A legelső találkozásunk óta így köszön. Daniel, aki a Drága csapatának a tagja. És mellesleg a legjobb pasi a klubban. Szerintem. Na persze csak a Drága után. :-P
Férfias, érett, és mindig jókedvű, sugárzó mosolyú. Legalábbis ha találkozunk, mindig megajándékoz ezzel. Ez jól esik, és nem utolsósorban az önbizalmamat is építi. Pedig soha nem tett semmilyen kétértelmű megjegyzést, egyetlen félreérthető pillantást sem. És mégis, ha találkozunk, kisüt a nap.
Legutóbb tegnap, de akkor nem tudtam, hogy ő is ott lesz. A Drágának meccse volt, de két csapatban játszik (ha már lúd, legyen kövér). Az ellenklub csapata nagyon erős, tehát be kellett tenni a legjobb embereket. Erre idéntől van lehetőség, hogy mindenki két csapatban játszhat. Az én legnagyobb örömömre. :-/
Szóval ahogy beléptünk abba a klubba, rögtön megláttam az udvaron a motort. A múltkor még útközben találkoztunk, és felajánlotta, hogy elvisz, ha akarom. Naná, hogy akartam!!! Annyira régen ültem már motoron, hihetetlenül fantasztikus élmény volt! Teljesen igaz, hogy a motoros életforma egyedülálló, és a szabadságról szól. Pláne, ha az ember lánya egy gyönyörű régi Harley-n, egy nagyon jó pasi mögött utazhat! Majdnem sírtam a boldogságtól. Szerintem Daniel nem is tudta, hogy azzal az 5 perces úttal mekkora örömet szerzett nekem...
Tehát ott volt ő is. Nagyon beteg sajnos, a gerincében a porcok lassan elcsontosodnak és szép lassan minden összenő, egy idő után már nem tudja a hátát begörbíteni. Nála már ez a fázis van, ha hajolni kell, azt csípőből teszi. Pedig még csak most lesz 40. Mindezek ellenére sportol, méghozzá nem is akárhogyan. Az ellenfelét tegnap pl. két perc alatt elverte.
Sajnos az én Drágámat is két perc alatt elverték, méghozzá eléggé egyértelműen és ellentmondást nem tűrően. Szerencse, hogy a Drágát nem nagyon viselte meg a dolog, mert lelkiekben már előre felkészült. Az ellenfél sokkal-sokkal jobb nála, ezt el kell ismernünk, magasabb kategóriában játszik a saját csapatával, ennek a csapatnak ő is csak "besegíteni" jött, mert a továbbjutás volt a tét. Nem gond, ő egymaga nem volt elég ahhoz, hogy az egész csapatot legyőzzék, tehát majdnem biztos, hogy mi jutunk tovább!
Én pedig élveztem a napsütést, a külsőt és belsőt egyaránt, és közben legeltettem a szemem. Mert nem csak Daniel volt, hanem az ellencsapatban is volt egy-két nagyon helyes fiúcska, igaz, ők sokkal-sokkal fiatalabbak.
Búcsúzáskor pedig nem maradt el a jól ismert: Ciao, Bella! :-)
Férfias, érett, és mindig jókedvű, sugárzó mosolyú. Legalábbis ha találkozunk, mindig megajándékoz ezzel. Ez jól esik, és nem utolsósorban az önbizalmamat is építi. Pedig soha nem tett semmilyen kétértelmű megjegyzést, egyetlen félreérthető pillantást sem. És mégis, ha találkozunk, kisüt a nap.
Legutóbb tegnap, de akkor nem tudtam, hogy ő is ott lesz. A Drágának meccse volt, de két csapatban játszik (ha már lúd, legyen kövér). Az ellenklub csapata nagyon erős, tehát be kellett tenni a legjobb embereket. Erre idéntől van lehetőség, hogy mindenki két csapatban játszhat. Az én legnagyobb örömömre. :-/
Szóval ahogy beléptünk abba a klubba, rögtön megláttam az udvaron a motort. A múltkor még útközben találkoztunk, és felajánlotta, hogy elvisz, ha akarom. Naná, hogy akartam!!! Annyira régen ültem már motoron, hihetetlenül fantasztikus élmény volt! Teljesen igaz, hogy a motoros életforma egyedülálló, és a szabadságról szól. Pláne, ha az ember lánya egy gyönyörű régi Harley-n, egy nagyon jó pasi mögött utazhat! Majdnem sírtam a boldogságtól. Szerintem Daniel nem is tudta, hogy azzal az 5 perces úttal mekkora örömet szerzett nekem...
Tehát ott volt ő is. Nagyon beteg sajnos, a gerincében a porcok lassan elcsontosodnak és szép lassan minden összenő, egy idő után már nem tudja a hátát begörbíteni. Nála már ez a fázis van, ha hajolni kell, azt csípőből teszi. Pedig még csak most lesz 40. Mindezek ellenére sportol, méghozzá nem is akárhogyan. Az ellenfelét tegnap pl. két perc alatt elverte.
Sajnos az én Drágámat is két perc alatt elverték, méghozzá eléggé egyértelműen és ellentmondást nem tűrően. Szerencse, hogy a Drágát nem nagyon viselte meg a dolog, mert lelkiekben már előre felkészült. Az ellenfél sokkal-sokkal jobb nála, ezt el kell ismernünk, magasabb kategóriában játszik a saját csapatával, ennek a csapatnak ő is csak "besegíteni" jött, mert a továbbjutás volt a tét. Nem gond, ő egymaga nem volt elég ahhoz, hogy az egész csapatot legyőzzék, tehát majdnem biztos, hogy mi jutunk tovább!
Én pedig élveztem a napsütést, a külsőt és belsőt egyaránt, és közben legeltettem a szemem. Mert nem csak Daniel volt, hanem az ellencsapatban is volt egy-két nagyon helyes fiúcska, igaz, ők sokkal-sokkal fiatalabbak.
Búcsúzáskor pedig nem maradt el a jól ismert: Ciao, Bella! :-)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése