Vajon mit üzennek az álmok? Csak a képzeletünk játszik velünk? Vagy a tudatalattink ilyenkor a felszínre tör? Vagy az aznapi ingereket rendszerezzük ilyen módon éppen? Talán egy kicsit mindegyik.
Tegnap éjjel eléggé megdöbbentő mix volt az álmom. Vagyis álmaim. Ritka az, amikor egynél többre is emlékszem reggel, de most egyszerre háromra is.
1. Esti kutyasétáltatás. Oké, eddig a realitás talaja. Álmomban viszont mindez későn éjjel volt mindig, kertes házas övezetben. És én minden éjjel bementem egy házba. Csak úgy, szépen nyugodtan besétáltam. Az ajtó nyitva volt, még csodálkoztam is, hogy hogyhogy. Ott aztán leültem a konyhában, ittam egy üdítőt, nézelődtem, éppen mit. Eszembe se jutott, hogy mi van, ha meglát valaki. Természetes volt, hogy úgy sincsenek otthon. A kutya közben valamerre bóklászott az utcán. Nem féltettem. Egyik éjjel volt nálam egy nagyon pici notebook is, ott a konyhaasztalon interneteztem róla. Közben kiszolgáltam magam a hűtőből, teljesen természetesen. Már világosodott kinn, mire észbe kaptam, hogy jó lenne menni. És akkor az egyik ajtóban (nyitva volt) megláttam egy ember fejét. Csak egyetlen pillanatra, ahogy arra fordultam. Akkor tudatosult bennem, hogy ezek egész végig otthon voltak... Megpróbáltam nagyon gyorsan és nagyon csendben eltűnni, de a téli dzsekimnek (?) tipikus suhogós hangja volt. Kiszaladtam a kertből, és akkor egyszerre csak a régi utcánkban voltam Kerepesen. Láttam, hogy a kutya a másik oldalon bóklászik fenn a töltés tetején. Fel kellett másznom érte és a karomban hoztam le.
Hogy mi lehet ez??? Az álmomban az ember egyenesen rám nézett, de mikor felébredtem, tudtam, hogy mégiscsak aludt és nem láthatott engem.
2. Én és egy másik lány (azt hiszem Betti, ami igencsak érdekes), illetve 5-6 fiú. Az egészet Betti találta ki. Nagyon-nagyon szexuális álom. A fiúknak versenyezniük kellett, hogy kinek a farka szebb, illetve hosszabb. Mi voltunk a bírák. Érdekes volt látni, mennyire különböző emberek voltak, nemcsak kinézetre, de viselkedésre is. Hogy melyik hogyan reagálta le nemcsak a helyzetet, hanem hogy mennyire vesztették el a fejüket, ha már állt a farkuk. Nekem az egyikük különösen tetszett. Nagyon fiatal volt még, úgy 18. A fiatal fiúk öntudatosságával nézett rám, aki éppen csak megtapasztalta a hódítás ízét, és most próbálgatja magát. Nagyon csábító volt. A mindenféle tapintási, ízlelési "vizsgálaton" túl azonban nem mentünk. Akkor nekem elegem lett az egész hülyeségből és otthagytam a helyszínt. Később aztán az utcán összefutottam azzal a fiúval. Nagyon megörültünk egymásnak és ő nagyon-nagyon kedves volt. Felajánlotta, hogy mi lenne, ha valamilyen nyugodtabb helyen kettesben folytatnánk... Beleegyeztem. Próbáltunk mindenhol helyet találni, parkolóházban, elhagyatott gyárépületben, de aztán elmúlt az álom, és nem lett az egészből semmi.
Nem értem, hogy mi ez. Hogy miért vonzanak ennyire a fiatal fiúk. Már egész fiatal koromban is. Pl. a "Kisfiú", aki akkor még csak éppen 14 volt, én pedig 19. Többnek nézett ki, oké, de mégis nagyon-nagyon izgatott, mikor megtudtam, hogy mennyire fiatal. Semmi törvénybe ütközőt nem csináltunk, de talán csak az ő józan esze (!!!) tartott vissza minket tőle. Azt mondta, még nem akarja, túl fiatal. Hááá... Sok évvel később újra találkoztunk. Gyönyörű férfi lett belőle. Mikor visszaidéztük a régi szép emlékeket, a fejét verte a falba. Szó szerint. Hogy hogy lehetett ennyire hülye, hogy nem élt a lehetőséggel??? Késő bánat. Pedig szívesen elvettem volna a szüzességét. Ma már házas, gyönyörű felesége van, és gyönyörű, romantikus esküvőjük volt Balin a tengerparton. :-)
Aztán ott van a félvér arab fiú otthonról az utcánkból. Nagyon-nagyon tetszett. Én persze csak bámultam, minden egyes alkalommal, amikor összetalálkoztunk. Nem tudom, hány évvel lehet fiatalabb nálam. (És az iwiw-ről sem derül ki!!! Viszont nagyon ijesztő képek is vannak fenn. Mikor először láttam, tudtam meg, hogy az apja iraki.) Nagyon hirtelen lett a kisfiúból férfi. És már meg is nősült. Csak az idő rohan? Vagy én maradtam le valahol??
Most pedig... Itt van az alsó szomszéd kissrác. Nagyon-nagyon helyes. Mondjuk most már csak ritkán jutnak az eszembe büntetendő tettek, inkább csak nézek ki a fejemből. Totál édes, mikor találkozunk, mindig úgy vigyorog... Múltkor rendelt magának egy bmx-et. Csak a Drága volt otthon, mikor megjött a csomag. És csak én, amikor feljött érte. Fehér zokniban, papucs vagy cipő nélkül. (Örülhetett az anyja később...) Na akkor kellett volna berántani valahová... :-D
Szóval nem tudom, mi lehet ez. Valamelyik korábbi életemből? Vagy csak a csodálat hiányzik, amit egy kisfiú adhat???
3. A harmadik álom Bettivel kapcsolatos. Álmomban mégiscsak elmentem az esküvőjére, de nem szóltam neki előtte. Egyszer csak ott álltam a násznépben, ahogy megjelent, hogy mindenkit üdvözöljön. Nem szólt semmit, csak megölelt. Bőgtem.
Hja, még mindig nem tudom, hogy mit is kellene tennem. Elmenjek vagy ne??? Ha valaki ezt meg tudná nekem mondani... Drága is minden nap mást mond. Egyszer azt, hogy ne menjek, máskor azt, hogy menjek mégis... Aztán újra azt, hogy ne. Ki tudja??? Én sem sajnos.
Tegnap éjjel eléggé megdöbbentő mix volt az álmom. Vagyis álmaim. Ritka az, amikor egynél többre is emlékszem reggel, de most egyszerre háromra is.
1. Esti kutyasétáltatás. Oké, eddig a realitás talaja. Álmomban viszont mindez későn éjjel volt mindig, kertes házas övezetben. És én minden éjjel bementem egy házba. Csak úgy, szépen nyugodtan besétáltam. Az ajtó nyitva volt, még csodálkoztam is, hogy hogyhogy. Ott aztán leültem a konyhában, ittam egy üdítőt, nézelődtem, éppen mit. Eszembe se jutott, hogy mi van, ha meglát valaki. Természetes volt, hogy úgy sincsenek otthon. A kutya közben valamerre bóklászott az utcán. Nem féltettem. Egyik éjjel volt nálam egy nagyon pici notebook is, ott a konyhaasztalon interneteztem róla. Közben kiszolgáltam magam a hűtőből, teljesen természetesen. Már világosodott kinn, mire észbe kaptam, hogy jó lenne menni. És akkor az egyik ajtóban (nyitva volt) megláttam egy ember fejét. Csak egyetlen pillanatra, ahogy arra fordultam. Akkor tudatosult bennem, hogy ezek egész végig otthon voltak... Megpróbáltam nagyon gyorsan és nagyon csendben eltűnni, de a téli dzsekimnek (?) tipikus suhogós hangja volt. Kiszaladtam a kertből, és akkor egyszerre csak a régi utcánkban voltam Kerepesen. Láttam, hogy a kutya a másik oldalon bóklászik fenn a töltés tetején. Fel kellett másznom érte és a karomban hoztam le.
Hogy mi lehet ez??? Az álmomban az ember egyenesen rám nézett, de mikor felébredtem, tudtam, hogy mégiscsak aludt és nem láthatott engem.
2. Én és egy másik lány (azt hiszem Betti, ami igencsak érdekes), illetve 5-6 fiú. Az egészet Betti találta ki. Nagyon-nagyon szexuális álom. A fiúknak versenyezniük kellett, hogy kinek a farka szebb, illetve hosszabb. Mi voltunk a bírák. Érdekes volt látni, mennyire különböző emberek voltak, nemcsak kinézetre, de viselkedésre is. Hogy melyik hogyan reagálta le nemcsak a helyzetet, hanem hogy mennyire vesztették el a fejüket, ha már állt a farkuk. Nekem az egyikük különösen tetszett. Nagyon fiatal volt még, úgy 18. A fiatal fiúk öntudatosságával nézett rám, aki éppen csak megtapasztalta a hódítás ízét, és most próbálgatja magát. Nagyon csábító volt. A mindenféle tapintási, ízlelési "vizsgálaton" túl azonban nem mentünk. Akkor nekem elegem lett az egész hülyeségből és otthagytam a helyszínt. Később aztán az utcán összefutottam azzal a fiúval. Nagyon megörültünk egymásnak és ő nagyon-nagyon kedves volt. Felajánlotta, hogy mi lenne, ha valamilyen nyugodtabb helyen kettesben folytatnánk... Beleegyeztem. Próbáltunk mindenhol helyet találni, parkolóházban, elhagyatott gyárépületben, de aztán elmúlt az álom, és nem lett az egészből semmi.
Nem értem, hogy mi ez. Hogy miért vonzanak ennyire a fiatal fiúk. Már egész fiatal koromban is. Pl. a "Kisfiú", aki akkor még csak éppen 14 volt, én pedig 19. Többnek nézett ki, oké, de mégis nagyon-nagyon izgatott, mikor megtudtam, hogy mennyire fiatal. Semmi törvénybe ütközőt nem csináltunk, de talán csak az ő józan esze (!!!) tartott vissza minket tőle. Azt mondta, még nem akarja, túl fiatal. Hááá... Sok évvel később újra találkoztunk. Gyönyörű férfi lett belőle. Mikor visszaidéztük a régi szép emlékeket, a fejét verte a falba. Szó szerint. Hogy hogy lehetett ennyire hülye, hogy nem élt a lehetőséggel??? Késő bánat. Pedig szívesen elvettem volna a szüzességét. Ma már házas, gyönyörű felesége van, és gyönyörű, romantikus esküvőjük volt Balin a tengerparton. :-)
Aztán ott van a félvér arab fiú otthonról az utcánkból. Nagyon-nagyon tetszett. Én persze csak bámultam, minden egyes alkalommal, amikor összetalálkoztunk. Nem tudom, hány évvel lehet fiatalabb nálam. (És az iwiw-ről sem derül ki!!! Viszont nagyon ijesztő képek is vannak fenn. Mikor először láttam, tudtam meg, hogy az apja iraki.) Nagyon hirtelen lett a kisfiúból férfi. És már meg is nősült. Csak az idő rohan? Vagy én maradtam le valahol??
Most pedig... Itt van az alsó szomszéd kissrác. Nagyon-nagyon helyes. Mondjuk most már csak ritkán jutnak az eszembe büntetendő tettek, inkább csak nézek ki a fejemből. Totál édes, mikor találkozunk, mindig úgy vigyorog... Múltkor rendelt magának egy bmx-et. Csak a Drága volt otthon, mikor megjött a csomag. És csak én, amikor feljött érte. Fehér zokniban, papucs vagy cipő nélkül. (Örülhetett az anyja később...) Na akkor kellett volna berántani valahová... :-D
Szóval nem tudom, mi lehet ez. Valamelyik korábbi életemből? Vagy csak a csodálat hiányzik, amit egy kisfiú adhat???
3. A harmadik álom Bettivel kapcsolatos. Álmomban mégiscsak elmentem az esküvőjére, de nem szóltam neki előtte. Egyszer csak ott álltam a násznépben, ahogy megjelent, hogy mindenkit üdvözöljön. Nem szólt semmit, csak megölelt. Bőgtem.
Hja, még mindig nem tudom, hogy mit is kellene tennem. Elmenjek vagy ne??? Ha valaki ezt meg tudná nekem mondani... Drága is minden nap mást mond. Egyszer azt, hogy ne menjek, máskor azt, hogy menjek mégis... Aztán újra azt, hogy ne. Ki tudja??? Én sem sajnos.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése