Pages

2010. január 26., kedd

Hihetetlen

Nem tudom, mi történt. Ma a férjem azzal állított haza, hogy ő valójában nagyon is el tudná képzelni, hogy Magyarországon éljünk... És hogy őt magát is meglepte ez a gondolat, mert azelőtt kategorikusan elutasította még csak a gondolatát is. Most meg befészkelte magát az agyába... És nem hagyja nyugodni.

Nagyon örültem neki, de csak mérsékelten mutattam, mert ha nagyon kimutatom, akkor még megváltoztatja a véleményét. Azt mondta, hogy valószínűleg könnyebben találna munkát, mint én itt, és a barátok sem lennének gond. Persze hogy nem, mert már vannak neki. :-) Hogy látja, hogy amint visszajövök, azonnal jelentkeznek mindenféle pszichoszomatikus tüneteim, és ez nem normális. Valóban nem az.
Számot vetett magával, az életével, és igazából akik itt a "barátai", azok nem kötik ide. Olyanokat bárhol talál. Az igaziak meg megmaradnak úgy is, ha távol van. A munkája meg... Mostanában kezd az agyára menni.

Meglepődtem, ugyanakkor meg is ijedtem. Ennyire érzékeli a beállt változást? Vagy mi történt? Tény, hogy mindaz, amit elmondott, van, jelen van, és befolyásol. De eddig szóba sem jött ilyesmi... Még másik város sem az országban. most meg egyszerre egy másik ország. Nem tudatos ez nála, de ha igaz az, hogy a tudás univerzális tudás, és mindig mindent tudunk, akkor ő nagyon rá van kapcsolódva az univerzális energiára... és az egészet csak úgy tudja megakadályozni, ha odaköltözünk... És a lakás újra a miénk lesz.

Persze mire odáig eljutunk, az még néhány év. És addig még ki tudja, mi lesz. Az asztrológus úgyis azt jósolta, hogy külföldön fogok dolgozni és ott fogok sikereket elérni... Meglátjuk. Kivárásban jó vagyok. :-)

Minden esetre ez már fejlődés. Hatalmas, pozitív fejlődés. Hurrá!!!  :-D

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Sample text

Sample Text