Amelyek valójában az esküvőnk körül forognak. Az előkészületek már januárban elkezdődtek, amikor hosszabban otthon voltam - felmondás miatt. Az sem volt egyszerű, otthagyni egy olyan helyet, ahová rengeteg kedves emlék köt, ahol jól éreztem magam, ahol a kollégáim is és a főnökeim is jó fejek, a munkámat pedig megbecsülik. Az élet változik, változnunk kell nekünk is. Ellenállni nem lehet az áramlatnak, mert akkor jönnek a gondok, a betegségek, a balesetek.
Tehát megtettem, amit meg kellett. A szerelemért és egy régi álomért most már végleg beáldoztam mindent. Persze rengeteg minden köt még mindig a Hazámba, az egyetlenbe, ami létezik és létezni fog, de az idő múlásával ez egyre kevesebb lesz. Sajnos. Ez ellen próbálok küzdeni, de az megint csak azt jelentené, hogy szembeszállok az árral.
Az azóta eltelt időben sok mindenről írtam. Rengeteg gondolatról, örömről, nyomorról. Most mégis úgy tekintek vissza azokra is, hogy az már a múlt, az már megint nem én vagyok. Folyamatosan változom. Mint Pom Pom.
A változásnak pedig okai vannak: egy-egy történés, élethelyzet, új emberek... Igyekszem mindent úgy felfogni, hogy ezek jók, a személyes fejlődésemhez elengedhetetlenül fontosak. :-)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése