Róma

Igen, ott tudnék élni. A pezsgésben, a melegben, a nyárban, az ÉLETben!!! Ahol az emberek nevetősek, gondtalanok, és főleg nem rohannak sehová.

Talán egész Olaszországra jellemző ez. Végülis nem kell, hogy feltétlenül Róma legyen... Csak úgy eszembe jutott, a tegnapelőtti mozifilm kapcsán. Dan Brown Angyalok és Démonok című könyvének filmes adaptációja. Jó érzés volt látni az ismerős tereket és templomokat. És rögtön vágyni kezdtem vissza az örök városba...

Vágyni arra, hogy kiüljek egy kávézó teraszára, és elkortyoljak egy hamisítatlan olasz cappuccinot... Vagy a szűk kis utcákon elnyaljak egy hatalmas fagylaltot, amire csak úgy spatulával "kenik" fel a gombócokat... A divatról már nem is beszélek. És a város ritmusáról. A gyönyörű műemlékekről... Az ezernyi szökőkútról és lépcsőről...

Mindjárt vége a munkaidőnek. Utána megyek is, megiszom egy cappuccino-t. De lehet hogy Latte Macchiato lesz belőle... :-)