Igaz, a háborút még nem, de egy csatát legalább már megnyertem. Vagy már kettőt is? :-)
A történet kb. 3 hete kezdődött, amikor is váratlanul felbukkant a Szerelmem exe. Egészen véletlenül a metróban futottak össze. És persze azonnal találkozni akartak egymással. Az én Drágám persze nem mert, de tegyük inkább fel, hogy nem is akart nélkülem, így hát meghívta a leányzót hozzánk egy kis borozásra. A borszaküzletre én hívtam fel a figyelmét, aztán persze evett a penész kissé, hogy minek kell azért méregdrága borokat venni, csak mert a csaj jön. Ja, mert hogy a fehérborok szakértője?? (Szerencsére a borok engem igazoltak: a sarki közértben feleannyiért sokkal jobb borokat lehet kapni.)
Két nappal később jött a csaj, de ezt csak néhány órával előtte tudtam meg, így nem volt időm rákészülni. Azzal nyugtattam magam, hogy nekem nem is kell, nem az én ex-barátnőm... Kicsit azért rendbekaptam a lakást, örültem, hogy még épp van időm arra, hogy a takarítás után gyorsan lezuhanyozzak meg normálisan felöltözzek. Erre mi történik??? Csengetnek. A csaj. 20 perccel korábban!!! Az én szerelmem még sehol, én egy szál köntösben, csapzott hajjal. Nem értem... ha valakit meghívnak fél 8-ra, miért kell 7 óra 10 perckor odaállítani? Főleg üres kézzel. De ez persze az én bajom, mert én otthon úgy tanultam, hogy ha valahová először megyek, viszek valami apróságot.
Aztán jött a hidegzuhany: a csaj gyönyörű, magas, vékony, modell alkatú. Kissé otrombának éreztem magam mellette. Szerencsére levette, hogy nem oké a szitu, így megkérdezte, van-e erkély, kimenne dohányozni, amíg elkészülök. Én meg írtam Drágámnak egy sms-t, hogy azonnal jöjjön, a csaj már itt van... aztán gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem.
Addigra megjött a Drága is. Improvizálnunk kellett, mert kaja pl. egyáltalán nem volt otthon. Na ja, nem készültem... :-) A hangulat azért eléggé oldott lett, a csaj ledöbbent, hogy mennyire jól beszélem a nyelvet... az én Drágám meg ragyogott. Főzött gyorsan valamit. A lány azt mondta, csak kicsit kér, ennek ellenére a következő adagot az én Drágám tányérjából eszegette... Hé, kaptál rá engedélyt??? A pasi meg, mint egy hülye kamasz, csak vigyorgott rá bárgyún, és totál nem tudta, hol van. Na ezért még számolunk!!!
Viszonylag elég gyorsan eltelt az este, szerencsére, de aztán a csaj kért tőlem egy pulóvert, csak kölcsönbe, hogy ne fázzon hazafelé... Bakker, honnan adjak akkora pulóvert, ami jó rá?? Sajnos az egyik kedvencem volt az áldozat, mint legnagyobb.
Miután elment, megbeszéltük a dolgokat. Mondtam Drágámnak, hogy ilyet többet nem szeretnék látni, hogy a csaj az ő tányérjából eszik, az az én kiváltságom!!! Állítólag egyszer meg "Baby"-nek nevezte, de hát ő mindenkit baby-nek nevez, heherészett... Még jó, hogy nem hallottam.
Nem telt bele négy nap, a csaj ismét jelentkezett, ezúttal az ő lakásába hívott meg minket borozni és társasjátékozni. Drágám erre azt mondta, hogy nem baj, legalább visszakapom a pulóveremet. Csak azt nem értem, magyarázza már el valaki, miért kell azonnal ugranunk??? Merthogy a csaj az sms-t dél körül küldte, és mi este már ott is voltunk, holott azt terveztük, hogy lesz egy szép esténk kettesben... Azért elbeszélgettem vele, hogy szeretném, ha ez alkalommal jobban kimutatná, hogy összetartozunk, nem úgy, mint a múltkor, amikor is én ültem a csajjal szemben, ő az asztalfőn, de teljes felsőtestével totál a csaj felé fordulva, nekem szinte háttal. Ezen ledöbbent. Hja, a test nem hazudik... és azt is kértem, hogy ne adjon neki lehetőséget az olyan intim dolgokra, mint az egymás tányérjából evés, mert az engem illet meg. Plusz hogy remélem nem visszük túlzásba ezeket a találkozásokat... (Meséltem a csajoknak, azok rögtön kiakadtak. Azt mondták, ők nem engedtek volna meg egyetlen találkozást sem.)
Ezúttal a barátja is ott volt, aki kerek 8 évvel fiatalabb nála... De "nagyon érett".!! Hááá.... Valóban jó fej a kisfickó, meg helyes is, de mégiscsak 18...
Amikor a lány borral kínált, csak nagyon keveset kértem, kihangsúlyozva, hogy sajnos nem ihatok, mert azóta volt néhány újabb lehetőségem a teherbe esésre... Gonosz voltam, de ezt tudnia kell. Mármint nem ezt, hanem hogy az egész nem pálya. Aztán elkezdtünk játszani. A csaj kíméletlenül, mindenkin keresztülgázolva haladt előre, még játékban sem ismert tréfát. Engem az egész nem érdekelt, de ez meg is látszott. Én csak a drágám miatt voltam ott, aki ismét a csajjal szemben ülve bárgyún vigyorgott rá, és sugárzott az arca az örömtől. Engem meg továbbra is evett a penész, és kezdtem egyre féltékenyebb lenni. Azért javára legyen szólva, nem felejtette el, amit kértem tőle, többnyire átkarolt, vagy fogta a kezem, simogatott... Na jó. :-)
Ahhoz képest, hogy a csaj siettetett minket, hogy minél hamarabb odaérjünk, mert másnap korán kell kelnie, a játékban már nem sietett annyira. Nekem kellett az egésznek valamikor éjfél után véget vetnem. Aztán Drágám poénkodni kezdett, hogy lehet kölcsön kéne kérnünk egy pulóvert, és akkor hamarosan újra játszhatnánk együtt... Ráhúztam egy jókorát, és közöltem, hogy remélem tudja, miért kapta... Elég nekem az a tény is, hogy a csaj mindössze 2 megállónyira lakik tőlünk!!
Otthon aztán lefekvéskor ismét elbeszélgettem vele kicsit. Igazából csak magamat akartam fényezni, kérdeztem, hogy ugye azt tudja, hogy ezt nem sok csaj tenné meg neki? Hogy hajlandó az exet beengedni a lakásba, majd utána ismét találkozni és mindehhez még jó pofát is vágni? nem értette igazán. Mondtam neki, hogy oké, ha ezt szertné, olykor-olykor találkozhatunk vele, de ne legyen túl gyakori. Mert most most van, a múlt meg már elmúlt... és nincs helye a jelenben. Na erre totál kiakadt. Hogy hát az én "Cirmos" barátom is az exem volt, mégis találkozott ő is vele... Igen, csak annyi aprócska kis különbség van, hogy ő most a legjobb barátom!! De akkor az exem volt, hajtogatta, és akkor vele se találkozzunk többet. Próbáltam neki megmagyarázni, hogy Cirmos hat éve jóbaráti státuszban van, tehát már akkor barát volt, amikor ő még sehol sem volt!! Erre azt találta mondani, hogy hátha a csaj most lenne jó barát? Én meg visszakérdeztem, hogy igen, és akkor hol volt eddig? Nem tudott mit mondani erre, és ezen még jobban felhúzta magát. Csak azt hajtogatta, hogy akkor Cirmossal se találkozzunk többet, mert ő is az exem...
Jó darabig pihentettem a témát, nem hoztam szóba, csak Cirmosnak írtam meg a bánatomat. Azt tanácsolta, hogy ha már ilyen szépen belementem ebbe a játékba, akkor legyek diplomatikus és igyekezzek jó pofát vágni a dologhoz. Még mindig jobb, ha velem együtt találkozik vele, mintha nélkülem. Ez igaz.
Jó egy hétre rá megkérdeztem, hogy volt-e valami visszajelzés a lánytól, hogy hogy érezte magát nálunk, vagy ilyesmi. Semmi. Hogyhogy semmi, kérdeztem én. Hát kérdezd meg tőle, ha ennyire tudni akarod, mondta ő. Na ezen már elkezdtünk poénkodni, hogy mi lenne, ha felhívnám a csajt, és megkérdezném, hogy mi van, utálsz minket, hogy nem jelentkezel?? Jókat röhögtünk az egészen. És ez jó.
Egész Pünkösdig nem jelentkezett a csaj. Pünkösd vasárnap a klubban mindenféle bolondos versenyek voltak, a Drágám volt a főszervező ugye. Én is kimentem, minek üljek otthon egész nap? Lementek a játékos vetélkedők, elkezdődtek a meccsek, egyszerre csak egy napszemüveges tünemény libeg be a klubba. Nem hittem a szememnek... Meg is kérdeztem a Drágát, hogy ez meg mit keres itt??? Azt mondta, hogy csak az anyját akarta meglepni azzal, hogy eljött (mert Anyuka is ott volt). Aha, persze... Elfutott a méreg, főleg mikor láttam, hogy nevetgélve társalognak. Totál kész voltam. Aztán elővettem a józanabbik eszemet, és elgondolkoztam. Ha ilyen negatívan viselkedem, totál bevonzom a bajt... Az ajtófélfának dőlve csináltam egy gyors meditációt kinn a napon, amiben elűztem a negatív gondolatokat, az aurámat "befoltoztam", ismét ragyogóvá tettem, majd megnyitottam a szívcsakrámat és szeretetet sugároztam. Aztán vettem egy nagy levegőt és odamentem a lányhoz barátkozni. Hát ha ez kell...
Először úgy tűnt, örül neki. Tényleg próbáltam kedves lenni, kérdeztem a munkájáról, arról, hogy mit terveznek a nyárra, a barátjáról... Készségesen válaszolt, de vissza nem nagyon kérdezett... Viszont kezdett egyre jobban bezárulni. Először csak a karjait tette keresztbe, majd a lábát is, végül rágyújtott egy cigire és füstbe burkolózott. Meg csendbe. Mert ha én nem kérdeztem valamit, akkor ő ugyan magától nem mondott semmit. Egy idő után feladtam, és arra hivatkozva, hogy mosdóba kell mennem, otthagytam. Utána meg leültem újságot olvasni. Tökre érdekes, hogy az anyján kívül nem nagyon ment oda hozzá senki, pedig a klubban majdnem mindenki ismeri. Egy idő után aztán odajött köszönni és elviharzott. A Drágámtól pedig el sem köszönt, csak Anyukával üzente meg, hogy elment, ha netán nem vette volna észre....
Summa summárum: a lány nem akar velem barátkozni. Velem nem...
A történet kb. 3 hete kezdődött, amikor is váratlanul felbukkant a Szerelmem exe. Egészen véletlenül a metróban futottak össze. És persze azonnal találkozni akartak egymással. Az én Drágám persze nem mert, de tegyük inkább fel, hogy nem is akart nélkülem, így hát meghívta a leányzót hozzánk egy kis borozásra. A borszaküzletre én hívtam fel a figyelmét, aztán persze evett a penész kissé, hogy minek kell azért méregdrága borokat venni, csak mert a csaj jön. Ja, mert hogy a fehérborok szakértője?? (Szerencsére a borok engem igazoltak: a sarki közértben feleannyiért sokkal jobb borokat lehet kapni.)
Két nappal később jött a csaj, de ezt csak néhány órával előtte tudtam meg, így nem volt időm rákészülni. Azzal nyugtattam magam, hogy nekem nem is kell, nem az én ex-barátnőm... Kicsit azért rendbekaptam a lakást, örültem, hogy még épp van időm arra, hogy a takarítás után gyorsan lezuhanyozzak meg normálisan felöltözzek. Erre mi történik??? Csengetnek. A csaj. 20 perccel korábban!!! Az én szerelmem még sehol, én egy szál köntösben, csapzott hajjal. Nem értem... ha valakit meghívnak fél 8-ra, miért kell 7 óra 10 perckor odaállítani? Főleg üres kézzel. De ez persze az én bajom, mert én otthon úgy tanultam, hogy ha valahová először megyek, viszek valami apróságot.
Aztán jött a hidegzuhany: a csaj gyönyörű, magas, vékony, modell alkatú. Kissé otrombának éreztem magam mellette. Szerencsére levette, hogy nem oké a szitu, így megkérdezte, van-e erkély, kimenne dohányozni, amíg elkészülök. Én meg írtam Drágámnak egy sms-t, hogy azonnal jöjjön, a csaj már itt van... aztán gyorsan lezuhanyoztam és felöltöztem.
Addigra megjött a Drága is. Improvizálnunk kellett, mert kaja pl. egyáltalán nem volt otthon. Na ja, nem készültem... :-) A hangulat azért eléggé oldott lett, a csaj ledöbbent, hogy mennyire jól beszélem a nyelvet... az én Drágám meg ragyogott. Főzött gyorsan valamit. A lány azt mondta, csak kicsit kér, ennek ellenére a következő adagot az én Drágám tányérjából eszegette... Hé, kaptál rá engedélyt??? A pasi meg, mint egy hülye kamasz, csak vigyorgott rá bárgyún, és totál nem tudta, hol van. Na ezért még számolunk!!!
Viszonylag elég gyorsan eltelt az este, szerencsére, de aztán a csaj kért tőlem egy pulóvert, csak kölcsönbe, hogy ne fázzon hazafelé... Bakker, honnan adjak akkora pulóvert, ami jó rá?? Sajnos az egyik kedvencem volt az áldozat, mint legnagyobb.
Miután elment, megbeszéltük a dolgokat. Mondtam Drágámnak, hogy ilyet többet nem szeretnék látni, hogy a csaj az ő tányérjából eszik, az az én kiváltságom!!! Állítólag egyszer meg "Baby"-nek nevezte, de hát ő mindenkit baby-nek nevez, heherészett... Még jó, hogy nem hallottam.
Nem telt bele négy nap, a csaj ismét jelentkezett, ezúttal az ő lakásába hívott meg minket borozni és társasjátékozni. Drágám erre azt mondta, hogy nem baj, legalább visszakapom a pulóveremet. Csak azt nem értem, magyarázza már el valaki, miért kell azonnal ugranunk??? Merthogy a csaj az sms-t dél körül küldte, és mi este már ott is voltunk, holott azt terveztük, hogy lesz egy szép esténk kettesben... Azért elbeszélgettem vele, hogy szeretném, ha ez alkalommal jobban kimutatná, hogy összetartozunk, nem úgy, mint a múltkor, amikor is én ültem a csajjal szemben, ő az asztalfőn, de teljes felsőtestével totál a csaj felé fordulva, nekem szinte háttal. Ezen ledöbbent. Hja, a test nem hazudik... és azt is kértem, hogy ne adjon neki lehetőséget az olyan intim dolgokra, mint az egymás tányérjából evés, mert az engem illet meg. Plusz hogy remélem nem visszük túlzásba ezeket a találkozásokat... (Meséltem a csajoknak, azok rögtön kiakadtak. Azt mondták, ők nem engedtek volna meg egyetlen találkozást sem.)
Ezúttal a barátja is ott volt, aki kerek 8 évvel fiatalabb nála... De "nagyon érett".!! Hááá.... Valóban jó fej a kisfickó, meg helyes is, de mégiscsak 18...
Amikor a lány borral kínált, csak nagyon keveset kértem, kihangsúlyozva, hogy sajnos nem ihatok, mert azóta volt néhány újabb lehetőségem a teherbe esésre... Gonosz voltam, de ezt tudnia kell. Mármint nem ezt, hanem hogy az egész nem pálya. Aztán elkezdtünk játszani. A csaj kíméletlenül, mindenkin keresztülgázolva haladt előre, még játékban sem ismert tréfát. Engem az egész nem érdekelt, de ez meg is látszott. Én csak a drágám miatt voltam ott, aki ismét a csajjal szemben ülve bárgyún vigyorgott rá, és sugárzott az arca az örömtől. Engem meg továbbra is evett a penész, és kezdtem egyre féltékenyebb lenni. Azért javára legyen szólva, nem felejtette el, amit kértem tőle, többnyire átkarolt, vagy fogta a kezem, simogatott... Na jó. :-)
Ahhoz képest, hogy a csaj siettetett minket, hogy minél hamarabb odaérjünk, mert másnap korán kell kelnie, a játékban már nem sietett annyira. Nekem kellett az egésznek valamikor éjfél után véget vetnem. Aztán Drágám poénkodni kezdett, hogy lehet kölcsön kéne kérnünk egy pulóvert, és akkor hamarosan újra játszhatnánk együtt... Ráhúztam egy jókorát, és közöltem, hogy remélem tudja, miért kapta... Elég nekem az a tény is, hogy a csaj mindössze 2 megállónyira lakik tőlünk!!
Otthon aztán lefekvéskor ismét elbeszélgettem vele kicsit. Igazából csak magamat akartam fényezni, kérdeztem, hogy ugye azt tudja, hogy ezt nem sok csaj tenné meg neki? Hogy hajlandó az exet beengedni a lakásba, majd utána ismét találkozni és mindehhez még jó pofát is vágni? nem értette igazán. Mondtam neki, hogy oké, ha ezt szertné, olykor-olykor találkozhatunk vele, de ne legyen túl gyakori. Mert most most van, a múlt meg már elmúlt... és nincs helye a jelenben. Na erre totál kiakadt. Hogy hát az én "Cirmos" barátom is az exem volt, mégis találkozott ő is vele... Igen, csak annyi aprócska kis különbség van, hogy ő most a legjobb barátom!! De akkor az exem volt, hajtogatta, és akkor vele se találkozzunk többet. Próbáltam neki megmagyarázni, hogy Cirmos hat éve jóbaráti státuszban van, tehát már akkor barát volt, amikor ő még sehol sem volt!! Erre azt találta mondani, hogy hátha a csaj most lenne jó barát? Én meg visszakérdeztem, hogy igen, és akkor hol volt eddig? Nem tudott mit mondani erre, és ezen még jobban felhúzta magát. Csak azt hajtogatta, hogy akkor Cirmossal se találkozzunk többet, mert ő is az exem...
Jó darabig pihentettem a témát, nem hoztam szóba, csak Cirmosnak írtam meg a bánatomat. Azt tanácsolta, hogy ha már ilyen szépen belementem ebbe a játékba, akkor legyek diplomatikus és igyekezzek jó pofát vágni a dologhoz. Még mindig jobb, ha velem együtt találkozik vele, mintha nélkülem. Ez igaz.
Jó egy hétre rá megkérdeztem, hogy volt-e valami visszajelzés a lánytól, hogy hogy érezte magát nálunk, vagy ilyesmi. Semmi. Hogyhogy semmi, kérdeztem én. Hát kérdezd meg tőle, ha ennyire tudni akarod, mondta ő. Na ezen már elkezdtünk poénkodni, hogy mi lenne, ha felhívnám a csajt, és megkérdezném, hogy mi van, utálsz minket, hogy nem jelentkezel?? Jókat röhögtünk az egészen. És ez jó.
Egész Pünkösdig nem jelentkezett a csaj. Pünkösd vasárnap a klubban mindenféle bolondos versenyek voltak, a Drágám volt a főszervező ugye. Én is kimentem, minek üljek otthon egész nap? Lementek a játékos vetélkedők, elkezdődtek a meccsek, egyszerre csak egy napszemüveges tünemény libeg be a klubba. Nem hittem a szememnek... Meg is kérdeztem a Drágát, hogy ez meg mit keres itt??? Azt mondta, hogy csak az anyját akarta meglepni azzal, hogy eljött (mert Anyuka is ott volt). Aha, persze... Elfutott a méreg, főleg mikor láttam, hogy nevetgélve társalognak. Totál kész voltam. Aztán elővettem a józanabbik eszemet, és elgondolkoztam. Ha ilyen negatívan viselkedem, totál bevonzom a bajt... Az ajtófélfának dőlve csináltam egy gyors meditációt kinn a napon, amiben elűztem a negatív gondolatokat, az aurámat "befoltoztam", ismét ragyogóvá tettem, majd megnyitottam a szívcsakrámat és szeretetet sugároztam. Aztán vettem egy nagy levegőt és odamentem a lányhoz barátkozni. Hát ha ez kell...
Először úgy tűnt, örül neki. Tényleg próbáltam kedves lenni, kérdeztem a munkájáról, arról, hogy mit terveznek a nyárra, a barátjáról... Készségesen válaszolt, de vissza nem nagyon kérdezett... Viszont kezdett egyre jobban bezárulni. Először csak a karjait tette keresztbe, majd a lábát is, végül rágyújtott egy cigire és füstbe burkolózott. Meg csendbe. Mert ha én nem kérdeztem valamit, akkor ő ugyan magától nem mondott semmit. Egy idő után feladtam, és arra hivatkozva, hogy mosdóba kell mennem, otthagytam. Utána meg leültem újságot olvasni. Tökre érdekes, hogy az anyján kívül nem nagyon ment oda hozzá senki, pedig a klubban majdnem mindenki ismeri. Egy idő után aztán odajött köszönni és elviharzott. A Drágámtól pedig el sem köszönt, csak Anyukával üzente meg, hogy elment, ha netán nem vette volna észre....
Summa summárum: a lány nem akar velem barátkozni. Velem nem...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése