Július 31. péntek
Utolsó rohanások, hogy mindent beszerezzünk. Este Polterabend, arra a bort nekünk kellett megvennünk. Szerencsére találtunk, plusz még gyorsan kaját, mindjárt jönnek Anyuék is. Még jó, hogy a kocsiért már korábban elmentünk.
Az utolsó pillanatban, még a kasszánál aztán abba a hajcsavaróba is belebotlok, amit hónapok óta keresek. Hurrá.
Rohanás a klubba, elvinni a piát, aztán haza, aztán rohanás a reptérre. Ott aztán mindenféle hülye manőverezés, hogy a parkolóban ne kelljen k..va sokat fizetni. Gyors kajálás, tömjük magunkba a hot-dogot. Aztán rohanunk be, időben vagyunk, most kezdenek az emberek kijönni. Már látjuk őket az üvegajtón keresztül, de még a csomagjukra várnak.
Aztán kijönnek, nézem őket, hogyan élték túl az első repülést. Unokatesóm lelkes, szélesen vigyorog. Anyám élettársa szürke, de azért mosolyog. De alighogy kiérünk, máris rágyújt egy cigire. :-)
Gyorsan haza, cuccokat ledobálni, átöltözni. Mi már úgy vagyunk öltözve, ahogyan megyünk.
Ott még csak most kezdenek gyülekezni az emberek. Amint meglátnak, jönnek rögtön. A Drága csinál helyet a cserepeknek, próbálja a ház falát is védeni kicsit. és aztán az elsők már kezdik is, házhoz vágják a tányérokat, csészéket, amit épp hoztak. Készültünk, hogy Anyuéknak is legyen mit, nekik virágcserepeket hoztunk. Élvezik, fotózzák. Néhányan olyan csészéket, bögréket hoznak, hogy a szívem szakad meg. Ránézésre is egy vagyonba kerülhetett. De a földhöz vágják, kíméletlenül. Végülis a rossz szellemeket el kell űzni...
Mi meg takaríthatjuk. Ha már összetakarítottuk, széttúrják újra, csakazértis. Közben már elölről is csörömpölés hallatszik, valaki még alig ért be a kapun, máris elengedi ott, ami a kezében van. Megyünk oda is takarítani, semmi gáz.
Közben italok, pohárköszöntő, vacsora, a szakácsok kitettek magukért. És ismét csak csörömpölés. Folyamatosan. Azok a rossz szellemek már a világból is kiszaladtak. :-)
Vacsora után beszélgetés, jópofizás, tánc. Már 10 óra elmúlt, nekünk mennünk kell lassan. én nagyon korán kelek, sminket, hajat, mindent nekem kell csinálnom. A Drága még egyáltalán nem akar menni. Mérges vagyok, mert megint nem fogja tudni, hogy hol a határ, és nem fog eleget aludni. Apuka látja, hogy ki vagyok akadva, mondta, hogy nem lesz gáz, ne aggódjak. Bírom az öreget. Határozottan. Az én apám miért nem tud ilyen normális lenni?
Hazamegyünk. Otthon még a köszönőajándék-batyukat is be kell csomagolni. Engem elküldenek hajat mosni, azt mondják, majd megcsinálják ők hárman. Egy szelet szívecskés csoki és öt szem mandula kerül a kis tüll zsákocskába, a jó házasság 5 jelképe: szerelem, boldogság, termékenység, egészség és jólét. Meg még egy csomó minden mást is jelképez, amiről itt lehet olvasni.
Én megmosom a hajam, becsavarom, mindent előkészítek másnapra. Aztán éjfél után le is fekszem aludni. A többiek már alszanak.
Augusztus 1. szombat
Öt óra előtt pár perccel magamtól ébredek. Örülök, mert tudtam aludni, még a kényelmetlen hajcsavarókban is. Elkezdem a hajam csinálni, egészen jól megy, csodálkozom. Nem próbáltam ki, mert nem volt időm, de a haj szinte adja magát. Elégedett vagyok. Hat óra felé kezdenek ébredezni a népek. Kávét csinálok nekik a kaját is kezdem előpakolni, de elzavarnak, hogy magammal foglalkozzak, majd csinálnak ők reggelit. Nekem is.
Megcsinálom a sminkem, baromi lassan megy. De nem rossz. Akkor jövök rá, hogy kifelejtettem a strasszokat a hajamból. Basszus, pedig pont ezért vettem. De hogy én már szét nem szedem, az is biztos.
Akkor jön unokatesóm, és segít felvenni a ruhát. Minden nagyon gördülékenyen, fegyelmezetten megy. Még beparázva se vagyok. Hogy lehet ez??
Háromnegyed 8-kor megérkezik Apuka, ahogyan meg volt beszélve. Mindenki glédában várja, minden összekészítve, büszke vagyok magunkra.
Unokatesóm lép ki először az ajtón, Apukának potyognak a szemei. Nagyon-nagyon megnézi. Hééé, velem mi lesz?? Engem nem is nézett meg annyira.
Utazunk, kellemes tempó, minden rendben. Időben odaérünk a helyszínre. Még szinte senki sincs ott. A Drága meg pláne. Pedig nekem kellett volna később érnem!!! Nem baj, beszélgetünk egy kicsit azzal a pár emberrel, aki ott van, aztán unokatesómmal elmegyünk sétálni. Elbújunk, mint a kislányok.
A falu utcáin alig néhány ember, de azok nagyon megnéznek minket. Nem mindennapi látvány lehet errefelé két földig érő estélyi ruhás lány. Dumálunk. Egyszer csak jön Anyu meg az élettársa értünk. Itt van már mindenki szinte. A Drága is, Anyukával. Anyu élettársa vezet karon fogva. Ünnepélyes pillanat. mindenki néz. A Drága nem tud betelni velem. A többiek fotóznak, az én Drágám meg szerelmesen néz. Mint ahogyan én őt. Annyira nagyon jól néz ki! Annyira tökéletes minden rajta!! Még a kutya is megkapta az ünneplő nyakörvét, a strasszosat.
10:00
Jön elénk a spreewaldi népviseletbe öltözött néni. Kedvesen fogad minket, köszöntőt is mond nekünk. Aztán bevezet minket egy kis udvarba, ahol fa padok és asztalok vannak. Mindenki kap egy pohár pezsgőt, azzal még egyszer köszönti az ifjú párt és a násznépet. A Drága is köszönt mindenkit. Imád beszélni emberek előtt, de tud is, meg kell hagyni.
Leülünk a padokra, és felszolgálják a reggelit. Töpörtyűs zsíros kenyeret savanyú uborkával (helyi specialitás), meg még valami kencés kenyeret, kávét, vizet. Anyósom mindenkinek a tányérjára rak, kézzel, még azéra is, aki amúgy jobban elérné a tálat. Így Anyáméra is. Anyám szemöldöke felszalad, de nem szól egy szót sem. Én sem. Istenem, adj türelmet.. de azonnal!! :-)
Reggeli után még körbesétálunk az asztalok között, beszélgetünk az emberekkel. Aztán szépen lassan beül mindenki a csónakokba, vagy kenukba, vagy nem is tudom, minek nevezzem őket. A miénk az első, művirágokkal, giccses-romantikusan feldíszítve. Vicces, de ugyanakkor aranyos.
Mikor már mindenki benn ült, a Drágával kiosztottuk a kis szütyőket, a köszönőajándékokat. Tudtam, hogy az ott nem szokás, így sokan nem értették, de azért mindenki nagyon örült neki. És akkor a Drága mondott egy igazi nagy beszédet arról, hogy hogyan is találtunk mi egymásra, és hogy sokat vártunk, de most eljött a mi napunk. Meg hogy nagyon boldogok vagyunk, hogy a többiek is részesei lehetnek a mi nagy napunknak. Nagyon szépen beszél. Többen szipognak.
Elindulunk. Gyönyörű a táj. Fantasztikus az egész a hatalmas kenukkal, ahogy ülünk vagy húszan egyben, kipárnázott padokon, hatosával, középen mindenhol asztalok, azokon kis terítő, virág. Az a néni áll a hátuljában, és evez, aki a népviseletben fogadott minket, de időközben átöltözött. És mesél a tájról, a történelméről, a látnivalókról. én fordítok, mint a gép. De néhány dolgot nem tudok lefordítani.
Próbáltam olyat is meghívni, aki tud magyarul is, magyarokat is, de érdekes módon senki sem ért rá. Még azok is, akik elvileg a barátaink, az egy héttel későbbi nyaralás hirtelen előrébb jött, amikor hívtuk őket. Érdekes... De sebaj, Én már semmin nem csodálkozom, volt mit, amikor eljöttem otthonról 2007-ben.
Hajózunk, csodáljuk avizet, az erdőt, a fényeket. A madárcsicsergést és a csendet. A szitakötők játékát. Ez a kutyát is felettébb érdekli, majd' orral bukik a vízbe, úgy nézi őket. Meg a kacsákat.
Közben előkerülnek a sörök, a rövid. És az ásványvíz is. A bár is utazik velünk. A néni multitask, evezés és a táj bemutatása közben még a piát is szervírozza. A hangulat kezd emelkedni. Persze a Drága kérésére a jobbfej csapattársai a mi hajónkba ültek. A mandulákat már megették, a kis szütyőt szétnyitották (egy sima kör alak, csak fodrosra van vágva a széle), és azt mint az öreganyó hálósipkája a meséből, a fejükre teszik. Nevetünk.
13:00
Kikötünk. Itt, az erdei vendégháznál lesz az ebéd. Kíváncsi vagyok. Az egyik pincérnő bevisz minket, és megmutatja a svédasztalt. Nem győzök csodálkozni. pazarul megterítve, roskadozik a sok-sok kajától. Még Allah Lánya is fog tudni mit enni. :-)
Hogy ezta Drága milyen jól kitalálta! Le a kalappal előtte.
Ismét pohárköszöntő, majd a büfé megnyitása. A Drága igazi háziúr. Eszünk, jó a kaja nagyon. Anyuka mellettem ül, a hajóban meg mögöttem, mögöttünk, Apuka mellett, az ő felesége meg szegény a másik hajóban. Sajnáltam nagyon ezért a hülye helyzetért. Miért nem ülhetett ott ő is? Hiszen ő tartozik Apukához most, és immáron 20 éve már. Nem értem. Anyuka meg folyamatosan szövegelt, természetesen saját magáról. Uff. De azért szép csokrot kötött nekem. :-)
A kutya nem bírja a meleget, az asztal alá meg nem nagyon bír bebújni. Meg kellett kötni a helyiek kérésére. Anyuka közben mindenfélével etetei. Nem örülök neki. Aztán jön a Némettanárnő-barátnőm, és viszi a kuytát. Allah lánya eddig szaladva menekült, most már el bírja viselni a kutya közelségét, csak ne jöjjön túl közel. Aztán a Drága tanújának a kisfia viszi el magával, vele aztán szaladozhat le-fel.
Vannak a helyszínen más népek is, mind kíváncsian néznek, hogy mi a helyzet, amikor pl. a mosdóba mentünk. Ahhoz végig kellett vonulni az egész mezőn. Amikor pedig a hajóban ülve találkoztunk egy másik hajóval, mindenki üdvrivalgásban tört ki, és vagy énekeltek nekünk, vagy csak sok boldogságot kívántak. Jó fejek.
Továbbindultunk a hajókkal, és most a jószerencsére bíztuk magunkat, ha majd találunk olyan helyszínt, olyan rétet, ami tetszik nekünk, kikötünk, és ott lesz a szertartás. Viszonylag hamar találtunk is, a bökkenő csak az volt, hogy ott nem lehetett kiszállni. Max. a nagyon sportosak ki tudtak volna ugrálni, mint a Drága, ezért neki természetes volt, hogy ott fogunk megállni. Csendben figyelmeztettem, hogy egyrészt a nagyszülei 80 felé járnak már és ők tuti nem fognak ugrálni, másrészt én sem szeretnék a hosszú ruhámban, ert esetleg belepottyanok a vízbe.
Így hát továbbmentünk, és a legközelebbia dandó alkalommal megálltunk. Ki is szálltunk, hogy felmérjük a terepet. Megint én voltam, aki megvétózta a helyszínt, mert a nyakamba kellett emelni az egész ruhát, hogy a derékig érő fűben haladni tudjak, másrészt ez egy szántóföld volt, vagy legalábbis tavasszal felszánthatták, és a hosszú ruhámban meg a kis arany cipőmben csak csetlettem-botlottam a barázdákon, harmadrészt meg ott hagyták a lekaszált füvet, amibe bokáig belesüllyedtem és az összes szalma a cipőmbe ment. Nem voltam túl happy tőle. Úgyhogy nagy nehezen továbbálltunk.
Szerencsére a harmadik próbálkozásunk sikerrel járt, ezennel megtaláltuk a tökéletes helyszínt, ahol kiköthettünk és mindenki ki is tudott szállni.
16:00
Szépen besétáltunk a rét közepére, ahol volt néhány bokor és egy hatalmas fa. A fa alatt aztán mindenki letáborozott (a kérésünkre a többség hozott pokrócot), a nagyszülők és még néhányan összecsukható székeken ültek. A fiúk hoztak pezsgőket, poharakat. Apuka hozta a magnót és a Bibliát, a kutya a gyűrűket, amit még a hajóban egy szalaggal a nyakába kötöttünk.
Megkezdődött a szertartás. Apuka aztán mindenre gondolt, még zene is volt. Nagyon szép beszédet mondott, Bibliai idézetekkel alátámasztva. Hogy miről beszélt, az sajnos teljességgel kiesett szinte, mert nekem kellett a családomnak fordítani. Ennyire béna egy szituációt!! A saját esküvőmön még a tolmács is én vagyok. Emiatt sajnos nem is igazán tudtam átadni magam az érzésnek, nem tudtam arra koncentrálni, amire kellett volna, mert arra koncentráltam, hogy mit hogyan fordítsak. Magát az esketést aztán már nem fordítottam, vicces lett volna, ha gyorsan kimondom a boldogító igent, majd a csók előtt még gyorsan lefordítom, miről is volt szó....
A beszéd lényege azonban a bizalomról szólt. Arról, hogy tudnunk kell megbízni magunkban és az embertársainkban. Mert azt a legnehezebb, de meg kell tanulnunk.
(Ezt én most tanulom egyébiránt. Bízni másokban, mert tőlük függök most, és bízni azért is, hogy nem fognak kihasználni, kigúnyolni, félredobni, amikor kiszolgáltatott vagyok. vagy amikor kitárulkozom.)
A kutya közben egyfolytában a mezőn rohangált, meg ugrált, élvezte, hogy akkora a fű, hogy ki sem látszik belőle, és a szöcskéket meg a pillangókat kergette. Úgyhogy levettük róla a nyakörvet, de később visszakerült rá, és amikor eljött az a rész, hogy a gyűrűket fel kellett húznunk, engedelmesen és nagyon jólnevelten odahozta őket nekünk.
A hitvesi csók pedig... Volt egyfajta csók, amihez a Drágától szokva voltam, így eléggé meglepődtem azon, amit kaptam. Sokkal hosszabban, sokkal nyelvesebben, mint máskor. Apuka már zavarában félrenézett, olyan szemérmetlen volt az egész. :-)
A szertartás után pezsgőt bontottunk, és mindenki gratulált nekünk. Nagyon jó hangulatú volt az egész.
18:00
Tovább hajózunk. Nem hosszú az út. Egy kis falu-féleségnél kikötünk. Itt van az Uborka-Múzeum, és a fogadó. Sétálunk a faluban, szétszélednek az emberek. Van még idő a vacsoráig.
A Drága is eltűnik olykor. Néha olyan furcsa. Biztosan van szüksége egy kis egyedüllétre, de akkor ezt miért nem lehet közölni? Csak eltűnik szó nélkül. Nem szeretem, mikor így magamra hagy. Nem érzem magam biztonságban.
A vacsora svédasztalos ismét, csak sokkal nagyobb szabású, nem csak a mi számunkra, mint az ebédnél. Rajtunk kívül még vagy 2-3 társaság van ott. Közben elkezdődik a folklór-bemutató is. Bemutatják a helyi népviseleteket, elmondják, hogy az egye színek mit jelképeznek, illetve miért
úgy hordják, ahogy. Aztán énekelni kezdenek a nénik, gitárral kísérve. Furcsa, hogy nincs egyetlen pasas sem népviseletben.
Közben Apuka beszédet mond, és átadja az ajándékát, egy saját készítésű esküvői újságot. A felesége majdnem lelőtte a poént nem sokkal előtte, mikor egyszer náluk vacsoráztunk. Szerencsére csak én vettem észre, meg Apuka, a Drága nem.
Az újság rólunk szól, és rögtön el is mond néhány anekdotát zsenge ifjúkorunkból. A népek derülnek rajta. közben szaporán fogynak a felesek, emelkedik a hangulat.
Egyszer csak az egyszemélyes zenekar bemondja, hogy éljen az ifjú pár, és kéreti őket előre táncolni. Keringőznünk kell. Nem is tudok keringőzni!! Nagyon nincs összhang, diszharmonikus az egész. Ez nagyon rosszul érint. basszus! Az esküvőmön nem vagyok képes egy nyamvadt keringőt eltáncolni a férjemmel!!! Én el akartam menni tánciskolába, de ő sohasem ér rá. Mindenki minket néz, fotóznak is. Csak mi táncolunk. Tiszta gáz.
Szerencsére vége, leülünk. Rossz kedvem van. Később Apuka felkér táncolni. Vele bezzeg megy, mint a karikacsapás. Az Apósommal bezzeg tökéletes az összhang! Mert határozott. Mert vezet. És nekem ez kell.
Aztán felkér az ő apósa is. Vicces ember, kicsit szórakozott, de basszus vele is tökéletesen tudok táncolni!!! Hogyan lehet ez??
Visszamegyek az asztalunkhoz. A Drága valakikkel beszélget, ennek így is kell lennie. De ügyet sem vet rám. Meg is feledkezik arról, amit néhány perccel azelőtt ígért. Te jó ég! Mi lesz most?
Persze sejti (nem tudja!!!), hogy bajom van. Elmondom neki, hogy mi. Hogy ez a MI nagy napunk, a kettőnké, közösen. Szeretném, ha egymással foglalkoznánk, illetve ha ő foglalkozna velem. Igyekszik, mondja. Ez nem az a nap, amikor a gondolataival jól elvan az ember egyedül is. Ez a nap sajnos nem arról szól. Meg lehetett volna tenni előtte, meg meg lehet tenni utána is.
22:00
Indulunk vissza. időközben besötétedett, a hajón az asztalokon pici lámpások. Így hajózunk. A látvány gyönyörű, a kis falu, a házak, amin keresztül a vízi út vezet, szintén. Nagyon jó a hangulat a hajónkban. Poénkodnak már mindenen, mondjuk ittak is eleget. csak a kutya idegesít, mert nem tud már nyugton maradni, és folyamatosan rááll vagy ráül a ruhámra. Nem győzöm kihúzkodni alóla. De akkor meg még feljebb ül, úgy helyezkedik, hogy csak rá tudja tenni a kis seggét. Fázik, vagy mi baja?
Egy óra múlva megérkezünk a kiindulási helyre. Mindenki elköszön, autóba ül. A klubban persze találkozunk még a legtöbbjükkel, jönnek még bulizni. A Drágát Anyuka viszi, illetve úgy volt, hogy engem is. De iszonyú sokat ivott egész nap. Aggódom. nem vagyok hajlandó vele menni. Arra hivatkozom, hogy a családommal szeretnék lenni, és megyek inkább Apukával. Közben pedig parázok, hogy nehogy valami bajuk legyen. Autópálya, este, meg még egy csomó pia is... Meg hát az autó, amivel nem lehet lassan menni, lévén sportkocsi.
De az angyalok vigyáztak rájuk, nem történt semmi. Csak baromi sokára értek oda.
Augusztus 2. vasárnap
A park bejáratánál várakozunk. Nagy sokára odaérnek. Akkor a szülőktől elköszönünk végre, megköszönjük Apukának, amit értünk tett. Ő hazaviszi Anyuékat is, ők akarnak valamicskét aludni, mielőtt indulnának vissza haza.
Mi unokatesómmal meg a Drágával elindulunk a klubba. Ott már várnak minket, olyanok is, akik a mai napon nem voltak velünk, csak a bulira jöttek. Lejtünk a kedvükért egy táncot. Most már sokkal lazábbak vagyunk, a tánc is jobban megy. Aztán még az egyik csapattárs is elkap egy fordulóra, mielőtt átöltöznék. Vele is sokkal jobban megy, mert vezet, ő is. Határozottan, férfiasan.
Aztán átöltözünk unokatesómmal, végre kényelmesbe. Én az új (és azonnal kedvenc) világoszöld ruhámba, ő farmerba. Kimegyünk a pályára, a klubtagok ott adják át az ajándékaikat. A Drága kapja pesrze a legtöbbet, vagyis közösen, de inkább neki szólnak, őt ismerik jobban. Egy egész könyvecskére való üzenetet gyűjtöttek össze, mindenki írt valami jópofát. kapunk pénzt is, egy jópofa hippisre festett cserép VW busz perselyben, azt is a klubtagok gyűjtötték nekünk. én kapok klubtagságot, erre az évre és az egész jövő évre. Ugyanis a szezon elején kiléptem, mert sokba került, és azt most nem engedhettük meg magunknak. Mennyire jó fejek. Kapunk még apróságokat, bögrét, teát, thai masszázst (ez nagyon jó volt), és luxus orosz kaviárt. (Miután rájöttünk, hogy hogyan kell enni, isteni volt!! Valóban luxus az ilyen, anno a szocializmusban mi is vettünk többször, de csak nagyon proli változatot.)
Elkezdődik a buli, Oli csinálja a zenét, egyszerűen profi a csávó. Nagyon jó zenét nyom. Csak a legmenőbb slágereket, amire már 17-20 évesen is roptuk. Meg sem állunk hajnalig.
Közben persze mindenféle kusza történetek szövődtek a résztvevők között. A Drága tanúja a nők kedvence lett, mindenki halálosan belezúgott, de legalábbis nagyon jó barátra lelt benne. Csak annak nem kellett, akibe meg ő zúgott bele. Van ez így. Unokatesómnak is tetszett pl, unokatesóm meg két-három másik palinak tetszett, akik viszont neki nem. Bonyolult az élet.
Kb. fél 6 volt, amikor elindultunk haza. Akkor már nem feküdtünk le aludni, mert a család egy nagyon korai géppel indult haza, felesleges lett volna. A Drága átemelt a küszöbön, ahogy azt kell, aztán még a konyhaasztalnél beszélgettünk. Anyuék is nagyon hamar felébredtek, így velük is dumáltunk egy sort. Közben a Drágával mégegyszer megnéztük az ajándékokat, aztán ő kidőlt, én meg visszamentem a konyhába.
Fél 8 körül jött Kadir, a taxis haverom, és kifuvarozta az egész családot a reptérre. A bulira nem tudott eljönni, de azért kaptam tőle egy cserepes virágot. (Kicsit néztem, hogy virágot, esküvőre?? Azóta már tudom, hogy a törököknél ez szokás, mondjuk ő erre ugrik, mert ő nem török, hanem kurd. És már megkapta a német állampolgárságot, tehát inkább német.) Nagyon rendes volt, mert még pénzt sem akart elfogadni tőlük, és teljesen bekísérte őket az utasfelvételig, nehogy elvesszenek. :-)
Még sétáltunk egyet a kutyával, azután pedig lassan végre mi is el tudtunk menni aludni. Már nagyon ránk fért!
Utolsó rohanások, hogy mindent beszerezzünk. Este Polterabend, arra a bort nekünk kellett megvennünk. Szerencsére találtunk, plusz még gyorsan kaját, mindjárt jönnek Anyuék is. Még jó, hogy a kocsiért már korábban elmentünk.
Az utolsó pillanatban, még a kasszánál aztán abba a hajcsavaróba is belebotlok, amit hónapok óta keresek. Hurrá.
Rohanás a klubba, elvinni a piát, aztán haza, aztán rohanás a reptérre. Ott aztán mindenféle hülye manőverezés, hogy a parkolóban ne kelljen k..va sokat fizetni. Gyors kajálás, tömjük magunkba a hot-dogot. Aztán rohanunk be, időben vagyunk, most kezdenek az emberek kijönni. Már látjuk őket az üvegajtón keresztül, de még a csomagjukra várnak.
Aztán kijönnek, nézem őket, hogyan élték túl az első repülést. Unokatesóm lelkes, szélesen vigyorog. Anyám élettársa szürke, de azért mosolyog. De alighogy kiérünk, máris rágyújt egy cigire. :-)
Gyorsan haza, cuccokat ledobálni, átöltözni. Mi már úgy vagyunk öltözve, ahogyan megyünk.
Ott még csak most kezdenek gyülekezni az emberek. Amint meglátnak, jönnek rögtön. A Drága csinál helyet a cserepeknek, próbálja a ház falát is védeni kicsit. és aztán az elsők már kezdik is, házhoz vágják a tányérokat, csészéket, amit épp hoztak. Készültünk, hogy Anyuéknak is legyen mit, nekik virágcserepeket hoztunk. Élvezik, fotózzák. Néhányan olyan csészéket, bögréket hoznak, hogy a szívem szakad meg. Ránézésre is egy vagyonba kerülhetett. De a földhöz vágják, kíméletlenül. Végülis a rossz szellemeket el kell űzni...
Mi meg takaríthatjuk. Ha már összetakarítottuk, széttúrják újra, csakazértis. Közben már elölről is csörömpölés hallatszik, valaki még alig ért be a kapun, máris elengedi ott, ami a kezében van. Megyünk oda is takarítani, semmi gáz.
Közben italok, pohárköszöntő, vacsora, a szakácsok kitettek magukért. És ismét csak csörömpölés. Folyamatosan. Azok a rossz szellemek már a világból is kiszaladtak. :-)
Vacsora után beszélgetés, jópofizás, tánc. Már 10 óra elmúlt, nekünk mennünk kell lassan. én nagyon korán kelek, sminket, hajat, mindent nekem kell csinálnom. A Drága még egyáltalán nem akar menni. Mérges vagyok, mert megint nem fogja tudni, hogy hol a határ, és nem fog eleget aludni. Apuka látja, hogy ki vagyok akadva, mondta, hogy nem lesz gáz, ne aggódjak. Bírom az öreget. Határozottan. Az én apám miért nem tud ilyen normális lenni?
Hazamegyünk. Otthon még a köszönőajándék-batyukat is be kell csomagolni. Engem elküldenek hajat mosni, azt mondják, majd megcsinálják ők hárman. Egy szelet szívecskés csoki és öt szem mandula kerül a kis tüll zsákocskába, a jó házasság 5 jelképe: szerelem, boldogság, termékenység, egészség és jólét. Meg még egy csomó minden mást is jelképez, amiről itt lehet olvasni.
Én megmosom a hajam, becsavarom, mindent előkészítek másnapra. Aztán éjfél után le is fekszem aludni. A többiek már alszanak.
Augusztus 1. szombat
Öt óra előtt pár perccel magamtól ébredek. Örülök, mert tudtam aludni, még a kényelmetlen hajcsavarókban is. Elkezdem a hajam csinálni, egészen jól megy, csodálkozom. Nem próbáltam ki, mert nem volt időm, de a haj szinte adja magát. Elégedett vagyok. Hat óra felé kezdenek ébredezni a népek. Kávét csinálok nekik a kaját is kezdem előpakolni, de elzavarnak, hogy magammal foglalkozzak, majd csinálnak ők reggelit. Nekem is.
Megcsinálom a sminkem, baromi lassan megy. De nem rossz. Akkor jövök rá, hogy kifelejtettem a strasszokat a hajamból. Basszus, pedig pont ezért vettem. De hogy én már szét nem szedem, az is biztos.
Akkor jön unokatesóm, és segít felvenni a ruhát. Minden nagyon gördülékenyen, fegyelmezetten megy. Még beparázva se vagyok. Hogy lehet ez??
Háromnegyed 8-kor megérkezik Apuka, ahogyan meg volt beszélve. Mindenki glédában várja, minden összekészítve, büszke vagyok magunkra.
Unokatesóm lép ki először az ajtón, Apukának potyognak a szemei. Nagyon-nagyon megnézi. Hééé, velem mi lesz?? Engem nem is nézett meg annyira.
Utazunk, kellemes tempó, minden rendben. Időben odaérünk a helyszínre. Még szinte senki sincs ott. A Drága meg pláne. Pedig nekem kellett volna később érnem!!! Nem baj, beszélgetünk egy kicsit azzal a pár emberrel, aki ott van, aztán unokatesómmal elmegyünk sétálni. Elbújunk, mint a kislányok.
A falu utcáin alig néhány ember, de azok nagyon megnéznek minket. Nem mindennapi látvány lehet errefelé két földig érő estélyi ruhás lány. Dumálunk. Egyszer csak jön Anyu meg az élettársa értünk. Itt van már mindenki szinte. A Drága is, Anyukával. Anyu élettársa vezet karon fogva. Ünnepélyes pillanat. mindenki néz. A Drága nem tud betelni velem. A többiek fotóznak, az én Drágám meg szerelmesen néz. Mint ahogyan én őt. Annyira nagyon jól néz ki! Annyira tökéletes minden rajta!! Még a kutya is megkapta az ünneplő nyakörvét, a strasszosat.
10:00
Jön elénk a spreewaldi népviseletbe öltözött néni. Kedvesen fogad minket, köszöntőt is mond nekünk. Aztán bevezet minket egy kis udvarba, ahol fa padok és asztalok vannak. Mindenki kap egy pohár pezsgőt, azzal még egyszer köszönti az ifjú párt és a násznépet. A Drága is köszönt mindenkit. Imád beszélni emberek előtt, de tud is, meg kell hagyni.
Leülünk a padokra, és felszolgálják a reggelit. Töpörtyűs zsíros kenyeret savanyú uborkával (helyi specialitás), meg még valami kencés kenyeret, kávét, vizet. Anyósom mindenkinek a tányérjára rak, kézzel, még azéra is, aki amúgy jobban elérné a tálat. Így Anyáméra is. Anyám szemöldöke felszalad, de nem szól egy szót sem. Én sem. Istenem, adj türelmet.. de azonnal!! :-)
Reggeli után még körbesétálunk az asztalok között, beszélgetünk az emberekkel. Aztán szépen lassan beül mindenki a csónakokba, vagy kenukba, vagy nem is tudom, minek nevezzem őket. A miénk az első, művirágokkal, giccses-romantikusan feldíszítve. Vicces, de ugyanakkor aranyos.
Mikor már mindenki benn ült, a Drágával kiosztottuk a kis szütyőket, a köszönőajándékokat. Tudtam, hogy az ott nem szokás, így sokan nem értették, de azért mindenki nagyon örült neki. És akkor a Drága mondott egy igazi nagy beszédet arról, hogy hogyan is találtunk mi egymásra, és hogy sokat vártunk, de most eljött a mi napunk. Meg hogy nagyon boldogok vagyunk, hogy a többiek is részesei lehetnek a mi nagy napunknak. Nagyon szépen beszél. Többen szipognak.
Elindulunk. Gyönyörű a táj. Fantasztikus az egész a hatalmas kenukkal, ahogy ülünk vagy húszan egyben, kipárnázott padokon, hatosával, középen mindenhol asztalok, azokon kis terítő, virág. Az a néni áll a hátuljában, és evez, aki a népviseletben fogadott minket, de időközben átöltözött. És mesél a tájról, a történelméről, a látnivalókról. én fordítok, mint a gép. De néhány dolgot nem tudok lefordítani.
Próbáltam olyat is meghívni, aki tud magyarul is, magyarokat is, de érdekes módon senki sem ért rá. Még azok is, akik elvileg a barátaink, az egy héttel későbbi nyaralás hirtelen előrébb jött, amikor hívtuk őket. Érdekes... De sebaj, Én már semmin nem csodálkozom, volt mit, amikor eljöttem otthonról 2007-ben.
Hajózunk, csodáljuk avizet, az erdőt, a fényeket. A madárcsicsergést és a csendet. A szitakötők játékát. Ez a kutyát is felettébb érdekli, majd' orral bukik a vízbe, úgy nézi őket. Meg a kacsákat.
Közben előkerülnek a sörök, a rövid. És az ásványvíz is. A bár is utazik velünk. A néni multitask, evezés és a táj bemutatása közben még a piát is szervírozza. A hangulat kezd emelkedni. Persze a Drága kérésére a jobbfej csapattársai a mi hajónkba ültek. A mandulákat már megették, a kis szütyőt szétnyitották (egy sima kör alak, csak fodrosra van vágva a széle), és azt mint az öreganyó hálósipkája a meséből, a fejükre teszik. Nevetünk.
13:00
Kikötünk. Itt, az erdei vendégháznál lesz az ebéd. Kíváncsi vagyok. Az egyik pincérnő bevisz minket, és megmutatja a svédasztalt. Nem győzök csodálkozni. pazarul megterítve, roskadozik a sok-sok kajától. Még Allah Lánya is fog tudni mit enni. :-)
Hogy ezta Drága milyen jól kitalálta! Le a kalappal előtte.
Ismét pohárköszöntő, majd a büfé megnyitása. A Drága igazi háziúr. Eszünk, jó a kaja nagyon. Anyuka mellettem ül, a hajóban meg mögöttem, mögöttünk, Apuka mellett, az ő felesége meg szegény a másik hajóban. Sajnáltam nagyon ezért a hülye helyzetért. Miért nem ülhetett ott ő is? Hiszen ő tartozik Apukához most, és immáron 20 éve már. Nem értem. Anyuka meg folyamatosan szövegelt, természetesen saját magáról. Uff. De azért szép csokrot kötött nekem. :-)
A kutya nem bírja a meleget, az asztal alá meg nem nagyon bír bebújni. Meg kellett kötni a helyiek kérésére. Anyuka közben mindenfélével etetei. Nem örülök neki. Aztán jön a Némettanárnő-barátnőm, és viszi a kuytát. Allah lánya eddig szaladva menekült, most már el bírja viselni a kutya közelségét, csak ne jöjjön túl közel. Aztán a Drága tanújának a kisfia viszi el magával, vele aztán szaladozhat le-fel.
Vannak a helyszínen más népek is, mind kíváncsian néznek, hogy mi a helyzet, amikor pl. a mosdóba mentünk. Ahhoz végig kellett vonulni az egész mezőn. Amikor pedig a hajóban ülve találkoztunk egy másik hajóval, mindenki üdvrivalgásban tört ki, és vagy énekeltek nekünk, vagy csak sok boldogságot kívántak. Jó fejek.
Továbbindultunk a hajókkal, és most a jószerencsére bíztuk magunkat, ha majd találunk olyan helyszínt, olyan rétet, ami tetszik nekünk, kikötünk, és ott lesz a szertartás. Viszonylag hamar találtunk is, a bökkenő csak az volt, hogy ott nem lehetett kiszállni. Max. a nagyon sportosak ki tudtak volna ugrálni, mint a Drága, ezért neki természetes volt, hogy ott fogunk megállni. Csendben figyelmeztettem, hogy egyrészt a nagyszülei 80 felé járnak már és ők tuti nem fognak ugrálni, másrészt én sem szeretnék a hosszú ruhámban, ert esetleg belepottyanok a vízbe.
Így hát továbbmentünk, és a legközelebbia dandó alkalommal megálltunk. Ki is szálltunk, hogy felmérjük a terepet. Megint én voltam, aki megvétózta a helyszínt, mert a nyakamba kellett emelni az egész ruhát, hogy a derékig érő fűben haladni tudjak, másrészt ez egy szántóföld volt, vagy legalábbis tavasszal felszánthatták, és a hosszú ruhámban meg a kis arany cipőmben csak csetlettem-botlottam a barázdákon, harmadrészt meg ott hagyták a lekaszált füvet, amibe bokáig belesüllyedtem és az összes szalma a cipőmbe ment. Nem voltam túl happy tőle. Úgyhogy nagy nehezen továbbálltunk.
Szerencsére a harmadik próbálkozásunk sikerrel járt, ezennel megtaláltuk a tökéletes helyszínt, ahol kiköthettünk és mindenki ki is tudott szállni.
16:00
Szépen besétáltunk a rét közepére, ahol volt néhány bokor és egy hatalmas fa. A fa alatt aztán mindenki letáborozott (a kérésünkre a többség hozott pokrócot), a nagyszülők és még néhányan összecsukható székeken ültek. A fiúk hoztak pezsgőket, poharakat. Apuka hozta a magnót és a Bibliát, a kutya a gyűrűket, amit még a hajóban egy szalaggal a nyakába kötöttünk.
Megkezdődött a szertartás. Apuka aztán mindenre gondolt, még zene is volt. Nagyon szép beszédet mondott, Bibliai idézetekkel alátámasztva. Hogy miről beszélt, az sajnos teljességgel kiesett szinte, mert nekem kellett a családomnak fordítani. Ennyire béna egy szituációt!! A saját esküvőmön még a tolmács is én vagyok. Emiatt sajnos nem is igazán tudtam átadni magam az érzésnek, nem tudtam arra koncentrálni, amire kellett volna, mert arra koncentráltam, hogy mit hogyan fordítsak. Magát az esketést aztán már nem fordítottam, vicces lett volna, ha gyorsan kimondom a boldogító igent, majd a csók előtt még gyorsan lefordítom, miről is volt szó....
A beszéd lényege azonban a bizalomról szólt. Arról, hogy tudnunk kell megbízni magunkban és az embertársainkban. Mert azt a legnehezebb, de meg kell tanulnunk.
(Ezt én most tanulom egyébiránt. Bízni másokban, mert tőlük függök most, és bízni azért is, hogy nem fognak kihasználni, kigúnyolni, félredobni, amikor kiszolgáltatott vagyok. vagy amikor kitárulkozom.)
A kutya közben egyfolytában a mezőn rohangált, meg ugrált, élvezte, hogy akkora a fű, hogy ki sem látszik belőle, és a szöcskéket meg a pillangókat kergette. Úgyhogy levettük róla a nyakörvet, de később visszakerült rá, és amikor eljött az a rész, hogy a gyűrűket fel kellett húznunk, engedelmesen és nagyon jólnevelten odahozta őket nekünk.
A hitvesi csók pedig... Volt egyfajta csók, amihez a Drágától szokva voltam, így eléggé meglepődtem azon, amit kaptam. Sokkal hosszabban, sokkal nyelvesebben, mint máskor. Apuka már zavarában félrenézett, olyan szemérmetlen volt az egész. :-)
A szertartás után pezsgőt bontottunk, és mindenki gratulált nekünk. Nagyon jó hangulatú volt az egész.
18:00
Tovább hajózunk. Nem hosszú az út. Egy kis falu-féleségnél kikötünk. Itt van az Uborka-Múzeum, és a fogadó. Sétálunk a faluban, szétszélednek az emberek. Van még idő a vacsoráig.
A Drága is eltűnik olykor. Néha olyan furcsa. Biztosan van szüksége egy kis egyedüllétre, de akkor ezt miért nem lehet közölni? Csak eltűnik szó nélkül. Nem szeretem, mikor így magamra hagy. Nem érzem magam biztonságban.
A vacsora svédasztalos ismét, csak sokkal nagyobb szabású, nem csak a mi számunkra, mint az ebédnél. Rajtunk kívül még vagy 2-3 társaság van ott. Közben elkezdődik a folklór-bemutató is. Bemutatják a helyi népviseleteket, elmondják, hogy az egye színek mit jelképeznek, illetve miért
úgy hordják, ahogy. Aztán énekelni kezdenek a nénik, gitárral kísérve. Furcsa, hogy nincs egyetlen pasas sem népviseletben.
Közben Apuka beszédet mond, és átadja az ajándékát, egy saját készítésű esküvői újságot. A felesége majdnem lelőtte a poént nem sokkal előtte, mikor egyszer náluk vacsoráztunk. Szerencsére csak én vettem észre, meg Apuka, a Drága nem.
Az újság rólunk szól, és rögtön el is mond néhány anekdotát zsenge ifjúkorunkból. A népek derülnek rajta. közben szaporán fogynak a felesek, emelkedik a hangulat.
Egyszer csak az egyszemélyes zenekar bemondja, hogy éljen az ifjú pár, és kéreti őket előre táncolni. Keringőznünk kell. Nem is tudok keringőzni!! Nagyon nincs összhang, diszharmonikus az egész. Ez nagyon rosszul érint. basszus! Az esküvőmön nem vagyok képes egy nyamvadt keringőt eltáncolni a férjemmel!!! Én el akartam menni tánciskolába, de ő sohasem ér rá. Mindenki minket néz, fotóznak is. Csak mi táncolunk. Tiszta gáz.
Szerencsére vége, leülünk. Rossz kedvem van. Később Apuka felkér táncolni. Vele bezzeg megy, mint a karikacsapás. Az Apósommal bezzeg tökéletes az összhang! Mert határozott. Mert vezet. És nekem ez kell.
Aztán felkér az ő apósa is. Vicces ember, kicsit szórakozott, de basszus vele is tökéletesen tudok táncolni!!! Hogyan lehet ez??
Visszamegyek az asztalunkhoz. A Drága valakikkel beszélget, ennek így is kell lennie. De ügyet sem vet rám. Meg is feledkezik arról, amit néhány perccel azelőtt ígért. Te jó ég! Mi lesz most?
Persze sejti (nem tudja!!!), hogy bajom van. Elmondom neki, hogy mi. Hogy ez a MI nagy napunk, a kettőnké, közösen. Szeretném, ha egymással foglalkoznánk, illetve ha ő foglalkozna velem. Igyekszik, mondja. Ez nem az a nap, amikor a gondolataival jól elvan az ember egyedül is. Ez a nap sajnos nem arról szól. Meg lehetett volna tenni előtte, meg meg lehet tenni utána is.
22:00
Indulunk vissza. időközben besötétedett, a hajón az asztalokon pici lámpások. Így hajózunk. A látvány gyönyörű, a kis falu, a házak, amin keresztül a vízi út vezet, szintén. Nagyon jó a hangulat a hajónkban. Poénkodnak már mindenen, mondjuk ittak is eleget. csak a kutya idegesít, mert nem tud már nyugton maradni, és folyamatosan rááll vagy ráül a ruhámra. Nem győzöm kihúzkodni alóla. De akkor meg még feljebb ül, úgy helyezkedik, hogy csak rá tudja tenni a kis seggét. Fázik, vagy mi baja?
Egy óra múlva megérkezünk a kiindulási helyre. Mindenki elköszön, autóba ül. A klubban persze találkozunk még a legtöbbjükkel, jönnek még bulizni. A Drágát Anyuka viszi, illetve úgy volt, hogy engem is. De iszonyú sokat ivott egész nap. Aggódom. nem vagyok hajlandó vele menni. Arra hivatkozom, hogy a családommal szeretnék lenni, és megyek inkább Apukával. Közben pedig parázok, hogy nehogy valami bajuk legyen. Autópálya, este, meg még egy csomó pia is... Meg hát az autó, amivel nem lehet lassan menni, lévén sportkocsi.
De az angyalok vigyáztak rájuk, nem történt semmi. Csak baromi sokára értek oda.
Augusztus 2. vasárnap
A park bejáratánál várakozunk. Nagy sokára odaérnek. Akkor a szülőktől elköszönünk végre, megköszönjük Apukának, amit értünk tett. Ő hazaviszi Anyuékat is, ők akarnak valamicskét aludni, mielőtt indulnának vissza haza.
Mi unokatesómmal meg a Drágával elindulunk a klubba. Ott már várnak minket, olyanok is, akik a mai napon nem voltak velünk, csak a bulira jöttek. Lejtünk a kedvükért egy táncot. Most már sokkal lazábbak vagyunk, a tánc is jobban megy. Aztán még az egyik csapattárs is elkap egy fordulóra, mielőtt átöltöznék. Vele is sokkal jobban megy, mert vezet, ő is. Határozottan, férfiasan.
Aztán átöltözünk unokatesómmal, végre kényelmesbe. Én az új (és azonnal kedvenc) világoszöld ruhámba, ő farmerba. Kimegyünk a pályára, a klubtagok ott adják át az ajándékaikat. A Drága kapja pesrze a legtöbbet, vagyis közösen, de inkább neki szólnak, őt ismerik jobban. Egy egész könyvecskére való üzenetet gyűjtöttek össze, mindenki írt valami jópofát. kapunk pénzt is, egy jópofa hippisre festett cserép VW busz perselyben, azt is a klubtagok gyűjtötték nekünk. én kapok klubtagságot, erre az évre és az egész jövő évre. Ugyanis a szezon elején kiléptem, mert sokba került, és azt most nem engedhettük meg magunknak. Mennyire jó fejek. Kapunk még apróságokat, bögrét, teát, thai masszázst (ez nagyon jó volt), és luxus orosz kaviárt. (Miután rájöttünk, hogy hogyan kell enni, isteni volt!! Valóban luxus az ilyen, anno a szocializmusban mi is vettünk többször, de csak nagyon proli változatot.)
Elkezdődik a buli, Oli csinálja a zenét, egyszerűen profi a csávó. Nagyon jó zenét nyom. Csak a legmenőbb slágereket, amire már 17-20 évesen is roptuk. Meg sem állunk hajnalig.
Közben persze mindenféle kusza történetek szövődtek a résztvevők között. A Drága tanúja a nők kedvence lett, mindenki halálosan belezúgott, de legalábbis nagyon jó barátra lelt benne. Csak annak nem kellett, akibe meg ő zúgott bele. Van ez így. Unokatesómnak is tetszett pl, unokatesóm meg két-három másik palinak tetszett, akik viszont neki nem. Bonyolult az élet.
Kb. fél 6 volt, amikor elindultunk haza. Akkor már nem feküdtünk le aludni, mert a család egy nagyon korai géppel indult haza, felesleges lett volna. A Drága átemelt a küszöbön, ahogy azt kell, aztán még a konyhaasztalnél beszélgettünk. Anyuék is nagyon hamar felébredtek, így velük is dumáltunk egy sort. Közben a Drágával mégegyszer megnéztük az ajándékokat, aztán ő kidőlt, én meg visszamentem a konyhába.
Fél 8 körül jött Kadir, a taxis haverom, és kifuvarozta az egész családot a reptérre. A bulira nem tudott eljönni, de azért kaptam tőle egy cserepes virágot. (Kicsit néztem, hogy virágot, esküvőre?? Azóta már tudom, hogy a törököknél ez szokás, mondjuk ő erre ugrik, mert ő nem török, hanem kurd. És már megkapta a német állampolgárságot, tehát inkább német.) Nagyon rendes volt, mert még pénzt sem akart elfogadni tőlük, és teljesen bekísérte őket az utasfelvételig, nehogy elvesszenek. :-)
Még sétáltunk egyet a kutyával, azután pedig lassan végre mi is el tudtunk menni aludni. Már nagyon ránk fért!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése