mivel egy virág helyhez kötött, csak úgy tud ebből a helyzetből kikerülni, ha viszik.
Még mindig nem értem, hogy ki küldte nekem M.-et, és hogy miért segített ennyit. Ő viszont meglátta a fonnyadó kis virágban is a szépet, felemelte és kitette a napfénybe. Ennyi elég is volt, a többit már megtette a virág. Azóta sem tudom, mit látott bennem, miért segített, hiszen akkor találkoztunk életünkben először. Most beteg (milyen terheket cipelhet ő is a vállán vajon, a beteg kisfián és a tönkrement házasságán kívül?), így a tervezett ebéd elmaradt, de mindig kíváncsian várom, hogy most vajon mi fog történni. Azt gondolom, hogy ő is egy olyan ember, aki tele van élettel, erővel, aki képes az eksztázisra, de ebben a társadalomban nem tud, nem mer kibontakozni... Nagyon le van fojtva, tele van félelemmel és gátlással, vajon ezt ő is tudja? Talán azért küldték őt nekem, hogy egymáson segítsünk?
Tehát: élek. A virág újra bimbót hozott. Még nem nyílt ki, de ki fog, hamarosan.
Ismét belevetettem magam az életbe, aktívan, újra bejött a sport, végre nem punnyadok, végre izomlázam van, végre érzem a testem, az izmaim! Az első az volt, hogy a Drága beiktatott nekem hetente egy órát rendszeresen, így legalább ha csak egy is, de van edzésem. Az egyik tanítványa (akiért nem különösebben lelkesedik, mert labdaérzéke állítólag semmi) aerobic-edző, emellett pedig kiegészítésként éjszakai bárokban táncol. Ennyit tudtam róla mindössze, amikor jött az infó az Indián Lánytól két hete, hogy megnyitotta a saját táncstúdióját, és ott a legkülönfélébb, legizgalmasabb dolgokat oktatja. Ő már volt is a próbaórán, igaz mindene fáj és kék-zöld lett, de fantasztikus! Mikor meghallottam, kikerekedett a szemem. Pole dance. Vagyis rúdtánc. Sokaknak van elképzelésük erről, mégpedig ez:
Nos, amit mi csinálunk, az eléggé hasonló ehhez, mert megtanuljuk a fogásokat, meg a fejjel lefelé lógást (ha elég kitartó az ember...), de mégis más. A hivatalos megnevezése Polebatics, ami az aerobic, a rúdtánc és az akrobatika keresztezése, és inkább így néz ki:
Mondjuk ehhez a figurához nyilván nem a második óra után fogunk eljutni... Hatalmas erőnlétet igényel, amit álmomban sem gondoltam volna, és olyan helyeken van tőle izomlázam, ahol nem is tudtam, hogy van izmom. :-) És hát, mivel a rúd az kemény dolog, tele vagyok kék-zöld foltokkal. Eleinte mindig lecsúsztunk a rúdról, mert egyrészt nem tudjuk még magunkat megtartani, másrészt meg mert nem tapadtunk oda eléggé. Ezért semmi kis rövidnadrágban megy a móka, vagy inkább bugyinak is nevezhetném, és legutóbb be is kentük magunkat valami kencével, hogy tapadjon. Tapadt, ennek eredményeként viszont fájt is, mivel még nem vagyok elég erős, és mivel tapadtam, de a gravitáció vitt lefelé, a bőröm sínylette meg a dolgot kissé. :-) Nem cécózunk, már a legelején javallott a magassarkúban való táncolás. A többiek keményen nyomják, a tipikus üvegtalpú, húsz centis sarkú rosszlányos lakkszandálban. Nekem elég volt a legmagasabb sarkú szandálom így elsőre, ami van otthon.
Hogy miért csinálom, és miért pont ezt? Mert amikor meghallottam, azonnal éreztem: ez kell nekem! És mert a sors is az utamba hozta a lányt, aki tanítja, kétszer is. Elsőre még nem tudtunk mit kezdeni egymással, másodjára én már tudtam, mit akarok tőle. Úgyhogy a csoportjának a tagja vagyok. :-) Maga az egész a test átmozgatásán túl megtanít esztétikusan, nőiesen mozogni, egy kis body-feeling-et ad, vagyis hogy érzem a testem, a tudatában vagyok, és nem elhanyagolható az endorfin és a magabiztosság sem. Még úgy is, hogy kezdő vagyok, és ezért olykor ügyetlen. :-) Élvezem, örömmel csinálom, és ez a lényeg.
Teljesen más téma, de szintén a múlt hét hozadéka: ismét felbukkant az Ex-barátnő. Pont aznap, amikor annyi munkám volt, hogy azt sem tudtam, hol áll a fejem, írt a Drága egy sms-t, hogy találkozhat-e vele, elmennének sushit enni. Egy pillanat alatt akkora lett a fejem, mint egy ház, és több okból kifolyólag. Az első az, hogy a csaj mindig ilyen hirtelen bukkan fel, és nem képes korábban szólni. Füttyent egyet, a Drága meg farokcsóválva azonnal rohan. A másik a szusi. A kis hamis!! Tudja valószínűleg, amit én tudok, nyilván, ha ő is együtt volt a Drágával vagy 3 évet. Vagyis hogy a sushitól kanos lesz. Ugyanakkor jól érzéssel töltött el és hálás voltam, mert a Drága engedélyt kért. Tudja, hogy érzékenyen érint a téma, és hogy balhéztam, amiért az előző alkalmakkor utólag szólt. Igaz, akkor Magyarországon tartózkodtam, most pedig nem, és nem tud nem előtte szólni. Tehát lenyugtattam magam egy perc alatt, és visszaírtam, hogy természetesen, csak kérje meg, hogy máskor hamarabb szóljon, meg hogy a sushi hatását én szeretném megtapasztalni, úgyhogy siessen haza. Én meg a munkába fojtottam a bánatom, igyekeztem nem foglalkozni vele. Legalább hamarabb eltelik az este. Röviddel 9 óra előtt léptem ki az irodából, és nemsokára jött is az sms, hogy a randi elnapolva, jön haza. Nem értettem, kérdeztem is, hogy mi történt? Hát, mire ő nekem sms-t írt, majd mire én válaszoltam, majd még ő válaszolt a csajnak, addig eltelt egy csomó idő, és a csaj elindult hazafelé. Mondta a csaj neki, hogy esetleg igyanak meg a közelben egy sört, természetesen ahol ő lakik. Oké. A lány szépen hazament, mert a Drágának ugye még edzése volt, majd egy fél óra múlva közölte, hogy ő inkább mégse találkozna, mert olyan fáradt, aludna inkább. Na erre megint eldurrant az agyam, de most már a Drága védelmében. És még ez a csaj akar a Drága barátja lenni! Hát milyen barát az ilyen??? Én ha egy barátommal találkozni szeretnék, akkor nem mondom le már utána csak azért, mert ő nem tudott azonnal ugrani és azonnal a kényemre-kedvemre oda rohanni, ahová én mondom. Nekem ez még így is azonnal van, hiszen 3 órán belül a rendelkezésére állt volna. Azon kívül milyen egyoldalú "barátság" ez??? Mondtam is a Drágának, hogy mi van akkor, ha esetleg ő akarna találkozni a csajjal? Akkor a csaj persze nem ér rá, mert annyira elfoglalt? Erre mondta a Drága, hogy de tudom, hogy a csaj milyen spontán (nekem a spontaneitásról másfajta elképzeléseim vannak), meg hogy hát ő nem akar a lánnyal találkozni... Nem??? Akkor minek az egész? Meg ha tegyük fel akarna, hiszen barátok vagyunk, akkor a csaj nem ér rá? Mert nem akkor van a randi, amikor ő akarja? Felhúztam magam ezen, de a Drága is, mert már megint a csajt támadtam. És hát ő ugye szent és sérthetetlen.
Jóanyám szerint azért nem volt kedve egész egyszerűen már találkozni, mert érezte (még ha nem is tudatosan), hogy már nem okoz galibát, mert én elfogadtam a tényt, és elengedtem a Drágát. És innentől fogva már nem olyan érdekes az egész, mert nem tud minket egymásnak ugrasztani.
Amúgy végiggondoltam az egészet józan ésszel is. Végül is mi történhet? Maximum szex. Ha így van, akkor egészségükre, előfordult már a világtörténelemben. De az sem nagyon valószínű, ugyanis tudja már, hogy milyen a csajjal, és azt is tudja, hogy velem milyen. Velem pedig jobb, ezt is tudom. Hogy a csaj esetleg újra meg akarná szerezni, nem csak egy szex erejéig? Ezt sem túl valószínű, ugyanis a csaj nagyon nem tudja elfogadni azt az értékrendet, amit a Drága vall, ezért ha akarná is, a Drága nem akarná őt. Mi ketten nagyon is összetartozunk, ugyanabban hiszünk, ugyanaz az értékrendünk. Velem marad, és kész. El van döntve. Pánikra semmi ok. :-)
Teljesen más téma, de szintén a múlt hét hozadéka: ismét felbukkant az Ex-barátnő. Pont aznap, amikor annyi munkám volt, hogy azt sem tudtam, hol áll a fejem, írt a Drága egy sms-t, hogy találkozhat-e vele, elmennének sushit enni. Egy pillanat alatt akkora lett a fejem, mint egy ház, és több okból kifolyólag. Az első az, hogy a csaj mindig ilyen hirtelen bukkan fel, és nem képes korábban szólni. Füttyent egyet, a Drága meg farokcsóválva azonnal rohan. A másik a szusi. A kis hamis!! Tudja valószínűleg, amit én tudok, nyilván, ha ő is együtt volt a Drágával vagy 3 évet. Vagyis hogy a sushitól kanos lesz. Ugyanakkor jól érzéssel töltött el és hálás voltam, mert a Drága engedélyt kért. Tudja, hogy érzékenyen érint a téma, és hogy balhéztam, amiért az előző alkalmakkor utólag szólt. Igaz, akkor Magyarországon tartózkodtam, most pedig nem, és nem tud nem előtte szólni. Tehát lenyugtattam magam egy perc alatt, és visszaírtam, hogy természetesen, csak kérje meg, hogy máskor hamarabb szóljon, meg hogy a sushi hatását én szeretném megtapasztalni, úgyhogy siessen haza. Én meg a munkába fojtottam a bánatom, igyekeztem nem foglalkozni vele. Legalább hamarabb eltelik az este. Röviddel 9 óra előtt léptem ki az irodából, és nemsokára jött is az sms, hogy a randi elnapolva, jön haza. Nem értettem, kérdeztem is, hogy mi történt? Hát, mire ő nekem sms-t írt, majd mire én válaszoltam, majd még ő válaszolt a csajnak, addig eltelt egy csomó idő, és a csaj elindult hazafelé. Mondta a csaj neki, hogy esetleg igyanak meg a közelben egy sört, természetesen ahol ő lakik. Oké. A lány szépen hazament, mert a Drágának ugye még edzése volt, majd egy fél óra múlva közölte, hogy ő inkább mégse találkozna, mert olyan fáradt, aludna inkább. Na erre megint eldurrant az agyam, de most már a Drága védelmében. És még ez a csaj akar a Drága barátja lenni! Hát milyen barát az ilyen??? Én ha egy barátommal találkozni szeretnék, akkor nem mondom le már utána csak azért, mert ő nem tudott azonnal ugrani és azonnal a kényemre-kedvemre oda rohanni, ahová én mondom. Nekem ez még így is azonnal van, hiszen 3 órán belül a rendelkezésére állt volna. Azon kívül milyen egyoldalú "barátság" ez??? Mondtam is a Drágának, hogy mi van akkor, ha esetleg ő akarna találkozni a csajjal? Akkor a csaj persze nem ér rá, mert annyira elfoglalt? Erre mondta a Drága, hogy de tudom, hogy a csaj milyen spontán (nekem a spontaneitásról másfajta elképzeléseim vannak), meg hogy hát ő nem akar a lánnyal találkozni... Nem??? Akkor minek az egész? Meg ha tegyük fel akarna, hiszen barátok vagyunk, akkor a csaj nem ér rá? Mert nem akkor van a randi, amikor ő akarja? Felhúztam magam ezen, de a Drága is, mert már megint a csajt támadtam. És hát ő ugye szent és sérthetetlen.
Jóanyám szerint azért nem volt kedve egész egyszerűen már találkozni, mert érezte (még ha nem is tudatosan), hogy már nem okoz galibát, mert én elfogadtam a tényt, és elengedtem a Drágát. És innentől fogva már nem olyan érdekes az egész, mert nem tud minket egymásnak ugrasztani.
Amúgy végiggondoltam az egészet józan ésszel is. Végül is mi történhet? Maximum szex. Ha így van, akkor egészségükre, előfordult már a világtörténelemben. De az sem nagyon valószínű, ugyanis tudja már, hogy milyen a csajjal, és azt is tudja, hogy velem milyen. Velem pedig jobb, ezt is tudom. Hogy a csaj esetleg újra meg akarná szerezni, nem csak egy szex erejéig? Ezt sem túl valószínű, ugyanis a csaj nagyon nem tudja elfogadni azt az értékrendet, amit a Drága vall, ezért ha akarná is, a Drága nem akarná őt. Mi ketten nagyon is összetartozunk, ugyanabban hiszünk, ugyanaz az értékrendünk. Velem marad, és kész. El van döntve. Pánikra semmi ok. :-)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése