Csak úgy

Csak mert jó kedvem van, mert süt a nap, mert ma egy csomót takarítottam és egész nap nyitva az ablak, mert elkezdtem rendet rakni a pincében lévő káoszban... Mert találkoztam a lengyel szomszédasszonnyal, és egész sokat dumáltunk, és megdicsért, hogy milyen jól beszélem már a nyelvet, és megnyugtatott, hogy ne aggódjak, neki még 20 év után is van olyan, hogy nem ért valamit... És mert ezzel engem igazolt, hogy mégsem gondolkodom hülyén, amikor azt mondom, hogy 2 év után még nem tudok olyan nagyon spontán beszélgetni az emberekkel...

Mert sétáltam a kutyával és gyönyörködtem a színek kavalkádjában, a napfényben tündöklő vörösben, sárgában, a lehulló falevelek táncában... Minden enyhén fátyolos aranyszínű fényben fürdik odakinn. Sikeres nap, és még nincs fél 2 sem.

És mert tegnap volt a Drágával egy nagyon komoly beszélgetésünk, amiben minden kijött belőlem azt hiszem, és sikerült nagyjából nyugodtnak maradnom, csak néha bőgtem el magam... A beszélgetés után lement kutyát sétáltatni, nagyon sokáig odavolt, majd feljött és a fürdőszobában volt nagyon sokáig... összevissza krákogott, nem tudtam eldönteni, hogy csak a megfázás, vagy a vacsora is kijött belőle... És utána odajött, és azt mondta, hogy azt hiszi, érti már, mit várok tőle. Hogy rájött, hogy felelősséget kell vállalnia értem, és el kell köteleznie magát mellettem. Heuréka!!! Csak azt nem értem, hogy erre miért csak most jött rá, és miért ilyen áron.............