Igaz már mindjárt itt a következő, azért az elmúlt hét történeteit is meg kell örökítenem, még ha csak röviden is.
Pénteken meló, már reggel 8-tól. Ez itt még nagyon hajnalnak számít, mert a legtöbben általában 9 óra után esnek be. Egyedül a Szép Indiai volt benn, meg is lepődött rendesen, hogy ott vagyok. Fél órán belül megérkezett a Veszélyes, szintén elkerekedő szemekkel konstatálta, hogy már ott vagyok. Meg is kérdezte, hogy "Mi van, kidobott az ágy?" Mondtam, hogy megyek haza, azért kellett korábban jönnöm. Rögtön rávágta, hogy ez hülyeség, ha beleszámolom az ebédidőt, máris ott van a fél nap. Ez azért nem ilyen egyszerű... Elkezdtünk dumálni, én meg egyre jobban csodálkozni. Egész jó fej a csávó!! És utálja azt, amit csinál....... Ezt nem gondoltam volna. Nem olyan szigorú, és nem olyan precíz, mint amilyennek mutatja magát, az mind-mind csak álarc. Hófehér bőre ellenére a sivatagban, 45 fokban érzi igazán jól magát. Afrikában élt 6 évig, és teljesen rosszul volt, hogy most nem lehet ott... Rá se ismertem. Mint kiderült, itt született, de Angliában nőtt fel. Én végig azt hittem, hogy a Dél-Afrikai Köztársaságban. Nem, Botswánában, és imádja, az az otthona, a bozót az oroszlánokkal és a kígyókkal, meg a sivatag a skorpiókkal.
Ezek után a meló már csak látszat-meló volt, majd negyed 1 után felpattanás, elviharzás. A repülő természetesen késett, szerencsére csak háromnegyed órát. édesanyám kamikáze módjára vezetett néha, hogy odaérjek az osztálytalálkozóra. A zuhanyzás is elmaradt, smink a kocsiban, fél órás késéssel megúsztam. És még így sem én érkeztem utoljára!
Az osztályfőnök a szokásos módon anekdotázott, miközben mindenki mesélt magáról pár percben. Vicces volt. Nagyjából mindenki oda ült, ahol 16 éve is ültünk, viszont a terem időközben összement. :-) Jó volt végig nézni ezeken az arcokon. Sokan semmit sem változtak (leginkább lányok), csak egy lány hízott meg, a fiúk viszont megemberesedtek. Béla megőszült és ettől még szexisebb lett, Joci szegény nagyon lefogyott. A drága Joci a meleg barna szemeivel. A tekintete kicsit megtört már, és a szeretet mellett a szomorúság is benne volt, a tudás, hogy az ő élete más, mint a miénk. Neki is Szklerózis Multiplexe van, már 10 éve, mint kiderült, és Kikihez képest szuperjól van. Csak a járásán látszik kicsit, hogy bizonytalan, más nem. Tele van tervekkel , célokkal. És szeretettel. Felesége szintén osztálytárs, ő segített nekem megszervezni az egész találkozót. Szerelmem meg a virágokat hozta, időközben megvalósította álmát is virágboltot nyitott. És félelmetesen csúnyára aszott. Hol van már a hosszú barna hajú, csillogó szemű, pirospozsgás, hatalmas mellű rocker lány? Egy kórosan sovány, beesett arcú, fekete hajú, sápadt nő állt ott helyette. Milyen furcsa, de a cickók is eltűntek...
A többségnek már családja van, a lányoknak legalábbis férje, és már van, aki elvált vagy éppen válik. Érdekes módon azok, akik mindig a jókislányok voltak. Ez hogyan lehet? (Talán azért, mert ők mentek a leghamarabb férjhez...) A fiúk közül még többen nem házasodtak meg.
A tanárok közül hatan eljöttek, az egyiknek ugyanabban az étteremben volt szintén osztálytalálkozója. Egy másik, aki anno mindig rémületet ébresztett bennünk és senki sem szerette, most kisimult, mosolygós, jó kedélyű, felhők között lebegő tünemény lett, és vagy 20 évvel fiatalabbnak látszott a koránál. Hja, megnősült újra, a kislánya fiatalabb a legfiatalabb unokájánál. :-)
A vacsora jól sikerült, az este nagyon hamar véget ért. Sajnáltam, mert sok emberrel nem volt módom beszélgetni. Nagyon szerettem ezt az osztályt, a tanárokat, az egész iskolát. És hát az alatt az idő alatt ismertem meg a Drágát. Az egyik lányt kérdeztem is, mert nem volt képben, hogy emlékszik-e még, kibe voltam beleesve, mikor együtt nyaraltunk. Emlékezett. Mikor mondtam neki, hogy ma ő a férjem, annyira ledöbbent, hogy na. El se akarta hinni. Aztán meg olvadozott, hogy ez mennyire romantikus máááár! :-)
Másnap Ex-Kollegával volt megbeszélve találkozó, stilszerűen a Kossuth téren. Napsütés, meleg, Duna-part, irány a Margitsziget. Mintha el sem váltunk volna. A Sziget bejáratánál találkoztunk Balázzsal, ledöbbenés, azt hittük, hogy leadták neki is a drótot, hogy buli van, de csak véletlen volt. Utána beültünk a Holdudvarba, fröccsözni (sajnos nem volt Borostyán, mélységes bánatomra, az egyetlen sör, amit szeretek).
Kisvártatva megérkezett az ex-berlini ex-bosch-os Csipet Csapat, a srác persze szintén a Miniből kolléga. Ittak velünk egyet, aztán a srác, jó magyar parasztgyerek módjára zúgolódni kezdett, hogy éhes, és menjünk már enni, nyílt egy új étterem... Elindultunk hát, én meg nem gyanítottam semmit, csak mentem velük. Egészen addig, amíg egy nagy tisztás kellős közepén meg nem álltak. Egy pillanat alatt előkerültek a babakocsi aljából a plédek, majd a tányérok, a sülthús, kenyér, saláta, még öntet is! Ex-Kollega hátizsákjából meg a még behűtött italok. Pillanatok alatt olyan pikniket rittyentettek nekem, hogy csak pislogtam. Folytattuk a fröccsözést, ettünk egy nagyon jót, élveztem a napsütést és főleg a társaságot. hihetetlenek, annyira bírom őket! Madárék persze hiányoztak, de majd nyáron, az esküvőjükön... Ami pont a mi egy éves évfordulónkon lesz. :-)
Elég nehéz volt elindulni hazafelé, de csak sikerült, és még meg sem áztam nagyon. Zuhanyozni ismét nem volt időm, csak rendbe szedni magam, de jobb is, így is kezdett lassan rákvörösbe hajlani a színem.
Lesétáltam az étterembe, immáron a második, az általános iskolai osztálytalálkozóra. Az asztalon hatalmas rózsacsokor, csupa vörös rózsákból, Misitől kaptuk ajándékba mi, lányok. Igazi gentleman... Ez az osztály nem állt hozzám akkor annyira közel, de így 20 év elteltével mindenkinek benőtt kicsit a feje lágya, érettebbek, értelmesebbek lettünk, kicsit "összenőttünk". Néhány embert pedig még jobban megkedveltem, mint azelőtt. Végig kellett csókolni mindenkit, ez is furi volt, meg az is, ahogy Pisti nézett rám, valószínűleg a kb. 2 évvel ezelőtti, kurtán-furcsán véget ért e-mailezésünk miatt. Bármennyire is jó lett volna, mégsem volt módunk beszélgetni az este folyamán, csak egy rövidke időre.
Itt sokkal feltűnőbb volt számomra, hogy ki boldog és ki boldogtalan, mint a gimis osztályomban. ott valahogy egyöntetűbbek voltak az emberek, itt jobban érzékeltem a kisugárzásokat. Anita kellemetlenkedését leszámítva (valószínű régi sérelmei miatt már hülyeségeket is beképzelt magának és valótlanságot állított, amit egy fél mondattal sikerült lesöpörnöm - mondtam már, hogy utálom az energiavámpírokat??) mindenki jó fej és kedves volt. Pálinkáztunk, a vacsora is finom volt, csak Gabi kicsit sokat idegeskedett, hogy minden jól menjen. Pedig jól ment... Jókat röhögtünk a régi fényképeken, a régi történeteken, meg az érdekes-furcsaságokon, amik néhány emberrel azóta történtek... Tetszett, és kicsit sajnáltam, hogy mindig olyan szűk az idő-keret, és mennem kell...
Futás haza, zuhany, átöltözés, és már meg is érkezett KisDisznó. Hazavitt :-), majd azonnal taxiba szálltunk és irány a belváros. Már várt minket az egyik nagyon jó barátja a barátnőjével, aki kiskosztümben pompázott (feszengett), 5 percenként csekkolta az e-mailjeit az iPhone-ján, és nagyon gyönyörű volt. Csak a száját ne nyitotta volna ki... Mert így rögtön kiderült, hogy egy hülye p...a, elnézést kérek a galamblelkűektől a vulgaritásomért... Menő vagyok, szép vagyok, fontos vagyok, szétdolgozom az agyamat, leszarom a barátaimat, intézkedem, taxival utazom 500 métert, a számlát rávarrom az egyik gyanútlan ügyfélre, közben lekezelően beszélek a taxisofőrrel, majd gyorsan beb...ok, beee!!! Csodás. Nem baj, legalább egy jót táncoltam, a puccos sznob hely néhány ital elfogyasztása után már elviselhető volt, a csaj barátnője meg egyenesen jó fej, annak ellenére, hogy a lány úgy harangozta be nekünk, hogy "egy kicsit furcsa". Hát, ha a természetesség és a vidámság furcsa, akkor.... Na mindegy. Sikerem volt, fiúknál, lányoknál egyaránt. A szépségtől is kaptam egy bókot (azt hiszem, nőtől, főleg egy ilyen nőtől kapni kb, háromszor akkorának számít, mint férfitől): "Nem tudom, hány éves vagy, de k..va jó csaj vagy!" Há. Aztán jött egy kis fekete szépség, szexis kis butuska, és közölte, hogy "Oooolyan cukiiii vaaaagy!!" Mi a fene? KisDisznó begőzölt, vigyük haza, vigyük haza. Ha már valakit, mondtam neki, akkor inkább olyat, akiben van spiritusz. A haverja egyik (időközben érkezett) titokzatos szőke barátnőjére mutattam. Több se kellett, rögtön rárepülés volt. :-)
KisDisznó alaposan felöntött a garatra, viszont a bugi benne van a lábában. Határozottan vezet, néha inkább már agresszíven. Az a fajta férfi, aki megszokta, hogy ő diktál, a nő meg végrehajtja ezt. Hát, kisfiú, most emberedre akadtál... Amit ő is elismert a későbbiekben. :-) A lényeg, hogy három fajta férfi van: vagy túl lágy, erőtlen, és itt nem is lesz egyhamar összhang, vagy túl erős, erélyes, ott meg már az rontja az összhangot... A középút a gyengéd, ám mégis határozott, akihez oda lehet simulni és rögtön megvan az összhang, a ritmus. Ezek a ritkábbak, de vannak , jelentem, találkoztam már néhánnyal. :-)
KisDisznó tehát elhajlott, így hát hazavittem. A végén már úgy kellett kormányozni, hogy kitaláljon a helyről, majd eljátszottuk a kisfiú - anyuka szerepeket ("Nem kell pisilni menni?" "Nem, kibírom." "Biztos?" "Biztos. ..... Anyuuuu, úúúgy kell pisilni!!!" "Visszamenjünk?" "Ne, kibírom." "Biztos?" "Biztos. ..... Anyuuuuu...."), kb. háromszor egymás után. Végre megérkezett a taxi, útközben természetesen végig nyomult, nem győztem hárítani. Meg erősködött, hogy gyere fel, aludj ott, és társai. Minek?? Nagy nehezen kituszkoltam a taxiból, és betuszkoltam a kapun, de még mindig erősködött, hogy menjek. Nem mentem, a taxis szerencsére megvárt. Másnapi elmondása szerint nem emlékszik, hogyan jutott fel a lakásba... (Gondoltam is, hogy legalább a lakásig el kellett volna kísérnem.)
Másnap, 4 óra alvás után irány Anyuval kicsit nézelődni, vásárolgatni (mindig meglepődöm, hogy mennyi pénzből vagyok képes otthon vásárolni...), majd be az Árkádba, ahol már várt az én Terminátorom. De erről már írtam, így nem részletezném ismét, a lényeg, hogy felkavaró volt.
Utána ismét KisDisznó, addigra kialudta magát, és elismerte, hogy nagyon sokat ivott, de volt egy őrangyala. :-) Érdekes volt a délután, olyan akarom is meg nem is, reklamált is többször, hogy nem vagyok jelen. (A félelmetes az, hogy ezt tegnap is megkaptam a Vaddisznótól, micsoda véletlen, igaz, KisDisznónál más miatt nem voltam jelen, Vaddisznónál meg saját maga miatt nem voltam jelen.) Végül kivergődtünk a holtpontról és elmentünk vacsorázni. Ott pedig egy egészen érdekes beszélgetés kezdődött. Gyakorlatilag most kezdtünk el megismerkedni. És ez fontos volt, mert ha továbbra is azon a szinten maradunk, ahol voltunk, akkor nem találkoztunk volna többet. Erről is beszéltünk, mindketten ugyanazt éreztük. Most végre le mertük vetni a férfi-női szerepeket, és végre emberekként, barátokként beszélgettünk egymással. Megnyíltunk, beengedtük egymást egy kicsit a saját belső világunkba. Útravalóul kaptam tőle egy olyan sms-t, amin sokat rágódtam, de teljesen igaz. Talán egymás segítségére leszünk, talán utat mutatunk egymásnak. A feladatot ő is megkapta, meglátjuk, mi lesz legközelebb.
Az asztrológusnak ismét igaza volt, csak amikor a kérdést feltettem neki, hogy mesélje el, mit lát, mi történt szeptember végén, akkor ő nem arról a találkozásról beszélt, ami engem akkor érdekelt (Angyal), hanem erről.... Azért volt kicsit zavart, azért nem látta azonnal... mert nem azon a napon volt a fontos találkozás, hanem néhánnyal előtte. Igaza volt, mindenben, és talán tényleg nagyon jó barátok is leszünk, ahogyan az meg volt írva. Csak rajtunk múlik... a férfi-női viaskodás nem nekünk való, nem ebbe a szituációba való...
Pénteken meló, már reggel 8-tól. Ez itt még nagyon hajnalnak számít, mert a legtöbben általában 9 óra után esnek be. Egyedül a Szép Indiai volt benn, meg is lepődött rendesen, hogy ott vagyok. Fél órán belül megérkezett a Veszélyes, szintén elkerekedő szemekkel konstatálta, hogy már ott vagyok. Meg is kérdezte, hogy "Mi van, kidobott az ágy?" Mondtam, hogy megyek haza, azért kellett korábban jönnöm. Rögtön rávágta, hogy ez hülyeség, ha beleszámolom az ebédidőt, máris ott van a fél nap. Ez azért nem ilyen egyszerű... Elkezdtünk dumálni, én meg egyre jobban csodálkozni. Egész jó fej a csávó!! És utálja azt, amit csinál....... Ezt nem gondoltam volna. Nem olyan szigorú, és nem olyan precíz, mint amilyennek mutatja magát, az mind-mind csak álarc. Hófehér bőre ellenére a sivatagban, 45 fokban érzi igazán jól magát. Afrikában élt 6 évig, és teljesen rosszul volt, hogy most nem lehet ott... Rá se ismertem. Mint kiderült, itt született, de Angliában nőtt fel. Én végig azt hittem, hogy a Dél-Afrikai Köztársaságban. Nem, Botswánában, és imádja, az az otthona, a bozót az oroszlánokkal és a kígyókkal, meg a sivatag a skorpiókkal.
Ezek után a meló már csak látszat-meló volt, majd negyed 1 után felpattanás, elviharzás. A repülő természetesen késett, szerencsére csak háromnegyed órát. édesanyám kamikáze módjára vezetett néha, hogy odaérjek az osztálytalálkozóra. A zuhanyzás is elmaradt, smink a kocsiban, fél órás késéssel megúsztam. És még így sem én érkeztem utoljára!
Az osztályfőnök a szokásos módon anekdotázott, miközben mindenki mesélt magáról pár percben. Vicces volt. Nagyjából mindenki oda ült, ahol 16 éve is ültünk, viszont a terem időközben összement. :-) Jó volt végig nézni ezeken az arcokon. Sokan semmit sem változtak (leginkább lányok), csak egy lány hízott meg, a fiúk viszont megemberesedtek. Béla megőszült és ettől még szexisebb lett, Joci szegény nagyon lefogyott. A drága Joci a meleg barna szemeivel. A tekintete kicsit megtört már, és a szeretet mellett a szomorúság is benne volt, a tudás, hogy az ő élete más, mint a miénk. Neki is Szklerózis Multiplexe van, már 10 éve, mint kiderült, és Kikihez képest szuperjól van. Csak a járásán látszik kicsit, hogy bizonytalan, más nem. Tele van tervekkel , célokkal. És szeretettel. Felesége szintén osztálytárs, ő segített nekem megszervezni az egész találkozót. Szerelmem meg a virágokat hozta, időközben megvalósította álmát is virágboltot nyitott. És félelmetesen csúnyára aszott. Hol van már a hosszú barna hajú, csillogó szemű, pirospozsgás, hatalmas mellű rocker lány? Egy kórosan sovány, beesett arcú, fekete hajú, sápadt nő állt ott helyette. Milyen furcsa, de a cickók is eltűntek...
A többségnek már családja van, a lányoknak legalábbis férje, és már van, aki elvált vagy éppen válik. Érdekes módon azok, akik mindig a jókislányok voltak. Ez hogyan lehet? (Talán azért, mert ők mentek a leghamarabb férjhez...) A fiúk közül még többen nem házasodtak meg.
A tanárok közül hatan eljöttek, az egyiknek ugyanabban az étteremben volt szintén osztálytalálkozója. Egy másik, aki anno mindig rémületet ébresztett bennünk és senki sem szerette, most kisimult, mosolygós, jó kedélyű, felhők között lebegő tünemény lett, és vagy 20 évvel fiatalabbnak látszott a koránál. Hja, megnősült újra, a kislánya fiatalabb a legfiatalabb unokájánál. :-)
A vacsora jól sikerült, az este nagyon hamar véget ért. Sajnáltam, mert sok emberrel nem volt módom beszélgetni. Nagyon szerettem ezt az osztályt, a tanárokat, az egész iskolát. És hát az alatt az idő alatt ismertem meg a Drágát. Az egyik lányt kérdeztem is, mert nem volt képben, hogy emlékszik-e még, kibe voltam beleesve, mikor együtt nyaraltunk. Emlékezett. Mikor mondtam neki, hogy ma ő a férjem, annyira ledöbbent, hogy na. El se akarta hinni. Aztán meg olvadozott, hogy ez mennyire romantikus máááár! :-)
Másnap Ex-Kollegával volt megbeszélve találkozó, stilszerűen a Kossuth téren. Napsütés, meleg, Duna-part, irány a Margitsziget. Mintha el sem váltunk volna. A Sziget bejáratánál találkoztunk Balázzsal, ledöbbenés, azt hittük, hogy leadták neki is a drótot, hogy buli van, de csak véletlen volt. Utána beültünk a Holdudvarba, fröccsözni (sajnos nem volt Borostyán, mélységes bánatomra, az egyetlen sör, amit szeretek).
Kisvártatva megérkezett az ex-berlini ex-bosch-os Csipet Csapat, a srác persze szintén a Miniből kolléga. Ittak velünk egyet, aztán a srác, jó magyar parasztgyerek módjára zúgolódni kezdett, hogy éhes, és menjünk már enni, nyílt egy új étterem... Elindultunk hát, én meg nem gyanítottam semmit, csak mentem velük. Egészen addig, amíg egy nagy tisztás kellős közepén meg nem álltak. Egy pillanat alatt előkerültek a babakocsi aljából a plédek, majd a tányérok, a sülthús, kenyér, saláta, még öntet is! Ex-Kollega hátizsákjából meg a még behűtött italok. Pillanatok alatt olyan pikniket rittyentettek nekem, hogy csak pislogtam. Folytattuk a fröccsözést, ettünk egy nagyon jót, élveztem a napsütést és főleg a társaságot. hihetetlenek, annyira bírom őket! Madárék persze hiányoztak, de majd nyáron, az esküvőjükön... Ami pont a mi egy éves évfordulónkon lesz. :-)
Elég nehéz volt elindulni hazafelé, de csak sikerült, és még meg sem áztam nagyon. Zuhanyozni ismét nem volt időm, csak rendbe szedni magam, de jobb is, így is kezdett lassan rákvörösbe hajlani a színem.
Lesétáltam az étterembe, immáron a második, az általános iskolai osztálytalálkozóra. Az asztalon hatalmas rózsacsokor, csupa vörös rózsákból, Misitől kaptuk ajándékba mi, lányok. Igazi gentleman... Ez az osztály nem állt hozzám akkor annyira közel, de így 20 év elteltével mindenkinek benőtt kicsit a feje lágya, érettebbek, értelmesebbek lettünk, kicsit "összenőttünk". Néhány embert pedig még jobban megkedveltem, mint azelőtt. Végig kellett csókolni mindenkit, ez is furi volt, meg az is, ahogy Pisti nézett rám, valószínűleg a kb. 2 évvel ezelőtti, kurtán-furcsán véget ért e-mailezésünk miatt. Bármennyire is jó lett volna, mégsem volt módunk beszélgetni az este folyamán, csak egy rövidke időre.
Itt sokkal feltűnőbb volt számomra, hogy ki boldog és ki boldogtalan, mint a gimis osztályomban. ott valahogy egyöntetűbbek voltak az emberek, itt jobban érzékeltem a kisugárzásokat. Anita kellemetlenkedését leszámítva (valószínű régi sérelmei miatt már hülyeségeket is beképzelt magának és valótlanságot állított, amit egy fél mondattal sikerült lesöpörnöm - mondtam már, hogy utálom az energiavámpírokat??) mindenki jó fej és kedves volt. Pálinkáztunk, a vacsora is finom volt, csak Gabi kicsit sokat idegeskedett, hogy minden jól menjen. Pedig jól ment... Jókat röhögtünk a régi fényképeken, a régi történeteken, meg az érdekes-furcsaságokon, amik néhány emberrel azóta történtek... Tetszett, és kicsit sajnáltam, hogy mindig olyan szűk az idő-keret, és mennem kell...
Futás haza, zuhany, átöltözés, és már meg is érkezett KisDisznó. Hazavitt :-), majd azonnal taxiba szálltunk és irány a belváros. Már várt minket az egyik nagyon jó barátja a barátnőjével, aki kiskosztümben pompázott (feszengett), 5 percenként csekkolta az e-mailjeit az iPhone-ján, és nagyon gyönyörű volt. Csak a száját ne nyitotta volna ki... Mert így rögtön kiderült, hogy egy hülye p...a, elnézést kérek a galamblelkűektől a vulgaritásomért... Menő vagyok, szép vagyok, fontos vagyok, szétdolgozom az agyamat, leszarom a barátaimat, intézkedem, taxival utazom 500 métert, a számlát rávarrom az egyik gyanútlan ügyfélre, közben lekezelően beszélek a taxisofőrrel, majd gyorsan beb...ok, beee!!! Csodás. Nem baj, legalább egy jót táncoltam, a puccos sznob hely néhány ital elfogyasztása után már elviselhető volt, a csaj barátnője meg egyenesen jó fej, annak ellenére, hogy a lány úgy harangozta be nekünk, hogy "egy kicsit furcsa". Hát, ha a természetesség és a vidámság furcsa, akkor.... Na mindegy. Sikerem volt, fiúknál, lányoknál egyaránt. A szépségtől is kaptam egy bókot (azt hiszem, nőtől, főleg egy ilyen nőtől kapni kb, háromszor akkorának számít, mint férfitől): "Nem tudom, hány éves vagy, de k..va jó csaj vagy!" Há. Aztán jött egy kis fekete szépség, szexis kis butuska, és közölte, hogy "Oooolyan cukiiii vaaaagy!!" Mi a fene? KisDisznó begőzölt, vigyük haza, vigyük haza. Ha már valakit, mondtam neki, akkor inkább olyat, akiben van spiritusz. A haverja egyik (időközben érkezett) titokzatos szőke barátnőjére mutattam. Több se kellett, rögtön rárepülés volt. :-)
KisDisznó alaposan felöntött a garatra, viszont a bugi benne van a lábában. Határozottan vezet, néha inkább már agresszíven. Az a fajta férfi, aki megszokta, hogy ő diktál, a nő meg végrehajtja ezt. Hát, kisfiú, most emberedre akadtál... Amit ő is elismert a későbbiekben. :-) A lényeg, hogy három fajta férfi van: vagy túl lágy, erőtlen, és itt nem is lesz egyhamar összhang, vagy túl erős, erélyes, ott meg már az rontja az összhangot... A középút a gyengéd, ám mégis határozott, akihez oda lehet simulni és rögtön megvan az összhang, a ritmus. Ezek a ritkábbak, de vannak , jelentem, találkoztam már néhánnyal. :-)
KisDisznó tehát elhajlott, így hát hazavittem. A végén már úgy kellett kormányozni, hogy kitaláljon a helyről, majd eljátszottuk a kisfiú - anyuka szerepeket ("Nem kell pisilni menni?" "Nem, kibírom." "Biztos?" "Biztos. ..... Anyuuuu, úúúgy kell pisilni!!!" "Visszamenjünk?" "Ne, kibírom." "Biztos?" "Biztos. ..... Anyuuuuu...."), kb. háromszor egymás után. Végre megérkezett a taxi, útközben természetesen végig nyomult, nem győztem hárítani. Meg erősködött, hogy gyere fel, aludj ott, és társai. Minek?? Nagy nehezen kituszkoltam a taxiból, és betuszkoltam a kapun, de még mindig erősködött, hogy menjek. Nem mentem, a taxis szerencsére megvárt. Másnapi elmondása szerint nem emlékszik, hogyan jutott fel a lakásba... (Gondoltam is, hogy legalább a lakásig el kellett volna kísérnem.)
Másnap, 4 óra alvás után irány Anyuval kicsit nézelődni, vásárolgatni (mindig meglepődöm, hogy mennyi pénzből vagyok képes otthon vásárolni...), majd be az Árkádba, ahol már várt az én Terminátorom. De erről már írtam, így nem részletezném ismét, a lényeg, hogy felkavaró volt.
Utána ismét KisDisznó, addigra kialudta magát, és elismerte, hogy nagyon sokat ivott, de volt egy őrangyala. :-) Érdekes volt a délután, olyan akarom is meg nem is, reklamált is többször, hogy nem vagyok jelen. (A félelmetes az, hogy ezt tegnap is megkaptam a Vaddisznótól, micsoda véletlen, igaz, KisDisznónál más miatt nem voltam jelen, Vaddisznónál meg saját maga miatt nem voltam jelen.) Végül kivergődtünk a holtpontról és elmentünk vacsorázni. Ott pedig egy egészen érdekes beszélgetés kezdődött. Gyakorlatilag most kezdtünk el megismerkedni. És ez fontos volt, mert ha továbbra is azon a szinten maradunk, ahol voltunk, akkor nem találkoztunk volna többet. Erről is beszéltünk, mindketten ugyanazt éreztük. Most végre le mertük vetni a férfi-női szerepeket, és végre emberekként, barátokként beszélgettünk egymással. Megnyíltunk, beengedtük egymást egy kicsit a saját belső világunkba. Útravalóul kaptam tőle egy olyan sms-t, amin sokat rágódtam, de teljesen igaz. Talán egymás segítségére leszünk, talán utat mutatunk egymásnak. A feladatot ő is megkapta, meglátjuk, mi lesz legközelebb.
Az asztrológusnak ismét igaza volt, csak amikor a kérdést feltettem neki, hogy mesélje el, mit lát, mi történt szeptember végén, akkor ő nem arról a találkozásról beszélt, ami engem akkor érdekelt (Angyal), hanem erről.... Azért volt kicsit zavart, azért nem látta azonnal... mert nem azon a napon volt a fontos találkozás, hanem néhánnyal előtte. Igaza volt, mindenben, és talán tényleg nagyon jó barátok is leszünk, ahogyan az meg volt írva. Csak rajtunk múlik... a férfi-női viaskodás nem nekünk való, nem ebbe a szituációba való...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése