Mit is akarok én?

Ezt a kérdést a minap tették fel nekem, reagálásként egy némileg érzelmesebbre sikerült bejegyzésemre.

Hogy mit is akarok? Csupán boldog szeretnék lenni, egy boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolatban szeretnék élni, és azután egy boldog, kiegyensúlyozott családban.

Hogy mindehhez mi kell? A párkapcsolathoz kell először is egy pár, egy társ, akivel mindez megvalósítható. Közösen. Ha én mindezt egyedül akarom, akkor akár a fejem tetejére is állhatok... Sok minden nem lesz belőle. Kell egy másik is, akivel közösek a céljaink. Nem csak a hosszútávúak, de a rövidtávúak is. Bár ha már a hosszútávúak megvannak, az fél siker, csak legyen elég kitartás, hogy el is jussunk odáig. És közben rövidtávon sem árt egy s más, ami a lángot életben tartja.

Mi kell a láng életben tartásához? Sok-sok odafigyelés, szeretet. És hogy mindez megvalósulhasson, kell az idő, mert ha valakinek nincsen ideje, akkor a sok-sok megkérdőjeleződik. És lesz belőle kevés, vagy annyi se.

Mi van olyankor, ha a kevés, vagy annyi se az alaphelyzet? És nem, nem azért, mert a szándék hiányzik, hanem azért, mert az idő hiányzik. Akkor mi van? Akkor kell a türelem, de abból is jó sok, ami szép lassan fogy, ha nem érkezik egy kis ellenszolgáltatás... Ezt a szót amúgy nem szeretem, mert az "ellen" eleve ellenérzéseket vált ki. Tehát hiányzik az idő, és ez felvet még egy kérdést: a prioritások kérdését. Van az úgy, hogy az embernek másvalami fontosabb, és ha az illető férfi, akkor ezt gyakran úgy hívják: munka. Ha pedig ez a munka egyben a hobbi is, méghozzá szenvedéllyel párosulva, akkor ember legyen a talpán, aki mindezt türelemmel szemléli. A türelem pedig, kérem szépen, lassan-lassan fogy... Főleg, ha közlik is az emberrel, hogy ez van, tudod, hogy ez van, már évek óta tudod, fogadd el. Igen, évek óta más volt a helyzet, akkor én tudtam idomulni, most a helyzet megváltozott, nem tudom azt mondani a főnökömnek, hogy bocs, ma csak 3-ra jövök dolgozni, mert a férjem este nem ér rám...

Tehát kevés az idő, kevés az odafigyelés, kevés a szeretet. Mi történik ilyenkor? Az ember egyrészt igyekszik meditációval pótolni, mivel ezt megtanultuk, másrészt meg oda húz, ahol ezt megkapja... És ha ráadásul még talál is egy olyan embert, aki szintén hasonló helyzetben van, és még ideje is van, meg szimpátia is van, akkor természetes, hogy egymás felé fordulnak. Ezért veszélyes a munkahely, óhatatlanul is 8-10 órát összezárva tölt az ember másokkal, mégpedig naponta.

Aztán ott vannak a barátok, és ott vannak azok a nagyon régi, mély barátok, "lélektársak", akik mindig is ott voltak, de ha kellett, a háttérben, ha kellett, akkor előtérben, attól függően, hogy kit merre sodort éppen az élet. Ezek a kapcsolatok mindig valamilyen mélyebb kötődés, megérzés alapján alakultak, és ha az egyik szükséget szenvedett, segített a másik, vagy ha éppen mindkettő, hát segítettek egymáson... megint csak egy olyan szituáció, ami néha veszélyesbe is átfordulhat, már ami az adott egyének párkapcsolatát illeti.

Aztán nézzük csak tovább. Mi kell egy boldog, kiegyensúlyozott családhoz? A fentiek mindenképpen. És még mi kell? Általában kell egy anya, egy apa, és egy gyerek, vagy gyerekek. Ugye. Gyerek pedig miből lesz? Általában - és most a lelki szintet szándékosan mellőzöm, arról már írtam korábban - két emberi test eggyé olvadásából, vagyis a szeretkezésből, ha még tovább egyszerűsítem, a szexből. És mi kell a szexhez? Vonzalom, érdeklődés, szeretet, akarat, energia, és persze ismét csak idő. Mi van akkor, ha az utolsó három hiányzik? Na mi van akkor? Akkor vonzalom van, meg szeretet, esetleg érdeklődés is, de szex biztosan nem, vagy csak nagyon ritkán.

Hát ez az, helyben vagyunk. Mi van, ha nincsen, vagy csak nagyon ritkán szex? Akkor van kielégületlenség, zsörtölődés, ami szintén nem tesz jót a szex akarásának. Mármint a másik részéről. És akkor mi van? Lehet különböző eszközökhöz folyamodni, mint a saját kis kacsónk, vagy az internet, lehet fantáziálni is, de az mégsem lesz egy hús-vér ember, mégsem lesz az, akit szeretünk, akire vágyunk. És akkor mi van, ha nem lesz az? Egy idő után elkezdünk másra vágyni. A lényeg, hogy egy másik ember testének a melege legyen. És ha ettől az embertől még szeretetet is kapunk, meg odafigyelést, akkor a képlet leegyszerűsödik... És a türelem csak fogy, és ellenállni egyre nehezebb. És jönnek mindenféle gondolatok, holott az eszünkkel tudjuk, kit szeretünk, és miért szeretjük, de egyedül kevesek vagyunk mindezek megteremtéséhez....

Ki az tehát, aki egy másik ember karjába sodor minket? Helyes válasz nincsen. Tény, hogy akár be is vonulhatnék apácának, semmi gond sem lenne. De tekintve, hogy a vallások nagy részét megvetem, a testiséget viszont kifejezetten szeretem, ez nem éppen a járható út....

Mi tehát a megoldás? Megmaradni amellett, akit szeretek, akár úgy is, hogy nincsen rám sem ideje, sem energiája, sőt még szeretkezni sincs kedve... Valljuk be nem egyszerű. Ám ha mégis megmaradok, és belebetegedni sem szeretnék, semmiféle kóros testi-lelki elváltozást nem szeretnék produkálni, akkor mi a teendő? Nos, a teendő az, hogy kielégítem az éhségemet máshol, mással...

Mindez persze nagyon leegyszerűsítve, és akár a másik embert le is alacsonyítva. Ha ehhez hozzájön még a szeretet is, ami a másik ember irányában kialakul, vagy már régebben kialakult sőt nagyon el is mélyült, a kép csak tovább bonyolódik...

Mit gondoltok? Mit is akarok én?