A napok lassan egy tömény masszává folynak össze. Felkelek, dolgozni megyek, robotolok, hazamegyek, vacsorázom, be az ágyba, felkelek, dolgozni megyek, robotolok, hazamegyek..... De egy szóval sem panaszkodom! Rohan az idő, a napok, hihetetlen, már lassan másfél hónapja, hogy dolgozom... És nem keveset. Keményen. A nap egy pillanat alatt telik el. Új, amit csinálok, néha unalmas, de inkább érdekes. Tanulok, ízlelgetek, próbálkozom, olykor tapogatózom. De a helyzetből mindig jól jövök ki. :-)
Egyre több munkaügyis feladatot kapok, sőt még annál is többet. Beszéltem a főnöknőmmel, azt mondta, annyi a munkájuk a projekt miatt, hogy egyszerűen összeomlanak, ha nem segít valaki. Ó szegények... nagyon sajnálom, hogy dolgozniuk kell. Beszéltem a munkaügyis vörös ördöggel is, annak kapcsán, hogy reklamált, valamit nem csináltam meg. Mondtam neki, hogy ha tudom, hogy meg kell csinálnom, akkor természetesen megcsinálom. Mire ő, hogy hát az az én feladatom! Ja, drágám, akkor legalább közöld, és akkor tudom is, hogy az az én feladatom.
Így viszont sokkal könnyebb. Deklarálva van, hogy nélkülem létezni sem tudnak. :-) Ma mondtam a főnökömnek, hogy jelenleg annyi munkaügyes melóm van, hogy a saját, projektmenedzseri teendőimet nemigen tudom ellátni... Azonnal felajánlotta, hogy akkor majd átveszi őket tőlem valaki más. Eléggé éghet a ház, ha ennyire csak rám számítanak... Én leszek az új munkaügyes Mancika. :-) Bár a vörös nő közölte, ezek projektmenedzseri feladatok. Érdekes, én, és a környezetemben dolgozók ezt másképp látják. Sebaj. Ide nekem az oroszlánt is!!
Aztán a fiúk, ugye. Ismét felvettünk egy csomó új kollégát. Most látom csak, hogy a Japán Lány mennyire ronda. Persze ez nem szép tőlem, tehát mondjuk úgy, hogy nem túl csinos arcú. Viszont aránylag kedves, bár most a Cipőkirálynővel nagyon egymásba vannak bújva egy ideje.
Tehát: van egy új japán lány. Egy Gyönyörű Japán Lány. Szerény, mosolygós, üde, hamvas arcú. És gyönyörű, mint már mondottam volt, tökéletes sminkkel. Az öltözéke inkább kislányos, nem olyan üzletasszonyos, mint a másiké. Lehet, hogy van közöttük jópár év korkülönbség is, bár ezeknél nehéz megállapítani. Az tény, hogy a Japán Lány nem igazán keresi a Gyönyörű Japán Lány társaságát, és fordítva.
Aztán ott van Honda-san, aki 3 hétig tartózkodik csak nálunk, aztán megy vissza. Meglepően kellemes jelenség, és meglepően magas is. Amúgy nem annyira vegyül.
A Teknősbéka-fejű Angol. Nem tudok mást kitalálni rá. Pici, kopasz, vöröses fej, a magas, vékony testen. Azonnal a teknősbéka jutott róla eszembe a Doktor Bubóból. Amúgy kedves, mosolygós, csendes, de nagyon csúnya!! Tipikus karikatúra-figura.
A Szép Angol. Hát ezt is megértük. Egy szép angol férfi!! Bár inkább fiúsnak mondanám. Vagy lehet, hogy nem is angol? Brüsszelből jött, de félreismerhetetlen brit "akcentusa" van. Olyan, mint aki egy divatlapból lépett ki, nem hivalkodóan, de divatosan elegáns. A Cipőkirálynő azonnal lecsapott rá. :-)
A Vörös Német Lány. Ő is új, 2 héttel utánam jött, kb. ugyanarra a pozícióra, mint én. Szőkésvörös hajú, hófehér bőrű, szeplős, dülledt zöldeskék szemű. Kicsit tarisznyás típus. Néha mosdatlanság-szagot érzek rajta, de lehet csak cigifüst. Amúgy jó fej, jól megértjük egymást, bár kicsit pedál, szeret más tollával ékeskedni. A Jóságos Déli azonnal lecsapott rá. Egy ideig bíztatóan is nézett ki a helyzet, de aztán a Déli túlságosan nyomult, a lány meg lecsapta. Most már csak szimpla barátkozás megy.
A Playboy. Valójában nem az, csak én neveztem el annak, mert az egyik nap beállított egy olyan kombinációban, hogy azt mondtam húúú. Kigombolt ing, a nyakban megkötött széles sál. Nem egy szokásos öltöny-nyakkendő variáció. Amúgy barnára sült, hullámos szőkésbarna hajú, villogó kék szemű, tökéletes fogsorú, szép mosolyú, kicsit nagy darab. Totál a Kisfiúra emlékeztet, persze már felnőtt férfi korából. Holland, a Fővezér jó barátja.
A Félvér Lány. Mit lány, nő. Ízig-vérig. Talán egy néhány évvel lehet idősebb nálam. Magas, jókora hátsó fertállyal, de ez még a szexi kategória. Enyhén kreolos bőrű, mandulavágású szemekkel, vagány hajjal, fiatalos, szexi ruhákban. Állandóan mosolygós, a "Honey", meg a "Darling" alapszavak a szótárában. De még ez is jól áll neki. Dél-afrikai, a szürke német időjárás őt is megviseli. Az első pillanattól szimpatikusak voltunk egymásnak. Az ügyfélszolgálati főnök felesége.
Ezek az említésre méltó újdonságok. Lassan megtelik a mi kis termünk hátul, ahová legelőször hárman költöztünk be. Szép lassan jöttek utánunk a többiek is, bár sokaknak még kinn, a nagyteremben is megvan a helyük, csak akkor jönnek oda, ha a projektben van dolguk, mert ott mindenki egy rakáson van. Az összes szakértő (szinte) oda ül be hátra.
A velem szemben lévő üres helyre először a Hobo ült be. Nagyon vicces volt, nagyon jó fej, és néha nagyon jókat derültem az arckifejezésein. Úgy látom, bejövök neki. De lehet, hogy csak szimplán kedves, mindenkivel. Nincs mindig ott, holland lévén ugye a holland projektben is kell dolgoznia. És egy ilyen alkalommal elfoglalták a helyét. Mégpedig a Vaddisznó. Képes volt és pont velem szemben ült le. Úgyhogy nézhetem azt a kerek, barnára sült, vigyorgó képét. Néha azon kapom magam, hogy bámulom a monitort, de a betűk helyett filmet nézek: hogy hogyan is hempergünk mi ketten. Ilyenkor gondolatban jól felpofozom magam, de kifelé azért mosolygok a bajszom alatt. Ezek csak a gondolatok, a valóságban nem tenném meg soha, kollégával meg pláne nem. Ezek a szabályok itt is érvényesek.
Sokan vannak persze, akik azt vallják, hogy ha már gondolatban megtetted, akkor megcsaltad a párod. Én azt mondom, hogy gondolatban csak az nem tett még ilyesmit, aki beteg. És ez nem jelenti azt, hogy nem szereted a férjedet / feleségedet/ kedvesedet. Egyszerűen egy egészséges ösztön. Ennyi.
Olyan feladatot kaptunk, amiben meg kellett interjúvolnunk néhány munkacsoport vezetőt. Kis ügyeskedéssel úgy sikerült alakítanom, hogy a Titokzatos sráccal és a Vaddisznóval én beszéljek. A Titokzatos nagyon kellemes meglepetés volt, kiderült, hogy van humora, hogy lehet hallani a hangját, mosolyogni, sőt még nevetni is tud. Ennek ellenére magáról az emberről nem tudtam meg sokat, de ami késik... Az tuti, hogy van egy kisgyereke, az ő képe a mobilján a háttérkép.
A Vaddisznó nem hozott semmi újat, mivel velem szemben ül, már korábban is váltottunk néhány szót. Meg ma amúgy is le voltam strapálva egy kicsit. Azt mindenesetre megkérdezte, hogy hol lakom, mikor és mivel járok be reggel, majd örült, mikor kiderült, hogy az út végét ugyanazon a szakaszon tesszük. Aztán mesélt a barátnőjéről, majd érdeklődött, hogy van-e gyerekem. :-))) Hát, ha egy kutya meg egy férj gyereknek számít, akkor kettő is. :-D Az egész lényege: "Foglalt vagyok bébi, de ha így is kellek..."
Egyre több munkaügyis feladatot kapok, sőt még annál is többet. Beszéltem a főnöknőmmel, azt mondta, annyi a munkájuk a projekt miatt, hogy egyszerűen összeomlanak, ha nem segít valaki. Ó szegények... nagyon sajnálom, hogy dolgozniuk kell. Beszéltem a munkaügyis vörös ördöggel is, annak kapcsán, hogy reklamált, valamit nem csináltam meg. Mondtam neki, hogy ha tudom, hogy meg kell csinálnom, akkor természetesen megcsinálom. Mire ő, hogy hát az az én feladatom! Ja, drágám, akkor legalább közöld, és akkor tudom is, hogy az az én feladatom.
Így viszont sokkal könnyebb. Deklarálva van, hogy nélkülem létezni sem tudnak. :-) Ma mondtam a főnökömnek, hogy jelenleg annyi munkaügyes melóm van, hogy a saját, projektmenedzseri teendőimet nemigen tudom ellátni... Azonnal felajánlotta, hogy akkor majd átveszi őket tőlem valaki más. Eléggé éghet a ház, ha ennyire csak rám számítanak... Én leszek az új munkaügyes Mancika. :-) Bár a vörös nő közölte, ezek projektmenedzseri feladatok. Érdekes, én, és a környezetemben dolgozók ezt másképp látják. Sebaj. Ide nekem az oroszlánt is!!
Aztán a fiúk, ugye. Ismét felvettünk egy csomó új kollégát. Most látom csak, hogy a Japán Lány mennyire ronda. Persze ez nem szép tőlem, tehát mondjuk úgy, hogy nem túl csinos arcú. Viszont aránylag kedves, bár most a Cipőkirálynővel nagyon egymásba vannak bújva egy ideje.
Tehát: van egy új japán lány. Egy Gyönyörű Japán Lány. Szerény, mosolygós, üde, hamvas arcú. És gyönyörű, mint már mondottam volt, tökéletes sminkkel. Az öltözéke inkább kislányos, nem olyan üzletasszonyos, mint a másiké. Lehet, hogy van közöttük jópár év korkülönbség is, bár ezeknél nehéz megállapítani. Az tény, hogy a Japán Lány nem igazán keresi a Gyönyörű Japán Lány társaságát, és fordítva.
Aztán ott van Honda-san, aki 3 hétig tartózkodik csak nálunk, aztán megy vissza. Meglepően kellemes jelenség, és meglepően magas is. Amúgy nem annyira vegyül.
A Teknősbéka-fejű Angol. Nem tudok mást kitalálni rá. Pici, kopasz, vöröses fej, a magas, vékony testen. Azonnal a teknősbéka jutott róla eszembe a Doktor Bubóból. Amúgy kedves, mosolygós, csendes, de nagyon csúnya!! Tipikus karikatúra-figura.
A Szép Angol. Hát ezt is megértük. Egy szép angol férfi!! Bár inkább fiúsnak mondanám. Vagy lehet, hogy nem is angol? Brüsszelből jött, de félreismerhetetlen brit "akcentusa" van. Olyan, mint aki egy divatlapból lépett ki, nem hivalkodóan, de divatosan elegáns. A Cipőkirálynő azonnal lecsapott rá. :-)
A Vörös Német Lány. Ő is új, 2 héttel utánam jött, kb. ugyanarra a pozícióra, mint én. Szőkésvörös hajú, hófehér bőrű, szeplős, dülledt zöldeskék szemű. Kicsit tarisznyás típus. Néha mosdatlanság-szagot érzek rajta, de lehet csak cigifüst. Amúgy jó fej, jól megértjük egymást, bár kicsit pedál, szeret más tollával ékeskedni. A Jóságos Déli azonnal lecsapott rá. Egy ideig bíztatóan is nézett ki a helyzet, de aztán a Déli túlságosan nyomult, a lány meg lecsapta. Most már csak szimpla barátkozás megy.
A Playboy. Valójában nem az, csak én neveztem el annak, mert az egyik nap beállított egy olyan kombinációban, hogy azt mondtam húúú. Kigombolt ing, a nyakban megkötött széles sál. Nem egy szokásos öltöny-nyakkendő variáció. Amúgy barnára sült, hullámos szőkésbarna hajú, villogó kék szemű, tökéletes fogsorú, szép mosolyú, kicsit nagy darab. Totál a Kisfiúra emlékeztet, persze már felnőtt férfi korából. Holland, a Fővezér jó barátja.
A Félvér Lány. Mit lány, nő. Ízig-vérig. Talán egy néhány évvel lehet idősebb nálam. Magas, jókora hátsó fertállyal, de ez még a szexi kategória. Enyhén kreolos bőrű, mandulavágású szemekkel, vagány hajjal, fiatalos, szexi ruhákban. Állandóan mosolygós, a "Honey", meg a "Darling" alapszavak a szótárában. De még ez is jól áll neki. Dél-afrikai, a szürke német időjárás őt is megviseli. Az első pillanattól szimpatikusak voltunk egymásnak. Az ügyfélszolgálati főnök felesége.
Ezek az említésre méltó újdonságok. Lassan megtelik a mi kis termünk hátul, ahová legelőször hárman költöztünk be. Szép lassan jöttek utánunk a többiek is, bár sokaknak még kinn, a nagyteremben is megvan a helyük, csak akkor jönnek oda, ha a projektben van dolguk, mert ott mindenki egy rakáson van. Az összes szakértő (szinte) oda ül be hátra.
A velem szemben lévő üres helyre először a Hobo ült be. Nagyon vicces volt, nagyon jó fej, és néha nagyon jókat derültem az arckifejezésein. Úgy látom, bejövök neki. De lehet, hogy csak szimplán kedves, mindenkivel. Nincs mindig ott, holland lévén ugye a holland projektben is kell dolgoznia. És egy ilyen alkalommal elfoglalták a helyét. Mégpedig a Vaddisznó. Képes volt és pont velem szemben ült le. Úgyhogy nézhetem azt a kerek, barnára sült, vigyorgó képét. Néha azon kapom magam, hogy bámulom a monitort, de a betűk helyett filmet nézek: hogy hogyan is hempergünk mi ketten. Ilyenkor gondolatban jól felpofozom magam, de kifelé azért mosolygok a bajszom alatt. Ezek csak a gondolatok, a valóságban nem tenném meg soha, kollégával meg pláne nem. Ezek a szabályok itt is érvényesek.
Sokan vannak persze, akik azt vallják, hogy ha már gondolatban megtetted, akkor megcsaltad a párod. Én azt mondom, hogy gondolatban csak az nem tett még ilyesmit, aki beteg. És ez nem jelenti azt, hogy nem szereted a férjedet / feleségedet/ kedvesedet. Egyszerűen egy egészséges ösztön. Ennyi.
Olyan feladatot kaptunk, amiben meg kellett interjúvolnunk néhány munkacsoport vezetőt. Kis ügyeskedéssel úgy sikerült alakítanom, hogy a Titokzatos sráccal és a Vaddisznóval én beszéljek. A Titokzatos nagyon kellemes meglepetés volt, kiderült, hogy van humora, hogy lehet hallani a hangját, mosolyogni, sőt még nevetni is tud. Ennek ellenére magáról az emberről nem tudtam meg sokat, de ami késik... Az tuti, hogy van egy kisgyereke, az ő képe a mobilján a háttérkép.
A Vaddisznó nem hozott semmi újat, mivel velem szemben ül, már korábban is váltottunk néhány szót. Meg ma amúgy is le voltam strapálva egy kicsit. Azt mindenesetre megkérdezte, hogy hol lakom, mikor és mivel járok be reggel, majd örült, mikor kiderült, hogy az út végét ugyanazon a szakaszon tesszük. Aztán mesélt a barátnőjéről, majd érdeklődött, hogy van-e gyerekem. :-))) Hát, ha egy kutya meg egy férj gyereknek számít, akkor kettő is. :-D Az egész lényege: "Foglalt vagyok bébi, de ha így is kellek..."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése