De most megnyugtatóbb formában. Vasárnap elmondtam a Drágának, hogy mit is éreztem az exe felbukkanása kapcsán. Hogy miért is lettem féltékeny. Azt mondta, amikor megvolt a csajnak a lehetősége rá, akkor nem élt vele. Most pedig már nincs meg a lehetősége...
Azt is mondtam neki, hogy mindemellett oké, ha olykor-olykor találkozunk vele, csak ne legyen túl gyakori. És hogy inkább velem együtt találkozzon vele, mint nélkülem, mert én nem bízom meg más nőkben. Ez asszem kicsit bizarrul hangzik, mert ő is felkapta a fejét. De sajnos az a tapasztalatom, hogy ha egy férfi valamennyit iszik, és a nő kapható, sőt még nyomul is... Hiába mondja azt az ember fia hideg fejjel, hogy csak az az egy, a szeretett nő és senki más... Ha áll a dákó, akkor ott elvész a racionalitás. Ha a nő incselkedik és a pasit felhúzza, akkor ember legyen a talpán, aki ezek után még nemet mond. No hát ezért tartok tőle. Azt hiszem megértette, de végül ő is kétségeinek adott hangot. Hogy hiszen én is találkozom Cirmossal kettesben... és sokáig ő is azt gondolta, hogy Cirmos akar tőlem valamit. (Mennyivel nagyobb önuralma van, mint nekem, hogy mégsem szólt!!) Csak akkor nyugodott meg, mikor végre komoly barátnője lett.
Ezen a ponton viszont eljött a vallomástétel ideje. Hogy igen, megfordult a fejemben, amikor nem volt oké a szex közöttünk, hogy talán inkább Cirmossal kellene... és hogy igen, mindig is volt közöttünk vibrálás a levegőben. És hogy egészen biztosan lenne is valami, ha ő nem lenne.
De Cirmos egy áldott jó lélek, és soha nem ártana nekem. Tudja, hogy ez a kapcsolat most fontos, és soha, de soha nem rondítana bele. Még akkor sem, ha a helyzet adná magát, mint ahogyan már adta is ugye. (Azt persze nem tudom, hogy ha meztelenül felfeküdtem volna elé egy asztalra, akkor mi lett volna??? :-P) Még akkor is visszahúzódott, amikor pedig egyértelmű volt, hogy nyert ügye lenne. Miért? Mert bölcs. Talán csak tudat alatt, de sok-sok év, élet tapasztalatának bölcsességét hordozza magában. Tudta azt, hogy nekem, csakis nekem egyedül szabad és kell abban a kérdésben döntenem.
Azt is elmondtam a Drágámnak, hogy én őmellette döntöttem, vele akarom leélni az életemet. Azt mondta, hogy ő is ugyanígy döntött. Ez azért jó, és megnyugvással tölt el.
Annyit azért még elmondtam, hogy azért is zavart igazán ez az ex-ügy, és lettem féltékeny, mert teljesen megváltozott a viselkedése a lány jelenlétében. Hogy folyamatosan vigyorog rá (bárgyún), és valósággal sugárzik... Erre azt mondta, hogy azért, mert már régen látta. Na de amikor a második - harmadik alkalommal is ugyanaz van, és előtte néhány nappal látták egymást?? Nem tudott erre mit mondani. Megkérdeztem, hogy én hogyan viselkedem Cirmos jelenlétében. Azt mondta, hogy nagyon sokat foglalkozom vele. Hát persze, ha az embernek vendége van, logikus. De a viselkedésem is változik? Na az nem.
Hát igen... Erről beszélek.
De legalább most már nyíltan ki lett mondva: csak ő és én. Nincs helye harmadiknak. Boldoggá tesz, de már most tudom, hogy nagyon kemény lesz.
Azt is mondtam neki, hogy mindemellett oké, ha olykor-olykor találkozunk vele, csak ne legyen túl gyakori. És hogy inkább velem együtt találkozzon vele, mint nélkülem, mert én nem bízom meg más nőkben. Ez asszem kicsit bizarrul hangzik, mert ő is felkapta a fejét. De sajnos az a tapasztalatom, hogy ha egy férfi valamennyit iszik, és a nő kapható, sőt még nyomul is... Hiába mondja azt az ember fia hideg fejjel, hogy csak az az egy, a szeretett nő és senki más... Ha áll a dákó, akkor ott elvész a racionalitás. Ha a nő incselkedik és a pasit felhúzza, akkor ember legyen a talpán, aki ezek után még nemet mond. No hát ezért tartok tőle. Azt hiszem megértette, de végül ő is kétségeinek adott hangot. Hogy hiszen én is találkozom Cirmossal kettesben... és sokáig ő is azt gondolta, hogy Cirmos akar tőlem valamit. (Mennyivel nagyobb önuralma van, mint nekem, hogy mégsem szólt!!) Csak akkor nyugodott meg, mikor végre komoly barátnője lett.
Ezen a ponton viszont eljött a vallomástétel ideje. Hogy igen, megfordult a fejemben, amikor nem volt oké a szex közöttünk, hogy talán inkább Cirmossal kellene... és hogy igen, mindig is volt közöttünk vibrálás a levegőben. És hogy egészen biztosan lenne is valami, ha ő nem lenne.
De Cirmos egy áldott jó lélek, és soha nem ártana nekem. Tudja, hogy ez a kapcsolat most fontos, és soha, de soha nem rondítana bele. Még akkor sem, ha a helyzet adná magát, mint ahogyan már adta is ugye. (Azt persze nem tudom, hogy ha meztelenül felfeküdtem volna elé egy asztalra, akkor mi lett volna??? :-P) Még akkor is visszahúzódott, amikor pedig egyértelmű volt, hogy nyert ügye lenne. Miért? Mert bölcs. Talán csak tudat alatt, de sok-sok év, élet tapasztalatának bölcsességét hordozza magában. Tudta azt, hogy nekem, csakis nekem egyedül szabad és kell abban a kérdésben döntenem.
Azt is elmondtam a Drágámnak, hogy én őmellette döntöttem, vele akarom leélni az életemet. Azt mondta, hogy ő is ugyanígy döntött. Ez azért jó, és megnyugvással tölt el.
Annyit azért még elmondtam, hogy azért is zavart igazán ez az ex-ügy, és lettem féltékeny, mert teljesen megváltozott a viselkedése a lány jelenlétében. Hogy folyamatosan vigyorog rá (bárgyún), és valósággal sugárzik... Erre azt mondta, hogy azért, mert már régen látta. Na de amikor a második - harmadik alkalommal is ugyanaz van, és előtte néhány nappal látták egymást?? Nem tudott erre mit mondani. Megkérdeztem, hogy én hogyan viselkedem Cirmos jelenlétében. Azt mondta, hogy nagyon sokat foglalkozom vele. Hát persze, ha az embernek vendége van, logikus. De a viselkedésem is változik? Na az nem.
Hát igen... Erről beszélek.
De legalább most már nyíltan ki lett mondva: csak ő és én. Nincs helye harmadiknak. Boldoggá tesz, de már most tudom, hogy nagyon kemény lesz.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése