Pages

2009. június 11., csütörtök

Aranygyűrű

Tegnap megrendeltük a gyűrűket. Számomra ez is egy nagyon fontos lépcsőfok a kapcsolatunkban.

Hétfőn voltunk először nézelődni, akkor az általam javasolt helyre mentünk. Nekem a viszonylag egyszerű, inkább hagyományosnak mondható sima arany karikagyűrűk jönnek be. A Drágának pont az ellenkezője. Így hát eléggé megrázó volt az élmény, amikor szembesülnöm kellett vele, mennyire is eltérő ezen a téren az ízlésünk. Azt mondta, olyan gyűrű kell, ami odavonzza a tekintetet. Ami már messziről feltűnik. Ja, és lehetőleg ne csak egyféle színű aranyból legyen.

Végül találtunk egyet, amire én is azt mondtam, hogy oké, belefér. Bár tényleg nagyon-nagyon távol állt attól, amit én eredetileg elképzeltem magamnak. Viszonylag széles, szép ívű gyűrű fehér aranyból, rajta vastagabb mattított és fényes ferde csíkok futnak körbe, mindkét szélén vékony sárga arany szegély. Mivel ezen több volt a fényes, mint a mattított, és nem volt benne vésés, ezért mondtam azt, hogy oké. Ijesztő volt viszont, hogy mennyire nem volt kompromisszumkész a Drága ebből a szempontból... Mi lesz később?

Tegnap oda mentünk, ahová ő szerette volna. Egy kis üzlet a forgalmas főút mellett. A kirakatban nem sok olyan gyűrűt láttam, ami elsőre tetszett volna, viszont rögtön kiszúrtam, hogy onnan származik az a gyűrű, amivel megkérte a kezem. :-)
Itt is megvolt a hétfőn kinézett gyűrű, amivel azóta már eléggé meg is barátkoztam. Az ékszerész egy nagyon halk szavú, magabiztos, megynyugtató személyiségű ember. Azonnal látszott rajta, hogy érti a szakmáját, és nem mindenáron akar nekünk eladni valamit, hanem azt szeretné, ha mi is maximálisan elégedettek lennénk. Rengeteg gyűrűt végigpróbáltunk, ő pedig nagyon türelmes volt, mindennek elmondta az előnyeit és a hátrányait.

Aztán még az üzletben is felfedeztünk egy táblát, ami nem volt kinn a kirakatban, innen is felpróbáltunk vagy hármat. Az egyik különösen tetszett, mert eddig ez állt a legközelebb az eredeti elképzelésemhez. Kétféle aranyból készült, a fehér arany volt a fényes, a sárga a mattított. A kettő hullámosan illeszkedett egymáshoz. Volt benne egy pici kő, még ez is nagyon tetszett benne, pedig eredetileg nem vagyok a kő híve. Csak mert a hagyomány szerint a karikagyűrű a végtelen, örök szerelmet szimbolizálja, amit semmi sem szakít meg. Márpedig egy kő éppen megszakítja...

Nagyon nagy meglepetésemre a Drága azt mondta, hogy tetszik neki. Sőt, jobban tetszik neki, mint amit először kinéztünk. Nem győztem csodálkozni... Már épp megbarátkoztam a másik gondolatával, erre most állíthattam vissza magam. Vicces, de nem ment könnyen.

Az ékszerész közben teával és ásványvízzel kínált bennünket, és csendben mosolyogva nézte a tanakodást. Hamar eldöntöttük, az marad, nem megyünk sehová máshová. Mert már az is jó jel, hogy ugyanonnan lesz a jegygyűrű, mint az eljegyzési gyűrűink.

Lefoglalóztuk, a gravírozást grátisz kapjuk. Nagyon titokzatosan azt is hozzátette emberünk, hogy még egy kis meglepetésre is számíthatunk...

Ezek után a közeli bevásárlóközpontban egy hamisítatlan olasz Latte Macchiatóval, amit egy olasz készített, megünnepeltük az új szerzeményt. :-)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

Sample text

Sample Text