Boris(z)

Három Boriszt ismerek. Az egyik Boris Valejo, festőművész, akit még Cirmos mutatott nekem anno, vagy 7-8 éve. Azonnal elvarázsolt a stílusa. A képeiben erő, feszültség, dinamika van. És rengeteg érzelem és szépség.

A másik egyik barátnőm orosz terriere, egy jókora fekete kölyökkutya.



A harmadik... ő is Boris, a klubban ismertem meg, az új szakács hozta magával, neki nagyon jó barátja. 40-45 körül lehet a fickó, mackós, vicces alkat. Már az első pillanatban érezhető volt a vonzalom. Érdekes, hogy engem gimis legjobb barátomra emlékeztet.

Mindig kitörő örömmel üdvözölt, ha találkoztunk, és ebbe egy hatalmas ölelés és két cuppanós puszi is beletartozott. Amikor épp magam alatt voltam szexuális életem hiányosságai miatt, jött újra és újra a gondolat: milyen lehet vele? Persze tudtam, hogy a gondolat a megvalósulásig úgysem fog eljutni, mert különösen veszélyes zóna... De mégis érdekes volt kicsit eljátszadozni a gondolattal. Azt is észrevettem, hogy mindig csillogó szemekkel figyel, hogy csodál, mint nőt, és bevallom, ez nagyon jót tett az önbizalmamnak. Pünkösdkor már direkt úgy készültem a klubba, hogy azért még sportos legyek, de nagyon-nagyon csinos. (Ezért sikerült például aznap a gyönyörű modell-típusú exbarátnőnél is jobban kinéznem.) Meg is volt az eredménye...

Jó érzés, ha azon kapok valakit, hogy titokban néz. Ha észrevette, hogy észrevettem, akkor mindig sután, kisfiúsan rám mosolygott. Aznap a hivatalos program és a grillezés vége után néhányan tovább maradtunk. kicsit mindenki kapatos volt, ilyenkor én is sokkal folyékonyabban beszélek. :-) Adott volt az alkalom, hogy kicsit jobban megismerjem Borist, hogy beszélgessünk. de ami a dologból kijött, végül teljesen más volt, mint a mire számítottam: egy sérült, zavarodott ember, aki éppen most próbál kimászni egy számára fojtogatóvá vált kapcsolatból, és nem érti, hogy mi is romolhatott el... Nyilvánvaló volt számomra, hogy nem tett meg mindent azért a kapcsolatért, hogy az első kudarc után azonnal sündisznóállásba vonult, és hogy a nő erre kétségbe esett, és kétségbeesésében egyre jobban erőltette, hogy javítsanak a dolgon. Ami ugye tudjuk, hogy hová vezet... Ott ült előttem ez a megtört, nagyra nőtt kisfiú, és már egyáltalán nem találtam szexinek. Sajnáltam. Várom a következő találkozást, talán akkor újra visszakapom a csillogó szemű, csintalan mosolyú Borist...