A cím ellenére itt most nem holmi pikáns sztoriról lesz szó. Hanem egy könyvről. Egy hamisítatlan Osho-könyvről (nem gondoltam, hogy megjelent magyarul, de mégis).
Elég nagy mű, és annyi mindenről van szó benne, hogy nehéz lesz összefoglalni. Mégis egyetlen témáról ír végig, a szexről, a szexualitásról.
Természetes, hogy tetszik nekem, úgy, ahogy van, hiszen többnyire engem igazol. Hogy a vágyaim, és a szexről alkotott elképzeléseim nem hibásak, hanem nagyon is úgy van, illetve úgy kellene lennie, ahogyan én azt elképzelem.
Ahhoz, hogy a meditációt, a gondolat- és ego-nélküliséget valamint az időtlenséget a maga teljességében meg tudjuk élni, először a szexualitásunkat kell tudnunk megélni. A mai ember elfojtja a szexualitását, a nyomában sincs annak, amilyennek megélhetné. A szexnek vadnak kell lennie, fékeveszettnek, extázisnak, teljes felolvadásnak és megsemmisülésnek.
A vallások évszázadok óta azt nevelik belénk, hogy a szex bűn, ha szexuális gondolataid támadnak, akkor bűnös vagy, és elkárhozol. Emiatt régen az emberek nem mertek szeretkezni, nem merték megélni a szexualitásukat, a szex csak funkcionális volt, gyereknemzésre szolgált, de arra is lélektelenül. A papok pontosan erre a félelemre, a bűntudatra építettek, ennél fogva tudták az embert irányítani, manipulálni. Mert csak az irányítható, aki fél, a szabad ember nem ismeri a félelmet, és nem tűri meg a határokat. Ezt a bűntudatot nevelik belénk évszázadok óta, ez ivódott bele mélyen a tudatalattinkba, és ez játszódik le észrevétlenül minden egyes szeretkezéskor.
A társadalom is korlátokat állít, és bűnösnek kiált ki, ha a szexualitásodat meg mered élni, ha ki mered mutatni, ha vállalod magad és mások előtt, legyen az akármilyen irányultságú. Bűnös vagy, ha a saját nemedet szereted, bűnös vagy, ha mindkettőt, de akkor is bűnös vagy, ha az ellenkezőt. Visszafogottnak kell lenned, nem élvezheted, nem mutathatod, nem gyakorolhatod, és csakis egyetlen emberrel teheted, miután házasságot kötöttél. Mindez megnyomorítja az embert. Tehetetlenül nézi, hogy a vágyai nem találhatnak kielégülésre, hát elnyomja őket. De mi történik, ha elnyomja őket? Még erősebben törnek a felszínre, utat találva ott is, ahol azelőtt nem, elferdülve, kerülőutakon.
A társadalom az egót erősíti, az egót táplálja, ami elnyomja az egyént, elnyomja a lelket. Most már amiatt sem megy bele az ember igazán a szexualitásba, mert a csúcsponton, az orgazmus pillanatában megszűnik a külvilág, eltűnik az idő - és eltűnik az egó. Ezt pedig a társadalom nem engedheti meg. Ezért van az, hogy az erős egóval rendelkező emberek csak tessék-lássék szeretkeznek, igazán sosem oldódnak fel benne, az egész aktus csupán két nemi szerv találkozása. Csupán fizikális, ennél még az állatok is többet beleadnak az aktusba.
A szeretkezésnek játéknak kell lennie, örömnek, szenvedélynek, odaadásnak, feloldódásnak, táncnak és meditációnak. Két testnek, és azon túl a két léleknek össze kell olvadnia, fel kell oldódnia egymásban, megszüntetve időt és teret, ahol semmi más nem létezik, csak a szeretet és a szexualitás extázisa.
Ehhez jön még több lelki, spirituális adalék, ami az egész témán finomít. Azt mondja, hogy csak azzal szeretkezzünk, akihez különösen vonzódunk, akit szeretünk. És igen, kimondja, hogy véleménye szerint két embernek, attól, hogy egymást szeretik és együtt élnek, másokkal is kellene, hogy legyen szexuális élményük, tapasztalatszerzés céljából, ami a társsal való kapcsolat további mélyítését szolgálja. A féltékenység, mint ilyen, az egó hozadéka, a lélek nem ismeri a félelmet és nem ismeri a féltékenységet, az adott helyzettel minden pillanatban maximálisan elégedett és elfogadja azt.
A szex isteni, út a megvilágosodás felé, csak az tudja ezt elérni, aki megismerte, meg merte ismerni a szexet, és fel mert benne oldódni, tökéletesen élvezve azt. Azt tartja, hogy egy külön szobát kellene fenntartani a szeretkezések céljára, amelyet templomként tisztelünk, és ahová csak tiszta testtel, ápoltan lépünk be, a cipőt és a fejet (!!) az ajtó előtt hagyva. Igen, a fejet, a zavaró gondolatokkal és az egóval együtt. Ebben a templomban pedig gyertyát kell gyújtani, és csakis az örömöknek élni, énekelni, zenét hallgatni, táncolni, meditálni, spontán, nem pedig a szeretkezésre rákészülve. Ha mindez a boldog eksztázis szeretkezésbe torkollik, nagyszerű, hagyni kell, hogy a vágy és az érzékek hullámai magukkal sodorjanak, amelyből spontán jön létre az orgazmus, egy soha nem tapasztalt mélységű és magasságú orgazmus. Ha pedig nem lesz belőle szeretkezés, úgy is jó, majd lesz máskor, elvárásokkal nem szabad a szexualitás elébe menni, hagyni kell, hogy megtörténjen.
Ír a férfi és a nő közötti különbségekről is, és - mily lelket simogató!! - leírja, hogy a férfi, ha a nőt szereti, és ténylegesen szeretkezik vele, mit és hogyan kellene csináljon. Részletesen ír az előjátékról, arról, hogy a nő minden egyes porcikája szexuális, tehát izgatható, és ezért kell is izgatni, holott ezt sok férfi rettenetesen lerövidíti, nem hagyva ezzel elég időt a női testnek a ráhangolódásra és a "beindulásra", ír magáról az aktusról, hogy hogyan kell történjen, ha a férfi igazán szereti a nőt és nem az egója a fontosabb, illetve az utójátékról, amit szinte mindenki megspórol. (Egy pillanat alatt átfuttattam az agyamon eddigi tapasztalataimat, és mindössze kettőt találtam, akik igazán odafigyeltek rám... Róluk írtam is néhány napja, benne vannak a top 3-ban - milyen érdekes! A top 3 3. tagja pedig azért van benne, mert a kémia annyira működött részemről, hogy félelmetes.) Amikor ezt olvastam, egy pillanatra felébredt bennem a gyanú, hogy Osho vajon nem nő-e, álruhában? :-) De nem, nagyon is férfi, aki megtapasztalta a szex minden örömét, aki fel mert benne oldódni, és miután megismerte a szentségét, azt már később, a meditációi során is elő tudta hívni, így azután már nem volt szüksége a szexre. Ez szerinte a végállomás: minél inkább megtapasztaljuk, annál könnyebben elő tudjuk majd hívni a meditáció során, és egy idő után annál kevésbé lesz szükségünk rá, míg végül el is marad teljesen. Természetesen gyermekek ezután ios fognak születni, tehát ebben a minőségében a szex megmarad, csak teljesen más minőségben, egy új dimenzióban teszi majd azt a pár.
Mit is mondhatnék ezek után? Boldog vagyok. Boldog vagyok, hogy olvashatom ezt a könyvet, hogy Osho egyáltalán "az utamba került". Még ha "Az Ego Könyve" után kicsit őrültnek tartottam is. Ez a könyv kötelező olvasmány kellene legyen minden férfi és nő számára, ha nem is a megvilágosodás és az "isteni út" megtalálása, de mindenképpen egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb szexuális élet megvalósítása miatt.
Elég nagy mű, és annyi mindenről van szó benne, hogy nehéz lesz összefoglalni. Mégis egyetlen témáról ír végig, a szexről, a szexualitásról.
Természetes, hogy tetszik nekem, úgy, ahogy van, hiszen többnyire engem igazol. Hogy a vágyaim, és a szexről alkotott elképzeléseim nem hibásak, hanem nagyon is úgy van, illetve úgy kellene lennie, ahogyan én azt elképzelem.
Ahhoz, hogy a meditációt, a gondolat- és ego-nélküliséget valamint az időtlenséget a maga teljességében meg tudjuk élni, először a szexualitásunkat kell tudnunk megélni. A mai ember elfojtja a szexualitását, a nyomában sincs annak, amilyennek megélhetné. A szexnek vadnak kell lennie, fékeveszettnek, extázisnak, teljes felolvadásnak és megsemmisülésnek.
A vallások évszázadok óta azt nevelik belénk, hogy a szex bűn, ha szexuális gondolataid támadnak, akkor bűnös vagy, és elkárhozol. Emiatt régen az emberek nem mertek szeretkezni, nem merték megélni a szexualitásukat, a szex csak funkcionális volt, gyereknemzésre szolgált, de arra is lélektelenül. A papok pontosan erre a félelemre, a bűntudatra építettek, ennél fogva tudták az embert irányítani, manipulálni. Mert csak az irányítható, aki fél, a szabad ember nem ismeri a félelmet, és nem tűri meg a határokat. Ezt a bűntudatot nevelik belénk évszázadok óta, ez ivódott bele mélyen a tudatalattinkba, és ez játszódik le észrevétlenül minden egyes szeretkezéskor.
A társadalom is korlátokat állít, és bűnösnek kiált ki, ha a szexualitásodat meg mered élni, ha ki mered mutatni, ha vállalod magad és mások előtt, legyen az akármilyen irányultságú. Bűnös vagy, ha a saját nemedet szereted, bűnös vagy, ha mindkettőt, de akkor is bűnös vagy, ha az ellenkezőt. Visszafogottnak kell lenned, nem élvezheted, nem mutathatod, nem gyakorolhatod, és csakis egyetlen emberrel teheted, miután házasságot kötöttél. Mindez megnyomorítja az embert. Tehetetlenül nézi, hogy a vágyai nem találhatnak kielégülésre, hát elnyomja őket. De mi történik, ha elnyomja őket? Még erősebben törnek a felszínre, utat találva ott is, ahol azelőtt nem, elferdülve, kerülőutakon.
A társadalom az egót erősíti, az egót táplálja, ami elnyomja az egyént, elnyomja a lelket. Most már amiatt sem megy bele az ember igazán a szexualitásba, mert a csúcsponton, az orgazmus pillanatában megszűnik a külvilág, eltűnik az idő - és eltűnik az egó. Ezt pedig a társadalom nem engedheti meg. Ezért van az, hogy az erős egóval rendelkező emberek csak tessék-lássék szeretkeznek, igazán sosem oldódnak fel benne, az egész aktus csupán két nemi szerv találkozása. Csupán fizikális, ennél még az állatok is többet beleadnak az aktusba.
A szeretkezésnek játéknak kell lennie, örömnek, szenvedélynek, odaadásnak, feloldódásnak, táncnak és meditációnak. Két testnek, és azon túl a két léleknek össze kell olvadnia, fel kell oldódnia egymásban, megszüntetve időt és teret, ahol semmi más nem létezik, csak a szeretet és a szexualitás extázisa.
Ehhez jön még több lelki, spirituális adalék, ami az egész témán finomít. Azt mondja, hogy csak azzal szeretkezzünk, akihez különösen vonzódunk, akit szeretünk. És igen, kimondja, hogy véleménye szerint két embernek, attól, hogy egymást szeretik és együtt élnek, másokkal is kellene, hogy legyen szexuális élményük, tapasztalatszerzés céljából, ami a társsal való kapcsolat további mélyítését szolgálja. A féltékenység, mint ilyen, az egó hozadéka, a lélek nem ismeri a félelmet és nem ismeri a féltékenységet, az adott helyzettel minden pillanatban maximálisan elégedett és elfogadja azt.
A szex isteni, út a megvilágosodás felé, csak az tudja ezt elérni, aki megismerte, meg merte ismerni a szexet, és fel mert benne oldódni, tökéletesen élvezve azt. Azt tartja, hogy egy külön szobát kellene fenntartani a szeretkezések céljára, amelyet templomként tisztelünk, és ahová csak tiszta testtel, ápoltan lépünk be, a cipőt és a fejet (!!) az ajtó előtt hagyva. Igen, a fejet, a zavaró gondolatokkal és az egóval együtt. Ebben a templomban pedig gyertyát kell gyújtani, és csakis az örömöknek élni, énekelni, zenét hallgatni, táncolni, meditálni, spontán, nem pedig a szeretkezésre rákészülve. Ha mindez a boldog eksztázis szeretkezésbe torkollik, nagyszerű, hagyni kell, hogy a vágy és az érzékek hullámai magukkal sodorjanak, amelyből spontán jön létre az orgazmus, egy soha nem tapasztalt mélységű és magasságú orgazmus. Ha pedig nem lesz belőle szeretkezés, úgy is jó, majd lesz máskor, elvárásokkal nem szabad a szexualitás elébe menni, hagyni kell, hogy megtörténjen.
Ír a férfi és a nő közötti különbségekről is, és - mily lelket simogató!! - leírja, hogy a férfi, ha a nőt szereti, és ténylegesen szeretkezik vele, mit és hogyan kellene csináljon. Részletesen ír az előjátékról, arról, hogy a nő minden egyes porcikája szexuális, tehát izgatható, és ezért kell is izgatni, holott ezt sok férfi rettenetesen lerövidíti, nem hagyva ezzel elég időt a női testnek a ráhangolódásra és a "beindulásra", ír magáról az aktusról, hogy hogyan kell történjen, ha a férfi igazán szereti a nőt és nem az egója a fontosabb, illetve az utójátékról, amit szinte mindenki megspórol. (Egy pillanat alatt átfuttattam az agyamon eddigi tapasztalataimat, és mindössze kettőt találtam, akik igazán odafigyeltek rám... Róluk írtam is néhány napja, benne vannak a top 3-ban - milyen érdekes! A top 3 3. tagja pedig azért van benne, mert a kémia annyira működött részemről, hogy félelmetes.) Amikor ezt olvastam, egy pillanatra felébredt bennem a gyanú, hogy Osho vajon nem nő-e, álruhában? :-) De nem, nagyon is férfi, aki megtapasztalta a szex minden örömét, aki fel mert benne oldódni, és miután megismerte a szentségét, azt már később, a meditációi során is elő tudta hívni, így azután már nem volt szüksége a szexre. Ez szerinte a végállomás: minél inkább megtapasztaljuk, annál könnyebben elő tudjuk majd hívni a meditáció során, és egy idő után annál kevésbé lesz szükségünk rá, míg végül el is marad teljesen. Természetesen gyermekek ezután ios fognak születni, tehát ebben a minőségében a szex megmarad, csak teljesen más minőségben, egy új dimenzióban teszi majd azt a pár.
Mit is mondhatnék ezek után? Boldog vagyok. Boldog vagyok, hogy olvashatom ezt a könyvet, hogy Osho egyáltalán "az utamba került". Még ha "Az Ego Könyve" után kicsit őrültnek tartottam is. Ez a könyv kötelező olvasmány kellene legyen minden férfi és nő számára, ha nem is a megvilágosodás és az "isteni út" megtalálása, de mindenképpen egy boldogabb, kiegyensúlyozottabb szexuális élet megvalósítása miatt.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése