Bewitched

El vagyok varázsolva. Tényleg nem vagyok magamnál két napja, mint egy alvajáró közlekedem a világban. Már nem lógok a férjemen, most inkább egy kicsit visszavonultam, bámulok a semmibe, szól hozzám és meg sem hallom... vagy csak ülök az erkélyen és bámulom a csillagos eget, miközben a hajam rángatja a közelgő vihar szele, vagy ülök a tóparton és bámulom a vizet...

Az agyam egy kicsit ott maradt a csütörtök-péntek körül, meg a szívem egy része is. Fel kell ébrednem. Nem szabad szem elől tévesztenem, miért is jöttem ide. De amikor olyan jó egy kicsit alámerülni... Jó és egyben félelmetes is.

Az egyik vállán a Nap, a másikon a Hold. A jó és a rossz. A fény és az árnyék. A nő és a férfi. Jin és Jang. Meg sem lepődtem. Csak néztem az ábrákat... a hideg Holdat, a krátereivel és néhány előtte elúszó felhővel, és a Napot, ahogyan sugárzik, ahogyan a lángjai lobognak.

Amikor együtt ültünk a tóparton és bámultuk a vizet, egyszer csak leszállt hozzánk közel egy szürkegém. Láttam már azelőtt is többet, főleg itt gyakoriak. De az valahogy félelmetes volt a naplementében, és az adott helyzetben... Ahogy megnézett minket magának, majd egy idő múlva kitárta hatalmas szárnyait és lassan, méltóságteljesen elrepült. Akkor azt éreztem, hogy ennek kell, hogy legyen valami jelentése. Vagy csak akartam benne valami jelentést találni?

Utánanéztem, és meg is találtam. A szürkegém jelentése: saját magunk megfigyelése (befelé figyelés), kutatás, önbizalom, a sokszínűség minden területe, méltóság, határok, türelem és higgadtság nehéz élethelyzetekben, különböző igények kielégítése, az egyén fizikai léte és az összes lélek közötti finom anyagi, energetikai kapcsolatot jelképezi, vagyis a kapcsolatot a kollektív tudatalattival.

Na tessék. Itt van hát. Hogy most is, még mindig egy nagyon erős változás kellős közepében vagyok, és a tudatomban jönnek-mennek a gondolatok, a tudatalattimban pedig van, ami van... Az tény, hogy minden vízióm valóra vált, minden kép, amit munka közben a monitorra bámulva láttam, hamarabb, mint hittem, és csak kapkodom a fejem, de jó ez nagyon, és nem félek, mert minden jó lesz. Nem szabad félnem, ettől nem, mert ez üdvös, ez segítség. Csak az utamat nem szabad szem elől tévesztenem...

Ennek ellenére a félelem és a zavar még mindig erősebb bennem, és amikor váratlanul megérkezett a várva-várt sms és elolvastam, az első pár szó után hangosan felsikkantottam. Aztán azonnal le is hűtöttem magam, hogy a Drága épp csak a fürdőszobába ment, nyugi, nyugi. Most pedig meccset nézni, én meg kihasználva az alkalmat azért csak megkérdeztem a Jóskönyvet, hogy mit is akar nekem ez a történet tanítani. A válasz, mint mindig, ijesztő, ugyanakkor pedig bizonyosságot is hozó. Pontosan azt mondta, amit gondoltam mindig is. (Vagy én befolyásolnám tudat alatt azt is, hogy a könyv mit mondjon???)

A képjel: Égből zuhogó eső - s egy áldott állapotát rejtő nő képe. (Ezen azonnal frászt kaptam. Ne most, kérlek, ne, most még ne, ne ebben a helyzetben, ne ebből a helyzetből...) Ma ez a képjel "időt" jelent - az ősi világban "megrendülést". Mire végigolvastam a mondanivalóját, megnyugodtam, elmúlt a frász. A gondolatok pedig ezt mondják:

"Amikor valami megindul: megrázó. Felrázó.
Az új bömbölve születik. Ami félelmet kelt, az az induló Új.
Új terv, új vállalkozás, új életszakasz, új szemlélet.
Ami riasztó ebben a jósjelben, hogy roppant dinamikus.
És látszólag váratlan, mint a robbanás.
Az igazán nagy dolgok nem tudnak észrevétlenül belépni életünkbe.
Most energiák szabadulnak fel. Mozgásba lendülnek a dolgok.
Ebben a jósjelben éled át, hogy "Sorsod kiált!"
Ez a nagy élmények megrendítő hatása."

Tehát változás, ismét. És igen, félelmetes. A robbanás is megvolt... Az időzített bomba felrobbant. Mitől félek? Saját magamtól? A saját nőiességemtől? Ennek a megélésétől? Nagyon úgy néz ki. De most már megindult az áradat, feltartóztathatatlanul. Az energiák hihetetlen lendületbe jöttek, és ez is ijesztő. Elképzelek valamit, és néhány napon belül valóra válik... A sorsom kiált. Az már korábban kiderült, hogy a sorsom ugyanaz (lehetett volna), mint a családom többi nőtagjáé. Vagyis hogy nőnek lenni félelmetes, nőnek lenni fáj. Hát nem. Csak azért sem!! Nőnek lenni csodálatos. Nőnek lenni gyönyörűséges. Nőnek lenni élvezetes...!! Gyertek, élmények! Meg akarok rendülni tőletek! :-)

A változó vonások is nagyon érdekesek, különösen az utolsó. Azt mondja: "Mások pánikját ne vedd át, s ne igyekezz meggyőzni senkit.Rád, ha a Gerjesztő fölébreszt, ,ás normák vonatkoznak már, mint amik szerint eddig éltél - ezért szólnak meg a többiek. "Idegen" lettél. Új élet gyakran új közösséget jelent. Másokkal való új társulást, amelybe a régiből csak a véled egyívásúak kerülhetnek át.
Aki más sorsából tanul, saját válságait könnyebben megoldja.
Ez a vonás a ma élőknek nyújt tanácsot: ne vedd át mások rögeszméit, félelmeit, negatív gondolatait! Ne vedd át mindazok érzéseit, akik belefagytak a jelenbe! A társadalom ma beteg, ne alkalmazkodj hozzá, mert megbetegít. Ne törődj a rágalmakkal, ha megvetnek, lebecsülnek, vagy csodabogárnak néznek - járj a saját utadon. Ugyanakkor tudd, hogy te sem látsz még tisztán - nem különb vagy, csak más. Félelemből, bizonytalanságból ne cselekedj. Várd meg a fényt."

Huhu. Huhuhuhu. Mindaz, amit eddig gondoltam, itt ismét visszajön. Igenis helyes az az út, ha nem rendelem magam alá a társadalom előírásainak. Ha a saját törvényeim szerint élek. Ilyenkor szoktak persze jönni a megkövezések, a leszólások, a mindenfélének nevezések. Teszek rá. Élni akarok, fiatal vagyok, MOST akarom élvezni az életet. Nem várok senkire, évekig meg pláne nem. Maradok, hát persze. De közben teszem a dolgomat, és élvezem, amit lehet.

Az égiek velem vannak. Ők küldték nekem Chilli Macit is (ez lett hát az új neve), a napsugaras szemével. Minden rendben lesz.