Eredetileg úgy volt, hogy Anyuka vasárnap este meglátogat minket, és hoz fiának egy "dizájner" inget. Na erre a Drága rögtön fejlövést kapott, hogy ismeri már az anyja dizájner cuccait...
Aztán vasárnap délelőtt lemondta, hogy mégsem jön, mert fáradt. Hogyan lehet valaki már korán reggel fáradt???? Jó, nagyon pocsék volt az idő, én is totál le voltam halva, meg ugye Jóanyám is közrejátszott benne. Sebaj.
Következő verzió: Anyuka hétfőn este jön, csak beadja a cuccot. Mondtam, hogy jó, de én 7 óra - negyed 8 felé érek haza a melóból, utána meg fél 8-tól telefonkonferenciám lesz egy wellness céggel. Nem gond, csak beugrik. Oké.
Aztán valahogy mégis gond lehetett, mert hétfőn nap közben változott a helyzet: inkább a Drágához ugrik be a klubba, neki adja oda az inget. Még örültem is neki, mert elcsúsztam a melóval, nem tudtam volna időben hazaérni. A telefont is lemondtam.
Viszont alig értem haza, csörgött a telefon, hogy úton vannak haza, és akkor Anyuka nálunk vacsorázik. Fasza. Merthogy semmi kaja sincs, akkor értem haza. Azt mondta, nem baj, majd főz valamit gyorsan.
Meg is érkeztek, mondom Anyukának, hogy sajnos kaja nincs, nem készültem, úgy tudtam, hogy mégsem jön. De, hogy ő megmondta, hogy ma jön!!! Én vagyok a hülye??? Ezt többször is elismételte arra fel, hogy én úgy tudtam, változott a program... Segélykérően néztem a Drágára, ő meg csak sajnálkozva vigyorgott, hogy nem, nem én bolondultam meg, az ő anyja sajnos már csak ilyen... Édes Istenem. Mi lesz később? Veszélyes a nő.
Hozott egy rakás ruhát, többségét persze nekem. Azzal a felkiáltással, hogy amikor legutóbb húsvétkor nálunk volt, akkor látta, hogy az a kis rózsás blúz volt rajtam, amit tőle kaptam, és hogy ezek szerint szeretem, ezért gondolta, hogy hoz még. Mi a sz@r???!!!!! Egyáltalán nem kaptam tőle rózsás blúzt, egyáltalán semmi ilyesmit sem kaptam tőle!! És egyáltalán nincs is rózsás blúzom!!! :-(
Komolyan kételkedem néha szegény nő épelméjűségében. Arról nem is beszélve, hogy egy pillanatra erősen acetonos alkoholszag csapott meg. Olyan, amilyet utoljára Levi néninél éreztem. Pont olyan, mint akit már jó alaposan átjárt az alkohol. Kérdeztem is később a Drágát, amikor késő este kutyát sétáltattunk, hogy: "Anyád iszik?" A válasz lényege az volt, hogy tudtával nem, vagy ha igen, akkor is csak nagyon ritkán. Hmmm. Gyanús.
A ruhák persze borzasztóak és nagyon nagyok. Ott helyben felpróbáltam őket a szeme előtt, hogy lássa, hogy nem jók, és vigye is el őket. Ennek ellenére néhányat csak rám sózott, ebből talán ha kettő vállalható. És ami még nagyon abszurd: hozott nekem egy mini lapszoknyát. Olyat, mint amilyet az ex édesanyjától is kaptam anno. A különbség csak annyi, hogy az új volt, és direkt nekem vette. És ízléses. Ez meg... Kb. a 80-as évekből maradhatott vissza.
A dizájnering szintén. Ránézésre megmondtam, hogy ez a Drágára nagy lesz. Hosszában nem is, na de keresztben??? Erre felháborodva mondta, hogy de hát ezt ő is hordta, és egyáltalán nem volt nagy!!! Pláne.
A vacsora eltelt, persze kisebb kritikáktól nem mentesen. Az, hogy az Anyám töltött káposztáját nem ette meg, már meg sem hatott. A gyümölcssalátát azért nem akarta megenni, mert biztosan nagyon édes. Mikor közöltük, hogy egyáltalán nem az, akkor meg elkezdett röhögni, és azt mondta: na akkor azért nem eszi meg. Kéész. Egyedül a pünkösdi rózsák tetszettek neki.
Pedig már úgy örültem, mikor húsvétkor annyira normális volt.... Reméltem, hátha normalizálódik végre a kapcsolatuk. Nos, nem úgy tűnik. És a Drága még nála akarja tölteni az esküvőnk (itteni) előtti utolsó éjszakáját!!! Ha akkor is kiidegeli, én nem is tudom, mit csinálok vele. Márpedig arra mérget vennék. Hogy pont a nagy napjába fog belegányolni. Még jó, hogy lesz mégegy....
Fellélegeztem, amikor végre elment haza. Viszont utána észrevettem magamon, hogy totál feszült vagyok, és még másnap is az maradtam. Energiavámpír.
Aztán vasárnap délelőtt lemondta, hogy mégsem jön, mert fáradt. Hogyan lehet valaki már korán reggel fáradt???? Jó, nagyon pocsék volt az idő, én is totál le voltam halva, meg ugye Jóanyám is közrejátszott benne. Sebaj.
Következő verzió: Anyuka hétfőn este jön, csak beadja a cuccot. Mondtam, hogy jó, de én 7 óra - negyed 8 felé érek haza a melóból, utána meg fél 8-tól telefonkonferenciám lesz egy wellness céggel. Nem gond, csak beugrik. Oké.
Aztán valahogy mégis gond lehetett, mert hétfőn nap közben változott a helyzet: inkább a Drágához ugrik be a klubba, neki adja oda az inget. Még örültem is neki, mert elcsúsztam a melóval, nem tudtam volna időben hazaérni. A telefont is lemondtam.
Viszont alig értem haza, csörgött a telefon, hogy úton vannak haza, és akkor Anyuka nálunk vacsorázik. Fasza. Merthogy semmi kaja sincs, akkor értem haza. Azt mondta, nem baj, majd főz valamit gyorsan.
Meg is érkeztek, mondom Anyukának, hogy sajnos kaja nincs, nem készültem, úgy tudtam, hogy mégsem jön. De, hogy ő megmondta, hogy ma jön!!! Én vagyok a hülye??? Ezt többször is elismételte arra fel, hogy én úgy tudtam, változott a program... Segélykérően néztem a Drágára, ő meg csak sajnálkozva vigyorgott, hogy nem, nem én bolondultam meg, az ő anyja sajnos már csak ilyen... Édes Istenem. Mi lesz később? Veszélyes a nő.
Hozott egy rakás ruhát, többségét persze nekem. Azzal a felkiáltással, hogy amikor legutóbb húsvétkor nálunk volt, akkor látta, hogy az a kis rózsás blúz volt rajtam, amit tőle kaptam, és hogy ezek szerint szeretem, ezért gondolta, hogy hoz még. Mi a sz@r???!!!!! Egyáltalán nem kaptam tőle rózsás blúzt, egyáltalán semmi ilyesmit sem kaptam tőle!! És egyáltalán nincs is rózsás blúzom!!! :-(
Komolyan kételkedem néha szegény nő épelméjűségében. Arról nem is beszélve, hogy egy pillanatra erősen acetonos alkoholszag csapott meg. Olyan, amilyet utoljára Levi néninél éreztem. Pont olyan, mint akit már jó alaposan átjárt az alkohol. Kérdeztem is később a Drágát, amikor késő este kutyát sétáltattunk, hogy: "Anyád iszik?" A válasz lényege az volt, hogy tudtával nem, vagy ha igen, akkor is csak nagyon ritkán. Hmmm. Gyanús.
A ruhák persze borzasztóak és nagyon nagyok. Ott helyben felpróbáltam őket a szeme előtt, hogy lássa, hogy nem jók, és vigye is el őket. Ennek ellenére néhányat csak rám sózott, ebből talán ha kettő vállalható. És ami még nagyon abszurd: hozott nekem egy mini lapszoknyát. Olyat, mint amilyet az ex édesanyjától is kaptam anno. A különbség csak annyi, hogy az új volt, és direkt nekem vette. És ízléses. Ez meg... Kb. a 80-as évekből maradhatott vissza.
A dizájnering szintén. Ránézésre megmondtam, hogy ez a Drágára nagy lesz. Hosszában nem is, na de keresztben??? Erre felháborodva mondta, hogy de hát ezt ő is hordta, és egyáltalán nem volt nagy!!! Pláne.
A vacsora eltelt, persze kisebb kritikáktól nem mentesen. Az, hogy az Anyám töltött káposztáját nem ette meg, már meg sem hatott. A gyümölcssalátát azért nem akarta megenni, mert biztosan nagyon édes. Mikor közöltük, hogy egyáltalán nem az, akkor meg elkezdett röhögni, és azt mondta: na akkor azért nem eszi meg. Kéész. Egyedül a pünkösdi rózsák tetszettek neki.
Pedig már úgy örültem, mikor húsvétkor annyira normális volt.... Reméltem, hátha normalizálódik végre a kapcsolatuk. Nos, nem úgy tűnik. És a Drága még nála akarja tölteni az esküvőnk (itteni) előtti utolsó éjszakáját!!! Ha akkor is kiidegeli, én nem is tudom, mit csinálok vele. Márpedig arra mérget vennék. Hogy pont a nagy napjába fog belegányolni. Még jó, hogy lesz mégegy....
Fellélegeztem, amikor végre elment haza. Viszont utána észrevettem magamon, hogy totál feszült vagyok, és még másnap is az maradtam. Energiavámpír.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése