A korábbiakban leírtak pedig egyenesen őhozzá vezettek. Én pedig gyanútlanul sétáltam végig az úton...
De ne szaladjunk ennyire előre.
Az a szeptember 29-i kedd (most, hogy le van írva, jövök rá, hogy a Pákozdi csata...) is ugyanúgy indult, mint a többi. A Drága el, dolgozni, mint mindig, én pedig maradtam, otthon, egyedül, mint az utóbbi időben. Megnéztem az e-maileket, elolvastam, amit szoktam, és közben azon gondolkodtam, hogy most mi legyen. Aztán bevillant, hogy ez az, chat, mint az a női honlap, csak talán élettel telibb. Akkor tudok valakivel beszélgetni, szórakozni, és a válasz is rögtön érkezik. Rögtön rá is kerestem, és a jó öreg gugli rengeteget kidobott, felnőtteknek valókat is, természetesen. Megnyitottam egyet-egyet, de valahogy nem volt hozzá kedvem. Ezek jobbára vagy angolul, vagy németül voltak, na ahhoz meg pláne nem volt kedvem, hogy valami idegen nyelven malacságokat írkáljak.
Rákerestem hát csak a magyarokra. Egyértelmű, legyen ez a reklám helye, Magyarország egyik legnagyobb chat portáljába akadtam elsőre. És ahogy kell, be is regisztráltam annak rendje és módja szerint. Utána pedig kinyílt egy kapu, rengeteg chatszoba, a legkülönfélébb témájúak. természetes, hogy megakadt a szemem a 18 éven felülieknek szólókon.
A legviccesebb ezek közül a "Bugyi nélkül" volt, benéztem hát oda. Szinte köszönés helyett azzal fogadtak, hogy van rajtam bugyi?? Mondtam, hogy még van, de ha akarják, már veszem is le. Persze nem vettem le, de ezt ugye senki sem látja. Aztán olyan csivitelés kezdődött, mindenki egyszerre "beszélt", hogy nem bírtam követni, a sok értelmetlen összevisszasághoz meg nem sok hozzáfűznivalóm volt.
Otthagytam őket és szobát váltottam. Ismét 18 éven felülieknek szólót, találomra kiválasztottam az egyik "Szex" nevűt, mert volt vagy 3 ilyen. Még alig léptem be, rögtön rám köszönt egy srác, de nem úgy, mint a másikban, itt már mindenki privátban. És szinte azonnal mégegy. Az első baromira be volt gőzölve, álló farokkal ülhetett a gép előtt, azonnal kérdezte, kit keresek, mit keresek, miért vagyok itt, hol lakom, hogyhogy nem Magyarországon, pedig találkozhatnánk, és különben is, lenne-e kedvem szexelni vele, és küldjek már fényképet magamról.
A másik óvatos duhaj volt, azt kérdezte, hány éves vagyok. Kiderítettük, hogy nem 14, hanem inkább már 34, és hogy ő egy picivel fiatalabb. Elindult az ismerkedés, de nem úgy, mint a többivel.
Közben még vagy ezren beköszöntek, de mindegyik azonnal találkozni és dugni akart. Ennyire meg azért, hiába vagyok nagyon kiéhezve, még nem állunk rosszul. Úgyhogy őket szépen finoman leépítettem.
Az első pasi teljesen kész volt, részletesen ecsetelte, mit csinálna velem, ami azért valahol izgató volt, pedig egy erőszakos barom volt. Nem baj, adtam alá a lovat, ő meg ott a chat-en a saját fantáziálására szépen kiverte magának.
A másik teljesen más volt, végig picit félénk maradt, és mindvégig maximálisan gentleman volt. Ennek ellenére elmentünk sikamlósabb témák felé, kíváncsi voltam, hogy na ebből ugyan mi sül ki. Egy idő után megbeszéltük, hogy messengeren folytatjuk tovább, az mégiscsak nyugisabb. Nagyon zavaró volt, hogy mindig jöttek újabbak és újabbak, és anélkül váltott az új beköszönőre a program, hogy bárhogyan is figyelmeztetett volna, így olykor rossz helyre ment el az üzenetem. :-)
Msn-en persze képet cseréltünk, mindketten kíváncsiak voltunk, kivel is beszélünk éppen. Én egy picit életlen képet kaptam, amin egy tipikus értelmiségi, átlagos szemüveges fiút láttam. Meglepődtem. Mi a fenét keres egy ilyen ott, ahol találkoztunk?
(Ma már tudom, hogy az egyik legelőnytelenebb képét sikerült elküldenie, legalábbis számomra, azok alapján, amiket azóta láttam róla, illetve a virtuális valóság alapján.)
Érdekesnek találtam a helyzetet, szimpatikusnak a fiút, és izgatónak a beszélgetést, így elengedtem magam és átváltottam egy olyan stílusra, amit eddig még nem igazán gyakoroltam, de kíváncsi voltam, hogy mi jön ki az egészből, így leírtam szó szerint, kissé vulgárisan, szemérmetlenül, amit gondoltam, és ami a fantáziámban szerepelt. A hatás nem maradt el, felhúztuk egymást rendesen, de még annál is tovább mentem, mentünk, élvezni akartam. Lett volna arra is lehetőség, hogy lássuk egymást, ha az én webkamerám hajlandó lett volna működni. De nem volt hajlandó, hiába próbáltam megszerelni közben.
Maradt hát a mikrofon, mert az azért volt... és hallottuk is egymást, bár nem dolby-stereo minőségben, néha zúgva, néha nem, néha alig.... Szemérmetlen voltam, még mindig a névtelenség és az arctalanság rejtekében, hiába láttunk már egymásról képet, ő kicsit félénkebb, de ettől függetlenül belement a játékba. Izgattuk egymást, elmondtam neki, mit is tennénk, ha találkoznánk, csak képzelje maga elé... és kérdeztem, hogy ő mit tenne? Mondd, mondd, mit tennél velem? És mondta, egyre jobban belemelegedve...
Egyre jobban belemelegedtünk, ez azért sokkal izgatóbb, mint valamilyen videót nézni, itt van visszacsatolás, ami egy hús-vér embertől jön, még ha nem is ismerjük egymást. Játszottunk, és élveztük... és eljuttatuk egymást a csúcsra. Szexeltem egy férfival! Mindezt úgy, hogy ki sem tettem a lábam a lakásból, nem is jött hozzám senki, nem érintett meg senki, csak én, saját magam....
Beszélgettünk még utána, de mindketten kicsit kábák, és talán ijedtek is voltunk az élmény hatására, én legalábbis biztosan. Mi volt ez? Mi történt?
Az az egy egyértelmű volt, hogy "találkozni" fogunk újra, már következő nap. Elvégre ő is otthon van (sportsérülés), meg én is otthon vagyok....
Gondolkoztam erősen, hogy most mi legyen, vegyek-e egy új webkamerát. Este megnéztem a Drága gépén is, hát ott sem működött, így tudtam, hogy nincs mese...
Másnap újra msn, írkáltunk egymásnak, az előző napi történések benne vibráltak a levegőben. Mindez úgy, hogy 900 km van közöttünk. Vívódtam, hogy elmenjek-e webkamerát venni, de aztán elmaradt valahogyan. Csak beszélgettünk, ismerkedtünk, és nekem kezdett egyre szimpatikusabb lenni.
Bejelöltük egymást iwiw-en is, facebook-on is, most már végérvényesen tudtunk egymásról egy csomó mindent. Kiderült, hogy ő is házas, mint én, és ő sem akar abból kilépni, mert minden jó úgy, ahogy van. Megnéztem rengeteg képet róla, és egyre jobban kezdett megtetszeni. Már nem az a fiú volt, akit az első képen láttam, hanem egy vonzó fiatal férfi.
Másnap elmentem és vettem egy webkamerát, így aznap már láttuk is egymást. Másik programon, az valahogy jobban szuperált. Nagyon érdekes volt, és nagyon jó, és baromira zavarban voltam. De hogy miért?? Ettől függetlenül készültem a beszélgetésünkre, és direkt szexibb fehérneműt vettem fel, arra az esetre, ha lekerülne a ruha rólam. De nem került le. Csak ott úszott a levegőben a feszültség, a tudat, hogy mindketten ugyanazt akarjuk, egymást látni közben, mégsem volt egyikünk sem elég bátor hozzá, hogy kezdeményezzen. És csak beszélgettünk, és beszélgettünk, és ismerkedtünk...
Én mosolyogtam, rengeteget, néha úgy éreztem magam, mint egy hülye kis tini, egyszerűen nem tudtam, mi van, de ezt váltotta ki belőlem. Meg akkor is elmosolyodtam, feltűnően sokszor, amikor csak úgy eszembe jutott nap közben.
Ettől függetlenül a Drágával kapcsolatban semmi változás, az a fejezet máshová tartozott, ami napközben történt velem, teljesen ugyanolyan voltam, mint azelőtt mindig. Csak belül feszített, és őszintén bevallva volt bizonyos lelkiismeret-furdalásom, ami abból jött, hogy ez most minek számít: megcsalás avagy sem? De kitől kérdezhetném ezt meg? Nem beszélhetek róla senkinek.... És akkor újra beugrott: ott van az a jól bevált női honlap... Indítottam hát egy topikot, tudni akartam, mit gondolnak erről mások. A fogadtatás vegyes volt, többen persze direkt írták, hogy igen, ez megcsalás... a többség azonban azt mondta, hogy nem, ez még nem az, hiszen nem is találkoztunk... Volt egy srác, aki a védelmébe vett, privát üzenetet is írt, mondta, hogy ő már volt ilyen helyzetben, mert ő sem kapta meg azt otthon, amire vágyott. Így lett neki egy lány, akivel azok után sokat "szexeltek" a webkamerán át. Találkozni soha nem találkoztak, a távolság miatt. Amikor pedig odautazott volna, ahol a lány volt, a lány megijedt és visszalépett. Hmmm... Elég sokat írtunk egymásnak oda-vissza, természetesen gondolta, hogy ha már ilyen témát hoztam, talán vele is hajlandó lennék... Mutatott képet magáról, amit a webkamerájával csinált, baromi helyes srác, és a legviccesebb az, hogy egyetlen nap van közöttünk, ő 24-én született... Mégsem kattantam rá. Egyszerűen nem érdekelt, nem váltott ki belőlem semmit. Érdekes az élet...
A hét végén nem "találkoztunk", az a "családé". Valahogy alig vártam, hogy újra hétfő legyen, és beszélhessünk megint.
És beszéltünk is, újra, meg e-mail címet is cseréltünk, és egyre mélyebbre mentünk az egészbe... Egész héten, majdnem minden nap, ha csak röviden is. A sportsérülést már gyógyultnak nyilvánították, mehetett volna dolgozni is, de nem ment... Pénteken is beszéltünk, ugyanúgy, mint addig, és egyszercsak újra eljött az a pillanat, amikor a vibrálás nagyon beerősödött, és akkor azt gondoltam, egy életem, egy halálom, miért ne, és ledobtam a felsőmet. Kicsit játszottam magammal, és innentől már nem volt megállás. Nagyon felhúztuk egymást, amit megsokszorozott az, hogy láttuk is egymást. Nagyon-nagyon-nagyon izgultam és remegtem és nagyon-nagyon-nagyon izgató volt az egész és nagyon tetszett, amit láttam. ;-) A baj csak az volt, hogy nagyon a végére hagytuk, és nekem utána hamar le kellett tennem, mert jött a Drága.
Innen már szinte mindennapossá váltak a "találkozók", órák hosszat tudtunk beszélgetni egymással, bármiről. And life in general... Előjött ez a szám, hihetetlen, hogy mindketten ugyanazt szeretjük, bár nekem, mint esküvői zene nem jutott eszembe, pedig juthatott volna. Hasonló stílusban újrakeverve, mint amilyen stílust ő szeret.
És beszéltünk és beszéltünk és beszéltünk, és egyre mélyültünk..........
De ne szaladjunk ennyire előre.
Az a szeptember 29-i kedd (most, hogy le van írva, jövök rá, hogy a Pákozdi csata...) is ugyanúgy indult, mint a többi. A Drága el, dolgozni, mint mindig, én pedig maradtam, otthon, egyedül, mint az utóbbi időben. Megnéztem az e-maileket, elolvastam, amit szoktam, és közben azon gondolkodtam, hogy most mi legyen. Aztán bevillant, hogy ez az, chat, mint az a női honlap, csak talán élettel telibb. Akkor tudok valakivel beszélgetni, szórakozni, és a válasz is rögtön érkezik. Rögtön rá is kerestem, és a jó öreg gugli rengeteget kidobott, felnőtteknek valókat is, természetesen. Megnyitottam egyet-egyet, de valahogy nem volt hozzá kedvem. Ezek jobbára vagy angolul, vagy németül voltak, na ahhoz meg pláne nem volt kedvem, hogy valami idegen nyelven malacságokat írkáljak.
Rákerestem hát csak a magyarokra. Egyértelmű, legyen ez a reklám helye, Magyarország egyik legnagyobb chat portáljába akadtam elsőre. És ahogy kell, be is regisztráltam annak rendje és módja szerint. Utána pedig kinyílt egy kapu, rengeteg chatszoba, a legkülönfélébb témájúak. természetes, hogy megakadt a szemem a 18 éven felülieknek szólókon.
A legviccesebb ezek közül a "Bugyi nélkül" volt, benéztem hát oda. Szinte köszönés helyett azzal fogadtak, hogy van rajtam bugyi?? Mondtam, hogy még van, de ha akarják, már veszem is le. Persze nem vettem le, de ezt ugye senki sem látja. Aztán olyan csivitelés kezdődött, mindenki egyszerre "beszélt", hogy nem bírtam követni, a sok értelmetlen összevisszasághoz meg nem sok hozzáfűznivalóm volt.
Otthagytam őket és szobát váltottam. Ismét 18 éven felülieknek szólót, találomra kiválasztottam az egyik "Szex" nevűt, mert volt vagy 3 ilyen. Még alig léptem be, rögtön rám köszönt egy srác, de nem úgy, mint a másikban, itt már mindenki privátban. És szinte azonnal mégegy. Az első baromira be volt gőzölve, álló farokkal ülhetett a gép előtt, azonnal kérdezte, kit keresek, mit keresek, miért vagyok itt, hol lakom, hogyhogy nem Magyarországon, pedig találkozhatnánk, és különben is, lenne-e kedvem szexelni vele, és küldjek már fényképet magamról.
A másik óvatos duhaj volt, azt kérdezte, hány éves vagyok. Kiderítettük, hogy nem 14, hanem inkább már 34, és hogy ő egy picivel fiatalabb. Elindult az ismerkedés, de nem úgy, mint a többivel.
Közben még vagy ezren beköszöntek, de mindegyik azonnal találkozni és dugni akart. Ennyire meg azért, hiába vagyok nagyon kiéhezve, még nem állunk rosszul. Úgyhogy őket szépen finoman leépítettem.
Az első pasi teljesen kész volt, részletesen ecsetelte, mit csinálna velem, ami azért valahol izgató volt, pedig egy erőszakos barom volt. Nem baj, adtam alá a lovat, ő meg ott a chat-en a saját fantáziálására szépen kiverte magának.
A másik teljesen más volt, végig picit félénk maradt, és mindvégig maximálisan gentleman volt. Ennek ellenére elmentünk sikamlósabb témák felé, kíváncsi voltam, hogy na ebből ugyan mi sül ki. Egy idő után megbeszéltük, hogy messengeren folytatjuk tovább, az mégiscsak nyugisabb. Nagyon zavaró volt, hogy mindig jöttek újabbak és újabbak, és anélkül váltott az új beköszönőre a program, hogy bárhogyan is figyelmeztetett volna, így olykor rossz helyre ment el az üzenetem. :-)
Msn-en persze képet cseréltünk, mindketten kíváncsiak voltunk, kivel is beszélünk éppen. Én egy picit életlen képet kaptam, amin egy tipikus értelmiségi, átlagos szemüveges fiút láttam. Meglepődtem. Mi a fenét keres egy ilyen ott, ahol találkoztunk?
(Ma már tudom, hogy az egyik legelőnytelenebb képét sikerült elküldenie, legalábbis számomra, azok alapján, amiket azóta láttam róla, illetve a virtuális valóság alapján.)
Érdekesnek találtam a helyzetet, szimpatikusnak a fiút, és izgatónak a beszélgetést, így elengedtem magam és átváltottam egy olyan stílusra, amit eddig még nem igazán gyakoroltam, de kíváncsi voltam, hogy mi jön ki az egészből, így leírtam szó szerint, kissé vulgárisan, szemérmetlenül, amit gondoltam, és ami a fantáziámban szerepelt. A hatás nem maradt el, felhúztuk egymást rendesen, de még annál is tovább mentem, mentünk, élvezni akartam. Lett volna arra is lehetőség, hogy lássuk egymást, ha az én webkamerám hajlandó lett volna működni. De nem volt hajlandó, hiába próbáltam megszerelni közben.
Maradt hát a mikrofon, mert az azért volt... és hallottuk is egymást, bár nem dolby-stereo minőségben, néha zúgva, néha nem, néha alig.... Szemérmetlen voltam, még mindig a névtelenség és az arctalanság rejtekében, hiába láttunk már egymásról képet, ő kicsit félénkebb, de ettől függetlenül belement a játékba. Izgattuk egymást, elmondtam neki, mit is tennénk, ha találkoznánk, csak képzelje maga elé... és kérdeztem, hogy ő mit tenne? Mondd, mondd, mit tennél velem? És mondta, egyre jobban belemelegedve...
Egyre jobban belemelegedtünk, ez azért sokkal izgatóbb, mint valamilyen videót nézni, itt van visszacsatolás, ami egy hús-vér embertől jön, még ha nem is ismerjük egymást. Játszottunk, és élveztük... és eljuttatuk egymást a csúcsra. Szexeltem egy férfival! Mindezt úgy, hogy ki sem tettem a lábam a lakásból, nem is jött hozzám senki, nem érintett meg senki, csak én, saját magam....
Beszélgettünk még utána, de mindketten kicsit kábák, és talán ijedtek is voltunk az élmény hatására, én legalábbis biztosan. Mi volt ez? Mi történt?
Az az egy egyértelmű volt, hogy "találkozni" fogunk újra, már következő nap. Elvégre ő is otthon van (sportsérülés), meg én is otthon vagyok....
Gondolkoztam erősen, hogy most mi legyen, vegyek-e egy új webkamerát. Este megnéztem a Drága gépén is, hát ott sem működött, így tudtam, hogy nincs mese...
Másnap újra msn, írkáltunk egymásnak, az előző napi történések benne vibráltak a levegőben. Mindez úgy, hogy 900 km van közöttünk. Vívódtam, hogy elmenjek-e webkamerát venni, de aztán elmaradt valahogyan. Csak beszélgettünk, ismerkedtünk, és nekem kezdett egyre szimpatikusabb lenni.
Bejelöltük egymást iwiw-en is, facebook-on is, most már végérvényesen tudtunk egymásról egy csomó mindent. Kiderült, hogy ő is házas, mint én, és ő sem akar abból kilépni, mert minden jó úgy, ahogy van. Megnéztem rengeteg képet róla, és egyre jobban kezdett megtetszeni. Már nem az a fiú volt, akit az első képen láttam, hanem egy vonzó fiatal férfi.
Másnap elmentem és vettem egy webkamerát, így aznap már láttuk is egymást. Másik programon, az valahogy jobban szuperált. Nagyon érdekes volt, és nagyon jó, és baromira zavarban voltam. De hogy miért?? Ettől függetlenül készültem a beszélgetésünkre, és direkt szexibb fehérneműt vettem fel, arra az esetre, ha lekerülne a ruha rólam. De nem került le. Csak ott úszott a levegőben a feszültség, a tudat, hogy mindketten ugyanazt akarjuk, egymást látni közben, mégsem volt egyikünk sem elég bátor hozzá, hogy kezdeményezzen. És csak beszélgettünk, és beszélgettünk, és ismerkedtünk...
Én mosolyogtam, rengeteget, néha úgy éreztem magam, mint egy hülye kis tini, egyszerűen nem tudtam, mi van, de ezt váltotta ki belőlem. Meg akkor is elmosolyodtam, feltűnően sokszor, amikor csak úgy eszembe jutott nap közben.
Ettől függetlenül a Drágával kapcsolatban semmi változás, az a fejezet máshová tartozott, ami napközben történt velem, teljesen ugyanolyan voltam, mint azelőtt mindig. Csak belül feszített, és őszintén bevallva volt bizonyos lelkiismeret-furdalásom, ami abból jött, hogy ez most minek számít: megcsalás avagy sem? De kitől kérdezhetném ezt meg? Nem beszélhetek róla senkinek.... És akkor újra beugrott: ott van az a jól bevált női honlap... Indítottam hát egy topikot, tudni akartam, mit gondolnak erről mások. A fogadtatás vegyes volt, többen persze direkt írták, hogy igen, ez megcsalás... a többség azonban azt mondta, hogy nem, ez még nem az, hiszen nem is találkoztunk... Volt egy srác, aki a védelmébe vett, privát üzenetet is írt, mondta, hogy ő már volt ilyen helyzetben, mert ő sem kapta meg azt otthon, amire vágyott. Így lett neki egy lány, akivel azok után sokat "szexeltek" a webkamerán át. Találkozni soha nem találkoztak, a távolság miatt. Amikor pedig odautazott volna, ahol a lány volt, a lány megijedt és visszalépett. Hmmm... Elég sokat írtunk egymásnak oda-vissza, természetesen gondolta, hogy ha már ilyen témát hoztam, talán vele is hajlandó lennék... Mutatott képet magáról, amit a webkamerájával csinált, baromi helyes srác, és a legviccesebb az, hogy egyetlen nap van közöttünk, ő 24-én született... Mégsem kattantam rá. Egyszerűen nem érdekelt, nem váltott ki belőlem semmit. Érdekes az élet...
A hét végén nem "találkoztunk", az a "családé". Valahogy alig vártam, hogy újra hétfő legyen, és beszélhessünk megint.
És beszéltünk is, újra, meg e-mail címet is cseréltünk, és egyre mélyebbre mentünk az egészbe... Egész héten, majdnem minden nap, ha csak röviden is. A sportsérülést már gyógyultnak nyilvánították, mehetett volna dolgozni is, de nem ment... Pénteken is beszéltünk, ugyanúgy, mint addig, és egyszercsak újra eljött az a pillanat, amikor a vibrálás nagyon beerősödött, és akkor azt gondoltam, egy életem, egy halálom, miért ne, és ledobtam a felsőmet. Kicsit játszottam magammal, és innentől már nem volt megállás. Nagyon felhúztuk egymást, amit megsokszorozott az, hogy láttuk is egymást. Nagyon-nagyon-nagyon izgultam és remegtem és nagyon-nagyon-nagyon izgató volt az egész és nagyon tetszett, amit láttam. ;-) A baj csak az volt, hogy nagyon a végére hagytuk, és nekem utána hamar le kellett tennem, mert jött a Drága.
Innen már szinte mindennapossá váltak a "találkozók", órák hosszat tudtunk beszélgetni egymással, bármiről. And life in general... Előjött ez a szám, hihetetlen, hogy mindketten ugyanazt szeretjük, bár nekem, mint esküvői zene nem jutott eszembe, pedig juthatott volna. Hasonló stílusban újrakeverve, mint amilyen stílust ő szeret.
És beszéltünk és beszéltünk és beszéltünk, és egyre mélyültünk..........
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése