Idő

Másnap még "beszéltünk". Az előző napra való tekintettel megállapodtunk, hogy a hosszú hétvége pont jól fog jönni. Nekem legalábbis. Úgy éreztem, hogy túlzottan belebonyolódtam már, és levegőre van szükségem, mert megfulladok. Időre, hogy végiggondoljam.

Milyen érdekes ez. Úgy érzem, hogy megfulladok, hogy tehetetlen vagyok, ez az érzés, ez a történet túl sok, de ugyanakkor azt is érzem, hogy meg akarok fulladni... Annyira mélyre akarok merülni benne, ahonnan már nincs visszaút. És ez megijeszt. Ezért lesz jó a 3 nap. Gondolkodási idő.

Igazából mit is kell végiggondolnom? Hiszen minden annyira egyértelmű... Nem lenne ő, ha mindent megkapnék otthon, amire vágyom. De mivel ez nem így van...
Erre persze nem számítottam az elején. Némi erotikára, arra igen, könnyed szórakozásra, csevegésre. Érzelmekre nem. Viszonzott érzelmekre pláne nem. Váratlanul értek. Erre nem voltam felkészülve.

Mi lesz tovább? Mi lesz, ha tényleg erőt vesz magán a Drága, és hajlandó azon dolgozni, amin dolgoznunk kell? Ha mindenben visszaáll ismét a rend? Mi lesz akkor Ővele? Megmarad? Vagy megy? És mi lesz, ha nem áll vissza? Meddig lehet ezt így csinálni?

Túl sok a kérdés. Válaszok egyelőre nincsenek.