Mert ma Mindenszentek van. Nincsen sok halottam, szerencsére, és akiket ismertem, azok sem álltak annyira nagyon közel hozzám. Egyetlenegytől eltekintve.
Ő Éva néni, volt óvónőm (az óvoda vezető óvónője), barátnőm, pót-nagymamám. Valóban, pont akkor kerültem vele ismét kapcsolatba, amikor az apai nagyanyámat "elvesztettem", vagyis kezdtem.
Mennyire megtaláltuk a hangot már akkor is, pedig én még csak alig 15 éves voltam. Amíg a fiúk a régi Ladát szerelték az udvarban, addig mi beszélgettünk. És utána is, ha nem is havi rendszerességgel, de megmaradt a kapcsolat, az első néhány évben ritkábban, de aztán úgy 20 éves koromtól megint gyakrabban, akkor már havonta szinten. Egyetlen kivételtől eltekintve én mentem hozzá, a régi, csendes házba, ahol mindig finom meleg volt, és ahol mindig akadt valami aprósütemény. Éva nénit mindig érdekelte, mi van velem, hogyan gondolkodom a világról és az életről, és mi van velem éppen. Ha valami olyat tettem, ami neki nem nagyon tetszett, pl. olyan fiúval jártam, aki rangon aluli volt, szelíden korholt, mégis jobban fájt az sokszor egy arculcsapásnál.
De leginkább dícsért, és beszélgetett, és kérdezett... Most már sajnálom, hogy olyan fiatal voltam még, és ezért nem tudtam visszakérdezni, csak a legvégén már, a legutolsó évében. Az Ex nagyon tetszett neki, azzal a tudattal ment el, hogy jó helyen vagyok, révbe értem végre. Ha tudná... hogy azóta mennyi minden történt. De hiszen tudja, hiszem, hogy tudja, a lélek, aki az ő testében lakozott, most is lát. Éppen ezért nem sajnálom annyira, hogy nem tudok most kimenni hozzá a temetőbe, hogy virágot vigyek és egy gyertyát gyújtsak, amint azt tetem minden évben, amíg otthon éltem, mert az csak a porhüvelye ott, abban a sírban. A lelke fenn van a fényben, pihen és boldog.
Éva néni nagyon bölcs asszony volt, egy öreg, sok életet megélt lélek, aki, ha emberére akadt, végre kibontakozhatott. Ennek hiányában viszont sok emberrel és helyzettel nem tudott mit kezdeni, csak csendes kétségbeeséssel szemlélte, hogyan bukdácsol a fia, majd az unokái az élet útvesztőjében. Mindig higgadt, megfontolt volt, és a 75 éve tapasztalatával nagyon jó tanácsokat tudott adni, amiket ma is igyekszem szem előtt tartani. Vidám volt és szerette az életet, a szép ruhákat, az utazást. És Antonio Banderast. :-) Ez az egy alkalom volt, amikor eljött hozzánk, már betegen és soványan, hogy videón megnézzük a Zorro-t Banderas-szal a főszerepben. Akkor egyszeriben ismét sugárzó fiatal nővé vált, a szeme csillogott, olyan elragadtatással nézte kedvencét. :-)
Isten nyugosztalja Éva néni, nagyon hiányzik. Remélem találkozunk még ebben az életben...
Ő Éva néni, volt óvónőm (az óvoda vezető óvónője), barátnőm, pót-nagymamám. Valóban, pont akkor kerültem vele ismét kapcsolatba, amikor az apai nagyanyámat "elvesztettem", vagyis kezdtem.
Mennyire megtaláltuk a hangot már akkor is, pedig én még csak alig 15 éves voltam. Amíg a fiúk a régi Ladát szerelték az udvarban, addig mi beszélgettünk. És utána is, ha nem is havi rendszerességgel, de megmaradt a kapcsolat, az első néhány évben ritkábban, de aztán úgy 20 éves koromtól megint gyakrabban, akkor már havonta szinten. Egyetlen kivételtől eltekintve én mentem hozzá, a régi, csendes házba, ahol mindig finom meleg volt, és ahol mindig akadt valami aprósütemény. Éva nénit mindig érdekelte, mi van velem, hogyan gondolkodom a világról és az életről, és mi van velem éppen. Ha valami olyat tettem, ami neki nem nagyon tetszett, pl. olyan fiúval jártam, aki rangon aluli volt, szelíden korholt, mégis jobban fájt az sokszor egy arculcsapásnál.
De leginkább dícsért, és beszélgetett, és kérdezett... Most már sajnálom, hogy olyan fiatal voltam még, és ezért nem tudtam visszakérdezni, csak a legvégén már, a legutolsó évében. Az Ex nagyon tetszett neki, azzal a tudattal ment el, hogy jó helyen vagyok, révbe értem végre. Ha tudná... hogy azóta mennyi minden történt. De hiszen tudja, hiszem, hogy tudja, a lélek, aki az ő testében lakozott, most is lát. Éppen ezért nem sajnálom annyira, hogy nem tudok most kimenni hozzá a temetőbe, hogy virágot vigyek és egy gyertyát gyújtsak, amint azt tetem minden évben, amíg otthon éltem, mert az csak a porhüvelye ott, abban a sírban. A lelke fenn van a fényben, pihen és boldog.
Éva néni nagyon bölcs asszony volt, egy öreg, sok életet megélt lélek, aki, ha emberére akadt, végre kibontakozhatott. Ennek hiányában viszont sok emberrel és helyzettel nem tudott mit kezdeni, csak csendes kétségbeeséssel szemlélte, hogyan bukdácsol a fia, majd az unokái az élet útvesztőjében. Mindig higgadt, megfontolt volt, és a 75 éve tapasztalatával nagyon jó tanácsokat tudott adni, amiket ma is igyekszem szem előtt tartani. Vidám volt és szerette az életet, a szép ruhákat, az utazást. És Antonio Banderast. :-) Ez az egy alkalom volt, amikor eljött hozzánk, már betegen és soványan, hogy videón megnézzük a Zorro-t Banderas-szal a főszerepben. Akkor egyszeriben ismét sugárzó fiatal nővé vált, a szeme csillogott, olyan elragadtatással nézte kedvencét. :-)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése