Upgrade

Értetlenül állok az események előtt. Hogyan lehet, hogy valaki, akivel még sohasem találkoztam, ennyire közel kerüljön hozzám? Vagy csak azért érzem így, mert magányos vagyok? Vagy anélkül is így érezném? Vagy csak azért, mert az érzést akarom? Mert már régen nem éreztem? Ha tudnám erre a választ.... De nem tudom, ez csak az idő múlásával válhat világossá. Ha az érzés sokáig megmarad, akkor igen, akkor talán...

Minden nappal egyre mélyebbre merülünk abban a csodában, ami hívatlanul, kéretlenül berobbant az életünkbe. De nem merjük kimondani, félünk, talán az elutasítástól? Milyen nagy hülyeség ez, hiszen mindketten házasok vagyunk, szeretjük a házastársunkat, mit akarunk akkor mégis egymástól? Számomra világos persze, hogy én mit akarok, hogy mi hiányzik az életemből, de hogy ő mit akarhat tőlem? Hiszen állandóan hangoztatja, hogy mennyire rendben van a házassága, hogy boldog... vagy csak saját magát akarja meggyőzni erről??

Mr. Darcy... Így hívja a kolléganője. Jó név, tetszik is, a szerepet megformáló színész is, nagyon.

Mr. Darcy

Hasonlóság ugyan sok nincs, talán csak a hajuk valamennyire. De az én Mr. Darcy-m sokkal, de sokkal... Még ha alig kevésbé valóságos is, mint amilyen Colin Firth számomra.
És ha már Jane Austen-nél tartunk... Jó egy éve megvettem összes műveit, angolul. Legintenzívebb találkozásom munkásságával a Persuasion volt, ami nagyon furcsán jött... Egy filmből, amely akkor egy csapásra az egyik kedvencemmé vált. The Lake House... Most, ahogy újranéztem a film összefoglalóját, különös érzések lettek úrrá rajtam. Távkapcsolat...

Az érzések, érzelmek pedig jönnek feltartóztathatatlanul. Rengeteget gondolok rá, álmodom vele... És elképzelem, milyen is lenne, ha találkoznánk. Sőt, tovább megyek a találkozásnál. Miért? Mi a célja az életnek ezzel?

Félig viccesen, de inkább nagyon komolyan mondtam is, hogy upgrade-eltem... Már több, mint Virtuális szerető. VSZ+, vicceskedett ő. De tudjuk, mindketten, nagyon is jól, hogy miről beszélünk. Még akkor is, ha nem mondjuk ki.

Az elmúlt hétvégét is "együtt" töltöttük. Hiába volt ott a távolság, hiába bulizott pénteken a haverjaival, közben akkor is velem chat-elt. Elmondott a barátjának, "kis titok"-nak nevezett. Már a határokat feszegetjük, próbáljuk megérteni a miértjét, és azt, hogy miért lettünk mi egymásnak. Számtalanszor átbeszéljük, hogy ez nem helyes, ezt abba kell hagyni, nem szabad találkoznunk, nem szabad belemélyedni... és mégis, olyan, mint a drog, most már kell nekem, teljesen. És találkozni akarunk, látni egymást, érezni egymás illatát, a másik test közelségét, melegét. És ebbe egy picit talán bele is betegszünk.

A telefon az tabu. Nem, nem akarja megkapni a számomat, mert akkor mi lesz? De tudom, hogy meg akarja, és én is meg akarom adni, miért játszunk hát mégis? Mert az izgalmas. És megadja végül, és aztán azonnal kétségbe is esik, úristen, most mi lesz? Ő ilyet már jó tíz éve nem... nyugtatom, ne aggódjon. Nem fogom az éjszaka közepén felhívni, miközben a feleségével összeölelkezve fekszenek a hitvesi ágyban... De küldök egy sms-t most, hogy az én számom is meglegyen.

Aztán kapok egy olyan sms-t este, ami már ígéret. Amit akkor tesz valaki, ha nagyon-nagyon... vagy legalábbis ha úgy érzi. És ha már ivott is kicsit. Ha akarom... mellettem lehet. Igen, akarom. Még így, virtuálisan is. De valóságosan is akarom...

Amikor hajnalban hazaért, mert a felesége (tudat alatt) hazahívta, állítólag úgy nézett ki, ahogy ő még az együtt töltött éveik alatt sohasem látta. De szerencsére nem csinált hülyeséget, nem beszélt... Veszélyes az alkohol, nagyon veszélyes.

Én közben leírtam neki a fantáziámat arról, hogy milyen is lenne, ha találkoznánk. Hogy hogyan szeretkeznénk. Mert szerinte az már nem dugás lenne, hanem szeretkezés... Az pedig számomra a vágyon kívül mást is magában rejt.
Válasz is jött rá, továbbgondolva az egészet. Mérhetetlenül izgató, azonnal reagál rá a testem. Már arra is, amikor írtam... Csodálkozom magamon, a szituáción, az egész testemen.

És beszélünk, beszélünk, beszélünk, mert a felesége nincsen otthon, és az én férjem sem, és vasárnap van, és órák hosszat... És már megint kerülgetjük a forró kását, és fel vagyok húzva már a helyzettől is, de ő is, és megint akarjuk, de nem lépünk. Végül megint én, elkezdek vetkőzni, és onnan már nincs megállás. Teljesen nedves vagyok, csodálkozom, eddig nem ment ez ilyen könnyen... érintések, csók, minden nélkül. És megint a remegés, és az izgalom, és a végén a robbanás...
Akarom ezt a férfit, nem csak látni, de érinteni, ízlelni, érezni is. Ha csak egyetlenegyszer, de akkor is. Ha minden ellen való, ha a fogadalmam ellen való, az élet rendje ellen való, akkor is.