Ma összejöttünk lányok négyen. Hihetetlen erős, mármár ördögi a kör, ezúttal az ördögi nem a rossz, hanem az energia értelmében. Valami különös fény ragyogja be ilyenkor a teret, ahol ülünk, mintegy burokba foglalva, védelmezve, folyamatosan töltve mindannyiunkat. Valóságos szeánszok ezek, mert sok minden összeköt minket, nem csak a közös származás, de valahol a sors is, ami által ezen a helyen találkoztunk, és az inkarnációk sora is, amelyet ki tudatosabban, ki kevésbé tudatosan él meg.
Mindezt megspékelve a fő-fő operaénekesnő-boszorkány ilyenkor előveszi a kártyákat, és megmondja a frankót. Mi pedig álmélkodva hallgatjuk, vagy egymás szavába vágva próbáljuk tovább magyarázni azt, ami már amúgy is nyilvánvaló.
Nálam ezúttal is ugyanaz jött ki. Harmadjára, egy harmadik embertől. Egyik sem ismeri egymást, mégis mind ugyanazt látja nálam. Úgy látszik, tényleg ez van megírva. Elfogadom hát, fejet hajtva előtte, veszek egy nagy levegőt, magamhoz ölelem az álmaimat, és elindulok végre a kényszerű bénultságból az úton, a távoli, ismeretlen, és mégis olyan régóta ismerős és vágyott cél felé...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése